Valaha is belegondoltak már abba, hogy milyen óriási lehetőséget jelentene bármely kormánynak egy kicsi házi, kormányméretű fekete lyuk? Ah! Mindent bele lehet pakolni, ami a kormánynak kényelmetlen, legyen az ember, szervezet, vagy akár egy egész problémahalmaz.
A jó hír az, hogy Magyarország Kormányának van ilyen házi fekete lyuk cucca, úgy hívják, hogy Belügyminisztérium.Itt kérem megtalálható minden probléma, az oktatástól az egészségügyön keresztül. Arról pedig, hogy az eseményhorizonton túl semmi se kerüljön ki, a doktor belügyminiszter tábornok személyesen gondoskodik.
Éppen most kerül a Parlament elé, az egészségügy átalakítását szabályozó törvény, amely kapcsán - no nem annak megszavazásához, hanem a problémás területek identifikálása érdekében - szükség lesz a házi fekete lyukra. Zsupsz bele tartós ápolásra szoruló betegek, és ezzel a lendülettel a szingularitás felé az egészségügy is megindul.
Persze az úgy elegáns, ha ezeket az elképzeléseket legalább egy picit megstatisztikázzák, akkor aztán élesíthető a zsuppolás. Amihez azért kellenek kissé buta, ámbár egótól duzzadó, de mindenek felett gyorsan égethető arcok is. Olyanok, akik egy-egy Excel táblázatból már készen állnak az egész egészségügy problematikájának átlátására, kezelésére és a megfelelő problémák identifikálása után azok fekete lyukba való elhelyezésésének kezdeményezésére is.
Van azonban az a helyzet, amikor az Excel sem segít, nemcsak azért, mert a megfelelő táblázat helyett a csehkettőt nézi az ember, hanem azért sem, mert az ott szereplő adatok nem azt a helyzetet tükrözik, amit kellene, és persze az is elég gyakran előfordul, hogy az Excel szerelmese nem képes az adatok szintetizálására, de még megértésére sem.
Ezt még lehet ám tovább és tovább fokozni, amely megoldásokban a Magyarország Kormánya pró helyet foglal el, de ezek közül is kiemelendő az egészségügyi államtitkárság Dunning–Kruger-hatás iránti vonzalma. Ezen feltételek elegyének megléte már több mint kívánatos a jelenlegi törvényalkotás számára. És hogy azért valamely szánalmas indokkal magyarázható legyen a törvény, kellenek az Excel-ek, még ha azok tartalma finoman szólva is manipulatív.
Még szerencse, hogy a Magyar Orvosi Kamara - ha lassan is - de közzétett minden olyan tudomásukra jutott anyagot, amely az egészségügyi átalakítással kapcsolatos, mert egyébként ezen finom kis apróság, mint az adatok csúsztatása, másképpen értelmezése el is sikkadt volna.
Ebben ugyanis szerepel az az parlamenti előterjesztés is, amely bővebb adatokkal próbálja alátámasztani azt, hogy például miért is kell megszabadulnia az egészségügyi ellátórendszernek a állami fenntartású egészségügyi intézmény által átadott ápolási ágyakon végzett tevékenységtől, és azt átadnia a nem igazán létező szociális tárcának. A fekete lyuk beizzítását, az egészségügyi államtitkár ezen statisztikai adatokra alapozza:
“A NEAK rendelkezésére álló legfrissebb adatok alapján megállapítható, hogy országos szinten:
- 2286 db működő,
- 258 db szünetelő ápolási ágy van, és
- 2544 db ápolási ágyra van kapacitás (ez az átadható maximális ágyszám).
Az ágykihasználtságra vonatkozó adatok alapján az ápolási ágyak országos kihasználtsága 59,52%-os, tehát megközelítőleg 1360 beteget ápolnak ezen ágyakon.”
Amely adathalmaz azonban nem veszi figyelembe a koronavírusban eltöltött éveket, valamint az akkori, és mai borzasztó egészségügyi szervezetlenség hatásait. Így ezen adatok szemérmesen lehazudják a szégyenletes kásleri ágyfelszabadítás következményeit, valamint azt a tényt, hogy egy csomó krónikus osztályról a járvány miatt a betegeket hazaküldték, egyes osztályok kapacitásait covid betegek ellátására átalakították és persze az sem történt meg, hogy a rendkívül eredményes jogállási törvény és a szervezetlenség következtében egészségügyi dolgozók tízezrei néztek tisztességesebb állás után. Ennek megfelelően kellőképpen megtévesztő az az 59,52 százalékos ágykihasználtság, amit a NEAK táblázat tartalmaz.
Hiszen aki dolgozott a magyar egészségügyben, az pontosan tudja, hogy ezen ágyak kihasználtsága és foglaltsága rendkívül magas volt az utóbbi évtizedekben is. Éppen ezért ezek az adatok nem tükrözik azt, hogy mennyi ilyen jellegű ágyra lenne szüksége a rendszernek ahhoz, hogy az akut ellátást ez ne érintse. Ugyanis a törvénymódosítás - ahogyan ezt már többször megemlítettem, például itt, és itt - nemcsak azokat a betegeket és hozzátartozójukat fogja rendkívül előnytelen helyzetbe hozni, akiket átadnak - a nem látható, így talán nem is létező - szociálisvalaminek, hanem azokat a betegeket is érinteni fogja, akik akár azonnali ellátásra szorulnak majd. Hiszen könnyen előfordulhat majd a jelenleginél is sokkal nagyobb arányban az a helyzet, amikor a krónikus szakápolásra szoruló betegeket az aktív ágyakról nem tudják hova küldeni, így az éppen akutan ellátásra szoruló beteg számára egyszerűen nem lesz ágy. (Ez sajnos már most is mindennapos, de még van hova romolnia.)
Ahhoz, hogy tisztább képet kapjunk elő kell venni azokat az Excel táblákat, amelyek a koronavírus előtti adatokat tartalmazzák. A 2019-2018-2017-es adatokból azonnal szembetűnik, hogy krónikus szakápolási ágyak kihasználtsága - ahogyan már írtam - brutálisan magas, 90 százalék körül volt a pandémia előtti években, ami egyben azt is jelenti, hogy akkor sem volt elég ilyen típusú ellátás.
2019-ben a ténylegesen működő betegápolási ágyak száma 3049 volt, míg ugyanez a szám “a NEAK legfrissebb adatai szerint” mára 2544-re csökkent. De tessék megkapaszkodni, a NEAK nyilvános ágynyilvántartási statisztikáját böngészve kiderül, hogy tavaly 15 darab ággyal még bővítették is a rendszert, így mára már 520 darab krónikus szakápolást biztosító ágy hiányzik. (Persze az ágyszám növelés az nem jelenti azonnal azt, hogy több beteget is felvennének, látjuk ezt jól “a legfrissebb ágykihasználási adatokból).
A lényeg az, hogy szőrén-szálán eltűnt, valahogyan átesett az eseményhorizonton és elpárolgott az Excel táblából 520 darab krónikus szakápolást biztosító ágy, miközben persze kórházat nem zárunk be. Pedig ezen ágyak többszörösére lenne szükség, miközben az aktív kórházak számát csökkenteni kellene. De itt az eseményhorizont közelében minden megfordul, míg el nem nyeli a sötétség.
Így vonul ki az állam a tartós betegápolást biztosító ágyak átadásával a szociálisvalaminek, az ellátásából. Miközben ennek a szociálisvalaminek a felelős államtitkára szerint “a kommunizmus öröksége volt még az a szemléletmód, hogy a szociális problémákat az állam oldja meg”
Ezzel így, gyakorlatilag ez a szektor elsorvad, ebből a rendszerből az állam kivonul, magukra hagyva a betegeket, a hozzátartozókat, áttolva ennek következményeit az akut ellátásra.
És az állami házi kis fekete lyuk már be is töltötte szerepét, elnyelt egy olyan problémát - száz másikat generálva - ami a kormányzat számára így már nem látható, nem nyomasztó, hiszen megoldották. Volt, nincs probléma.
Persze az nem ártana, ha ezen ügyek kezelése nem ebben a formában történne, hiszen a fekete lyukacska nem nézi, hogy mi érkezik éppen az eseményhorizontjára, párt- és szimpátia-függetlenül nyeli el az odaérkező objektumokat. Ennek megelőzésére, talán megfontolandó lenne olyan egészségügyi vezetőt kinevezni, aki legalább a szakvizsgáig eljut az államtitkári kinevezése előtt, az Excel táblák simogatása mellett talán az általa közölt adatok is reálisabbak lennének.