Kedden, február 19-én elkeseredett/felháborodott poszt jelent meg egy Facebook-oldalon, miszerint Budapesten egy fiatal, húsz év körüli fiú újraélesztéséhez fél óra alatt ért ki a mentő a Nyugati téri aluljáróba, amely gyalog körülbelül három és fél percre van a Markó utcai Központi Mentőállomástól.
Az üggyel kapcsolatban megkeresett néhány lelkiismeretes mentős kollégám is, mert a rendszer szerintük sem működik rendesen, szerintük is emberéletekkel játszik a hozzá nem értő vezetés. Miután a poszt nyilvános volt, bemásolom ide változtatás nélkül, majd hozzáteszem azokat a rendkívül fontos adatokat, amelyeket a mentőktől kaptam.
„Nyugati aluljáró - fiatal srác - mentők
Ma délután 17:00-kor a Nyugati aluljáróban a Relay és a kínai bolt előtt egy fiatal 20 év körül, vékony srácot láttunk, ahogy 3-4-en belékarolnak és támogatják. Felemelték a földről, de nem bírt lábra állni. Több azonnal oda siettünk a feleségemmel is segíteni. A földre esett, kapot inni egy literes fantát, azt még úgy ahogy meg tudta inni, de után kicsúszott a kezéből és magára öntötte. Ekkor már nem tudott beszélni, de magánál volt. Időnként remegésbe, görcsbe rándult az egész teste, az arca is nagyon rángatózott. Nem tudott mondani semmit. Stabil oldalfekvésbe tették, a fej alá a táskáját, a nyelvét figyeltük. Két férfi segített a fejénél. Többen elsőre epilesziára gyanakodtak. Időnként jött a rángógörcs. A hölgy aki a fejét tartotta, azt mondta, hogy még tudott vele beszélni, és valami gyógyszert vett be, (amit - mintha azt mondta volna a hölgy - kapott valakitől), de a srác már nem tudta mi az, vagy nem tudta megmondani. Egyre rosszabbul lett, többször eszméletét vesztette, visszahoztuk többen. Ekkor hányt is egyet, amit jó hírnek gondoltam. Ekkor már 5-6 perce hívtuk a mentőket. A pulzusát figyeltük, és a légzést. Többször eszméletét vesztette. Egy-két srác újra hívta a mentőket. Egy másik hölgy elkezdte újraéleszteni, szívmasszázst csinált és próbálta a levegő befújást is. Közben mi is hívtuk a mentőket, akik ott tetefonon vezényelték, mit és hogyan kell csinálni. 13 percen át tartottuk a vonalat, és mondták mit kell csinálni., Ekkor már egy fiatalabb hölgy vette át a masszázst, és a telefont, úgy tűnt jobban ért hozzá. Közben elrohantam a metróhoz, és ordítottam, hogy a defibrillátor hozzák azonnal. Beletelt egy időbe, de egy BKK-s nő kihozta és próbált segíteni. Közben szerencsére odarohant egy tűzoltó srác, aki nagy profin átvette a szívmasszázst, és érkezett egy kórházi szakápoló srác is, aki nagyon szuperül folytatta a masszázs, helyzetképet adott a mentősöknek telefonon, és végtelen erővel és elszántsággal folytatta a szívmasszázst. Ekkor már kb. 30 perc telt el az első mentők hívása óta. Ekkor értek oda a mentősök,intubálták, oxigén, és átvették a szívmasszázst. Mi már nem bírtuk tovább érzelmileg és eljöttünk, miközben még egy mentős csapat érkezett, ekkor már 5 mentős küzdött ott. Szeretném, ha valahogy eljutna sok emberhez ez. Szeretnélek kérni Benneteket, ha bárki bármit tud, kérem írjon nekem, mert nagyon szeretnénk tudni, hogy mi lett. A mentősöknél is voltam utána, mondták nem tudnak semmit, de menjek vissza, és nézzem meg, hogy van-e helyszínelés. Ha nincs akkor elvitték a mentők. Nem volt helyszínelés, megnéztem. Felhívtuk a 104-et, hogy tudnak-e bármit mondani, csak hogy elvitték-e, vagy hogy van. Annyit tudtunk meg 19:15 körül, hogy a mentők elvitték, de még nem adták át a kórháznak. Nagyon sok tanulsága van az esetnek.
1. 70-80 mentő van Budapesten 2.000.000 emberre.
2. 30 perc volt kiérni a mentőknek a város szívében a legforgalmasabb helyen. Szerintem perceken múlott minden. Nem a mentősöknek szól ez, hanem a rendszernek.
3. A hihetetlen összefogás, ahogy az a 8-10 'utca embere' küzdött a fiú életéért az szívszorongató. Nem tudok megfelelő szavakat találni erre.
4. Aki csak tud, végezzen el valamilyen igazi, életmentő tanfolyamot, mert bárhol, bármikor...
Kérem, bárki, bármit tud, jelezze itt vagy priviben!”
Idáig a poszt, és akkor nézzük azokat az információkat, amelyeket hozzám eljuttattak!
Az első bejelentés 17 óra 4 perckor érkezett azzal, hogy a beteg görcsöl. Innentől folyamatosan reklamálják a járókelők a mentőt és tájékoztatják a mentésirányítót, arról, hogy a beteg rosszabbul van, sőt arról is, amikor megkezdik az újraélesztést.
Az első mentőegységet tizenegy perccel az első bejelentés után, 17 óra 15 perckor riasztják. Ez a mentőegység ekkor még Budán, a János Kórházban van, onnan kell átverekednie magát Pestre, a csúcsforgalom kellős közepén. Útközben ennek az egységnek jelzik, hogy újraélesztéshez készüljenek. Ez a mentőegység azonban nem képes emelt szintű (orvosi vagy mentőtiszti kompetenciákkal bővített) újraélesztésre, de nyilván profin tudja elkezdeni az alapszintű újraélesztést. Ez azért fontos, mert utánuk kell még olyan egységet küldeni, ami képes az emelt szintű újraélesztésre.
Mindeközben egy mentőtiszti kocsi – fedélzetén mentőtiszttel, aki emelt szintű újraélesztésre is képes – a Kútvölgyiből tart a Markó utcába, a Központi Mentőállomásra, és 17 óra 15 perckor, tehát akkor, amikor a másik egységet riasztják, meg is érkezik oda. Ebben az időintervallumban az aluljáróban a beteg életéért küzdő civilek már többször reklamálják a mentő érkezését, jelzik a beteg állapotának jelentős romlását. A Kútvölgyiből érkező mentőtiszti egység mit sem tud arról, hogy mi folyik tőle három percnyire, sőt azt sem, hogy mi folyik az irányításon, ott milyen feladatok vannak. Teljesen elkülönített helyen is vannak.
De a Markó utcai központba érkezett mentőtiszti kocsit nem riasztják még 17 óra 15 perc után sem, sőt az irányítás kiadja számukra az ebédidőt, tehát végre megebédelhetnek este negyed hatkor.
Közben a beteg mellől folyamatosan hívják a mentőket.
Az első mentő 17 óra 29 perckor ér a beteghez. Ez a János Kórházból indult egység. Ugyanebben a percben két lány megjelenik a Központi Mentőállomáson a Markó utcában és könyörögve kér segítséget a mentéshez.
És csak ekkor riasztják végre a bent lévő, ebédidejét töltő mentőtiszti kocsit, amely három perccel az első egység megérkezése után, 17 óra 32 perckor átveszi az újraélesztést.
Az eset jól mutatja, hogy sokszor nem a kivonuló mentősökön múlik az, hogy mikor érnek a helyszínre. Ha nem kapnak időben riasztást, akkor nem is érhetnek ki időben. De az még jobban láthatóvá válik az esetből, hogy nagyon komoly rendszerhibákkal küzd a mentőszolgálat, és ha erre a rossz rendszerre még emberi hibák is rakódnak, akkor kész a baj.
A kompetens mentésirányításnak már az első bejelentésnél végig kellett volna gondolnia, ha görcsrohamot jeleznek, az nem csak epilepszia lehet, hanem akár keringésleállás jele is. Valószínűleg az irányítás epilepsziás betegként kezelhette ezt a bejelentést is, ezért nem küldte azonnal a 17 óra és 17 óra 15 perc között arrafelé úton levő mentőtiszti kocsit.
Hogyan és mi módon képzik ki azokat az embereket, akik felelősek a mentésirányításért?
Ki a felelős azért, hogy a mentésirányítás szakmai színvonala ennyire alacsony? (Az esettől függetlenül jönnek olyan jelzések, amelyek szerint sokszor alapvető egészségügyi fogalmak híján van a merésirányítás.)
Hogyan van az, hogy a mentésirányító, aki engedélyezi az ebédidőt, az nem tudja, hogy van bent az újraélesztés helyszínétől 3 percnyire emelt szintű mentőegység?
Mert ez csak akkor realizálódott, amikor személyesen is megjelentek bejelentők a Központi Mentőállomáson.
Miféle minőségbiztosítási rendszer működik a mentőszolgálatnál, amely nem képes kiszűrni, vagy csökkenteni az ilyen jellegű hibákat?
Sokszor és sokat írtam arról, hogy alapvető vezetői hibák bénítják a mentőszolgálat működését. A politikai megfeleléskényszerben dolgozó vezetők olyan irányba vitték szervezetet, hogy gyakorlatilag alig szűrik a bejelentéseket, automatikusan mindhez mentőt küldenek. Éppen ezért Budapesten kezelhetetlen mennyiségű a mentők feladata, ehhez képest olyan szinten alacsony a bevethető mentőerő, hogy rendszeresen vidékről szerveznek át mentőegységeket. És még így is sokszor súlyos tíz perceket kell ahhoz várni, hogy a mentő megjelenjen az eset helyszínén. Budapesten és vidéken is már teljesen természetessé vált a kocsihiány.
Tekintettel arra, hogy nincs, vagy alig van némi szűrés a feladatok között, gyakran a magas kompetenciájú mentőegységek is olyan feladatokat végeznek, amelyek jóval alacsonyabb képzettséget igényelnének. Ezért mindamellett, hogy ezek a kapacitások feleslegesen lekötődnek, az itt dolgozók is elvesztik a motiváltságukat.
Pedig lett volna közel 4 milliárd forint arra, hogy olyan rendszert vásároljanak, amely képes a mentésirányító munkáját támogatni és elősegíteni a helyes döntést, szűrni a bejelentéseket.
Jelen esetben a mentésirányító van talán a legnehezebb helyzetben, hiszen a döntését semmilyen rendszer nem védi. A mentőszolgálat vezetése politikai célokat szolgál azzal, hogy a szakmaiság helyett a mindenhez mindig mentőt szemléletet képviseli. Így az irányítónak a nincsből is mentőt kellene küldenie a beszakadt körömhöz is, nehogy valami sajtóbotrány legyen. Így viszont nehéz felelősen gazdálkodni a rendelkezésre álló mentőerőkkel.
És ebből az is következik, hogy az irányító azért is felelősségre vonható, ha nem küld mentőegységet, és azért is, ha küld, de közben máshol nagyobb szükség lenne mentőre.
A helyzetet csak az oldhatná meg, ha dilettáns vezetők helyett hozzáértő menedzsmentje lenne a Mentőszolgálatnak, amire már emberemlékezet óta nem volt példa.
Jelen esetben pedig azonnal mennie kell a mentésirányítónak, az orvosigazgatónak és a főigazgatónak is!