A Győrfi Pál-nyilatkozat őszinte beismerése annak, hogy mennyire szervezetlen a mentőszolgálat

Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) szóvivője a Telexnek adott nyilatkozatában tulajdonképpen maga ismerte el, hogy a szolgálat nem képes megfelelően ellátni a feladatát. 

Bár cáfolni kívánta a posztot, amit Spányik András  orvos írt a saját oldalán, miszerint az OMSZ a szervezetlensége miatt ért ki késve a stroke-tüneteket mutató hozzátartozójához, Győrfi véleményem szerint alátámasztotta Spányik posztját ezzel: 

„A mentésirányítási rendszer dokumentált és hitelesített adatai szerint 2023.04.24-én, 07 óra 49 perckor az első ellátók kértek mentőt a beteg kórházba szállításához stroke gyanúja miatt. A mentőegység a megadott címre 08 óra 10 perckor kiérkezett.” 

Ez azt jelenti, hogy a mentőegység Budapest és a vele gyakorlatilag összenőtt Budaörs nagyvárosi környezetében 21 perc alatt érkezett ki.A mentőszolgálatnál a kivonulási idő nappal egy, éjjel két perc, ennyi idő alatt kell a mentőknek a mentőautóval a riasztás után elhagyniuk az állomást. 

Győrfi nem cáfolta, Spányi posztjából pedig egyértelműen kiderül, hogy a budaörsi mentőegységek az állomáshelyükön voltak, onnan kellett a megadott budaörsi címre vonulniuk. 

Akkor most számoljunk visszafelé.

Ha a 112-n keresztül megy a segélykérés, eltelhet ideális esetben is kb. öt perc, míg a bejelentő kétszer is elmondja a problémáját, egyszer a 112-nek, másodszor a kapcsolt mentésirányításnak. Jelen esetben ez valószínűleg rádión keresztült történt, hiszen a budaörsi ügyelet rendelkezik közvetlen rádió-összeköttetéssel az OMSZ-szal, így itt kb. 1-2 perc telhetett el a bejelentéssel. Ezután ideális esetben megtörténik a mentőegység riasztása, amely további egyperces kivonulási időt tekintve eddig összesen 3 percet jelenthet

Budaörs nem óriási település, így keresztül-kasul megkülönböztetető jelzéssel pár perc alatt bejárható, a Google Maps 4 percnyi távolságot ír a budaörsi mentőállomás és a segélykérés helyszíne között, ez mentővel értelemszerűen rövidebb, de induljunk ki ebből.

Összesen tehát látható, hogy a segélykérés és az optimális kiérkezés között 7 percnek kellett volna eltelnie, amennyiben minden a nagykönyvben leírtak szerint megy. Itt azonban 21 percről beszélünk, így a különbség majdnem negyed óra, tizennégy perc. 

Győrfi Pálnak ezzel a tizennégy perces késéssel kellene elszámolnia, sűrű elnézéskérések közepette.

Valószínűleg a szervezetlenség és az erőforrások rossz kihasználtsága lehet annak az oka, hogy míg Európa nyugati felén a nagyvárosokban a mentők kiérkezési ideje 8-10 perc,  addig Magyarországon egyre többször hallani hosszú, akár majdnem egy órás időkről is. Erről személyes tapasztalatom is van, az itt olvasható. 

A menedzsment menesztése és a szervezet átsrukturálása helyett a mentőknél inkább a kiérkezési idő kreatív értelmezését helyezték előtérbe,így hagyományosan a segélykérés időpontjától a helyszínre érkezés időpontjáig eltelt idő helyett a statisztikájukban a feladat ellátására megtalált mentőegység riasztásától mérik a helyszínre érkezés időpontját. Ez a bejelentés időpontjától jelentősen el is térhet.

Hogy mennyire komoly a probléma a mentőszolgálatnál, azt az a néhány éves történet is jelzi, amikor a Nyugati téri aluljáróban rosszul lett és később elhunyt egy 17 éves fiatal, miután annak ellenére nem küldtek időben mentőegységet, hogy a központi mentőállomáson a helyszíntől gyalog három percre volt elérhető mentőegység. 

A helyzet azóta a jelek szerint nem javult.

Akkor sem, ha mára teljesen általánosan vidékről rendelnek fel mentőegységeket Budapest ellátására.

Szintén elgondolkodtató az a szintén a Telexen megjelent beszámoló, amely a nemrégiben történt herceghalomi tömeges balesettel kapcsolatos. Ott ezt mondja a szemtanú: „Legalább húsz perc telt el úgy, hogy a sérült embereket próbálták meg kiszedni az autókból, hogy távolabb vigyék őket a tűztől, ami közben terjedni kezdett. Ekkor érkezett meg az első mentő- és rendőrautó.”

A közelben található a már említett budaörsi mentőállomás, de szintén közeli a bicskei vagy a zsámbéki, és a budai sincs messze, a budaörsi légimentőkről nem is beszélve. 

Persze mindig kérdéses, hogy a fenti egységek közül éppen melyik volt elérhető az adott időpontban, ám a hasonló esetek sokasága komoly rendszerhibára hívja fel a figyelmet. 

Ennek megfelelően Győrfi Pálnak nem kikérnie kellene azokat a posztokat, amelyek felhívják a figyelmet arra, hogy az Országos Mentőszolgálat rendszerszinten nem működik megfelelően, hanem a menedzsmenttel egyetemben mély főhajtással lemondani.