Látszólag nemes célok mögé bújva herdálja az orvosok pénzét a Magyar Orvosi Kamara, de jó ez nekik? Orvosbárók hálójában (4. rész)
Folytatódik a Magyar Orvosi Kamarát bemutató cikksorozatom, amelynek előző részeiben megismerhettük, hogy hogyan tűnik tova a befizetett tagdíj, hogyan válik évről-évre köddé a tagság milliárdos befizetése, ezek itt és itt és itt olvashatóak.
Ezekben a részekben főképpen a MOK gazdasági társaságait és egyéni lapkiadó módszerét ismertettem, míg ebben a részben a Kamara szociális érzékenységét és az ehhez kapcsolható gazdasági tevékenységeit mutatom be.
Támogatni kívánja továbbá azokat az orvosokat, akik önhibájukon kívül munkanélküliek lettek, keresőképtelenséget okozó betegségük van, illetve nyugdíjukat jelentősen megterhelő gyógykezelésekre szorulnak, valamint az orvos halála esetén a családtagjaikat temetési segélyben kívánja részesíteni.
Támogatást kíván nyújtani az orvosok képzéséhez, szakképzéséhez, kongresszusokon és külföldi konferenciákon való részvételre is adna hozzájárulást.
Ehhez képest az Alapítvány 2016-ban mindössze 49 főnek adott cél szerinti juttatást (miközben a taglétszám 45 ezer körüli), melynek összértéke közel 11 millió forint volt, 41 fő szociális rászorultság alapján kapott támogatást, míg 8 fő temetési segélyben részesült. Azaz sem egy rezidens, sem egy fiatal pályakezdő nem kapott egy fillért sem képzésének, továbbképzésének, vagy akár egy konferencián való részvételének finanszírozásához segítséget a MOK alapítványától.
Pedig egy alapítványnak nem ez lenne a célja, hanem az alapítók által meghatározott tevékenységek támogatása, de semmiképpen sem a vagyon felhalmozása. Erre a célra számos egyéb intézmény rendelkezésre áll a párnacihától kezdve a bankbetéten keresztül a biztonságosan kamatozó állampapírokig.
Teljes mértékben érthetetlen a MOK és az általa alapított alapítvány ilyen jellegű tőkefelhalmozása akkor, amikor a éppen a takarékosság jegyében megvontak minden kedvezményt a tagdíjakkal kapcsolatban a fiatal pályakezdő kollégáktól is.
Az meg már tényleg csak hab a tortán, hogy temetési segélyeket osztogat az Alapítvány akkor, amikor a MOK a tagok megkérdezése és közvetlen felhatalmazása nélkül 2011-ben csoportos élet- és baleset-biztosítást kötött minden tagjára, amely alapján minden 80 évnél fiatalabb kamarai tag halála esetén a biztosító bizonyos összeget térít. Így a temetési segély csak és kizárólag akkor lenne értelmezhető, ha azt csak olyanoknak ítélte az alapítvány, akikre a biztosítás már koruk miatt nem volt érvényes.
A Magyar Orvosokért Alapítvány működésére talán valamilyen magyarázatot adhat, amennyiben jobban megismerjük az Alapítvány körüli személyeket.
A csoportos élet- és baleset-biztosítást a fellelhető adatok szerint 2011-ben kötötte a MOK az MKB Életbiztosító Zrt-vel. Ezt az adatot onnan lehet tudni, hogy az előzőekben már említett 2015-ös Állami Számvevőszéki jelentésben - amely nagyon súlyos gazdasági és egyéb problémákat tárt fel a MOK működésével kapcsolatban - 2011-re teszik a biztosítás megkötését. Amely során a Magyar Orvosi Kamara harmadik fél számára kiszolgáltatta a tagok személyes adatait, azok hozzájárulása nélkül, ezzel súlyosan megsértve az Infotörvény rendelkezéseit, amit több jogerős bírósági ítélet is alátámaszt.
Az sem meglepő, hogy a Magyar Orvosi Kamara bomba üzletet csinálhatott annak a biztosítónak, amellyel éppen szerződésben volt csoportos élet- és baleset-biztosítás tekintetében, ugyanis az általam megkérdezett és ismert tagok nem tudtak arról, hogy a MOK az ő beleegyezésük nélkül, a közvetlen felhatalmazásuk nélkül biztosítást kötött volna rájuk. Ez pedig értelemszerűen azt is jelenthette, hogy a biztosítónak nem, vagy rendkívül alacsony volt a kockázata.
Hogy ez még érthetőbb legyen a baleset-biztosítások terén egy év után, halál eseteknél, pedig 2-3 év után elévül a biztosító helytállási kötelezettsége, legalábbis telefonos megkeresésemre ezt válaszolta a MOK jelenlegi partnerének az UNION Vienna Insurance Group Biztosító Zrt. ügyfélszolgálata.
Márpedig az Orvosi Kamara és az általa kötött csoportos élet- és baleset-biztosításról csak 2014-2015-ös felügyelőbizottsági botrány kapcsán, de leginkább akkor lehetett hallani, amikor elkezdtem a MOK pénzügyeivel foglalkozni, előtte ez a biztosítás és az általa kínált lehetőség nem volt szélesen ismert a tagok között.
Ennek fényében talán nem meglepő, hogy a MOK most kétségbeesve küzd, azért, hogy a tagok megadják a csoportos élet- és baleset-biztosítás fenntartásához szükséges adatokat, illetve ezek kezeléséhez a hozzájárulásukat, ugyanis ennek hiányában megszűnik, ha nem is a tagok számára, hanem sokkal inkább a biztosító számára előnyös csoportos élet- és baleset-biztosítás.?
Ön a kezükbe adná?

