Bár Éger István a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke a Magyar Hangnak adott interjújában azt állította, hogy „Nincsenek orvosbárók. Ez egy ízléstelen kifejezés. Ezt a kamara nevében kikérem magamnak”, a betegek és az elfogulatlan egészségügyi dolgozók tapasztalatai azt mutatják, hogy orvosbárók igenis léteznek, sőt orvosoligarchák is.
Olyannyira léteznek orvosbárók, hogy magát az Orvosi Kamara vezetéstét is átszőtték, behálózták, döntéseit befolyásolják. A következő MOK-kal kapcsolatos cikksorozatomban ennek a hátterét próbálom feltárni. Ebben a részben megismerkedhetünk a főszereplőkkel, azokkal, akik Kamarán belül és valószínűleg kívül is alakítják az egészségügy sorsát, miközben más kamarai tagok, tisztségviselők próbálnak tisztességesen helytállni.
A Magyar Orvosi Kamara frontembere Éger István, aki immár 16 éve ül az elnöki székben. Hatalmát annak a – sokak által puccsnak tartott – rendkívüli ülésnek köszönheti, ahol az előző vezetést és elnököt úgy váltották le, hogy közgyűlést hívtak össze akkor, amikor a még regnáló elnök a német társszervezet elnökével tárgyalt, így a közgyűlésen nem tudott részt venni. Távollétében leváltották, és helyére Éger került. Azóta létrejöttek, megszűntek kamarai pozíciók, három dolog azonban állandósult: 1. Éger István a Magyar Orvosi Kamara elnöke; 2. Gyenes Géza a szürke eminenciás, aki – bár különböző pozíciókban – de mindig vezető szerepet tölt be a Kamara életében; 3. Harsányi professzor az Országos Etikai Bizottság elnöke. Éger Istvánt nem kell bemutatnom, sőt küzdelmét sem a hálapénz ellen, sem az orvostársadalom megbecsülése érdekében tett kimagasló munkásságát. A siker önmagáért beszél: közel 16 éves elnöksége alatt orvosok ezrei menekültek el az országból, és a hálapénz mamár inkább inkább valamiféle előre adandó védelmi pénzzé alakult át, amelyért a beteg legalább az alapvető gondoskodást várja.
Éger István és az általa vezetett Orvosi Kamara rendszerint megpróbálja eltussolni azokat az ügyeket, amelyek a kizsarolt hálapénzzel kapcsolatosak, ahogyan tette ezt a veszprémi nőgyógyász esetében is.
Ráadásul az általa vezetett Orvosi Kamara gazdálkodása is meglehetősen aggályos, nem beszélve működésének átláthatóságáról. (Nekem a kamara tagjaként kellett kiperelnem gazdálkodási adatokat, amelyek egy részét a mai napig nem kaptam meg.)
De, nemcsak one -man-show-ról beszélhetünk, hiszen a háttérben ott van a politikai pályáról is jól ismert Gyenes Géza.
Éger István mindig büszkén emlegeti, hogy a Magyar Orvosi Kamara mentes minden politikai befolyástól. Azonban a történtet úgy néz ki, hogy ez azért nem mindig igaz, hiszen a szürke eminenciás, a királycsináló Gyenes politikai hovatartozása meglehetősen jól ismert. Ő maga a Jobbik egészségügyi miniszterjelöltje is volt, valamint a Jobbik parlamenti képviselője is, azaz aktív pártpolitikusként töltötte be a főtitkári, alelnöki és felügyelőbizottság elnöki pozícióinak nagy részét. És ő a Jolly Joker a Kamarában, mindent pozíciót képes ellátni, talán ezért kerül folyton egyikből a másikba.
Annak ellenére, hogy egy 2013-as Index cikk szerint úgy nyúlt a házipénztárba, mint Micimackó a mézesbödönbe: „a MOK pénztárából több alkalommal vett fel készpénzt 200-600 ezer forint értékben a korábbi alelnök, Gyenes Géza cége, a Medhelper Bt., holott Gyenes Géza a MOK alkalmazottjaként fizetést kap”.
A bizalom azonban töretlen maradt és miután a fenti és sok más gazdasági anomália felfedése után az akkori MOK felügylelő bizottságának mennie kellett, találják ki, Gyenes milyen pozícióba került? Igen, ő lett a Magyar Orvosi Kamara új felügyelő bizottsági elnöke, és az mind a mai napig.
A kamara Országos Etikai Bizottságának az elnöke, a szervezet erkölcseinek fő őre: Harsányi László professzor, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Sebészeti Klinika igazgatója. Aki úgy fogad el hálapénzt, hogy tudja, a betege menthetetlen, segíteni rajta nem tud. Adott neki annak idején édesanyám is.
Ezek után nincs mit csodálkozni azon a tényen, hogy a veszprémi nőgyógyász, aki rákos betegeket is csak hálapénzért volt hajlandó megoperálni, rövid, hat hónapos eltiltása után már úgy dolgozik, mintha mi sem történt volna, valamint azon sem, hogy ezen ügyek kivizsgálásakor miért is nem serénykedik az Orvosi Kamara, miért csak akkor történnek komolyabb lépések, amikor a sajtó is értesül a történtekről, és gyakorlatilag kikényszerít valamilyen eljárást a MOK-tól. Ahogyan történt ez egy másik nőgyógyász esetében, aki pénzt követelt a sürgős császármetszésért, vagy abban az esetben, amikor szintén egy nőgyógyász esetében – aki egyébként az Orvosi Kamara területi elnöke is volt – szexet próbált kizsarolni betegektől az ellátásért.
Hogy egy kicsit se legyen árnyaltabb a kép, a MOK működésével kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a vezetés – véleményem szerint – alig pár ember kezében van, és sokszor még az elnökség kevésbé beavatott tagjai sem tudják igazán mi történik, csak statisztálnak Égerék döntéseihez. A nyolc tagú elnökség tagjai között egy intézményvető, egy kórházi orvosigazgató, egy érsebész, egy nőgyógyász, egy traumatológus, egy gasztroenterológus és két háziorvos van, tehát jellemzően éppen a hálapénzes területek képviseltetik magukat a vezetésben. Nincs radiológus, vagy patológus sem, a rezidensekről, vagy szakorvosjelöltekről már nem is beszélve.
De a statiszták remekül beváltak, hiszen évről-évre megszavazzák a MOK költségvetését és választásokként az elnökét is. Igaz ez utóbbit általában a tagság 1-4 százaléka szavazta meg , de sajnos ők voltak a többség, még annak ellenére is, hogy a MOK gazdálkodását komoly vizsgálatok is aggályosnak tartották, sőt a jelenlegi költségvetés körül is homályos dolog akad.
Ez azonban a következő rész témája lesz, ahol azt fogom bemutatni, hogy hova tűnik évi egymilliárd, a tagok befizetése, valamint azt is, hogy hogyan uralja le gazdaságilag is az Országos Hivatal a megyei szervezeteket.