Az alábbi videóban éppen mentőt próbálnak hívni egy közterületi beteghez. Hogy a beteg pusztán részeg-e, vagy egyéb egészségügyi problémája van, nem derül ki, hiszen nincs, aki megvizsgálja.
Az eset azonban tökéletesen bemutatja, hogy rendkívül rosszul szervezett a mentőellátás Budapesten, hiszen maga a mentésirányító is elismeri a videó végén, hogy nem tud egy órán belül mentőt küldeni Budapest belterületére.
Az európai standard kiérkezési idő tizenöt perc, ami azt jelenti, hogy a bejelentéstől számított tizenöt percen belül a helyszínre érkezik a mentő. Sok nagyvárosban, már ez a tizenöt perc hét-nyolc percre redukálódott, míg ugyanez a kiérkezési idő Budapesten nem csökkent, hanem nőtt.
Tavaly látott napvilágot az Országos Mentőszolgálat mélyrepüléséről szóló beszámoló, amely szerint míg 2010-ben 77,6 százalékban ért ki a mentő 15 percen belül a helyszínre, addig ez 2017-ben már csak 64,9 százalékban volt igaz. Nem véletlen talán az sem, hogy az Országos Mentőszolgálat tavalyi beszámolóját, illetve gazdálkodási adatait még ma sem ismerhetjük meg, annak ellenére, hogy törvényi szabályozás szerint ezeket az adatokat több felületen is közzé kellett volna már tenni még az év első felében.
És meglepően érdekesen hajták végre a költségvetési feladatukat is.
Az éves beszámoló pedig, nemcsak a gazdálkodási adatokat, hanem a helyszínre való kiérkezési időket is tartalmazza, ami a jelek szerint a 2017-es brutális számokhoz képest is jelentősen romolhatott. Az okokat viszonylag egyszerű megmagyarázni, hiszen egészen egyszerűen arról van szó, hogy minden bejelentésre szakmai válogatás és besorolás nélkül az Országos Mentőszolgálat megpróbál mentőautót küldeni. Több, hozzám írt email is azt támasztja alá, hogy az irányító csoportoknak szóban kiadták, hogy minden híváshoz mentőt kell küldeni.
Ráadásul a videó/hanganyag kapcsán tökéletesen kiderül, hogy a mentésirányító kezében nincsen egy tisztességes kikérdezési protokoll, amely alapján eldöntheti, hogy milyen típusú és felszereltségű mentőautóra van szükség, vagy egyáltalán kell-e mentőautót küldeni a bejelentésre.
Ugyanis nem minden bejelentésre kell, vagy kellene mentőt küldeni, hiszen rengeteg olyan mentőhívás van, amely nem mentési kompetencia. És hogy mi számít mentési kompetenciának?
Ez az, amivel hosszú évek óta adós a mentőszolgálat. Hiszen már régen meg kellett volna határozni azokat a szakmai ajánlásokat és protokollokat, amelyek az esetleges bejelentés visszautasítását is tartalmazhatják.
Ennek pedig semmi más oka nincs, mint a politikai megfelelés kényszere, a botrány - ami abban az esetben, ha visszautasításra kerül a mentőellátás, elkerülhetetlenül is bekövetkezne - elkerülése. Pedig a korszerű mentőellátás magába foglalja például a nem mentőfeladatnak tekinthető körömágy-gyulladás visszautasítását is, mint az egyéb, régóta fennálló krónikus, nem akut veszélyeztető állapotok megfelelő ellátóhelyre való irányítását is a mentő küldése helyett.Azonban a közterületi mentőhívás klasszikusan nem ez a kategória, pláne nem akkor, ha a beteg vagy akár a részeg honfitárs olyan állapotban van, amely megakadályozza az önálló döntések meghozatalát.
Érthetően a videó/hanganyagban a mentésirányító szeretett volna jobban képbe kerülni a páciens állapotával kapcsolatban, azonban a bejelentő egymásnak ellentmondó állításokkal válaszolt, hiszen a beteg egyszer rugdosódó részeg volt, másszor meg halott.
Éppen ezért lenne szükség egy olyan kikérdezési protokollra, amely alapvető vezérfonalként segítené a mentésirányító munkáját. Erre volt is 4,1 milliárd forint, amelyből odáig sikerült a Mentőszolgálatnak terjeszkednie, hogy olyan tabletteket vásárolt, amelyeken egy Excel megnyitása is perceket vett igénybe és ezeket sikerült a mentőautókba úgy beépíteni a tolatókamera helyére, hogy a légzsáknyitáskor mindez éppen a jobb első ülésben ülő térdének, vagy arcának csapódjon. Ez az összeg elfüstölt, elporladt, láthatólag nem hasznosult.
Hogy a Mentőszolgálat mégis meg tudjon felelni a kihívásoknak és a válogatás nélkül küldött mentőhívásoknak, napi rendszerességgel vidékről rendelnek fel szervezett formában komplett mentőautókat, személyzettel a budapesti ellátás kisegítésére. Sajnálatos módon ez olyannyira nem hatékony, hogy februárban a Nyugati aluljáróban az irányítás és a rendszer alapvető hiányosságai miatt meghalt egy fiatal, 17 éves fiú, akihez a 3 percre levő mentőállomásról 25 perc alatt ért ki a mentő.
A probléma mögött nemcsak emberi mulasztás, hanem igen komoly rendszerhiba is áll, amit alátámaszt az a dolgozók által hozzám eljuttatott információi is, amit már feljebb is említettem, hogy minden beérkező hívásra mentőt kell küldeni, valamint az is, hogy szemmel láthatóan, illetve hallhatóan nem megfelelően hatékony a mentésirányításban dolgozók felkészítése.
Jelen esetben az irányító megpróbált időt nyerni, valószínűleg a beteget már többször is bejelenthették, így elképzelhető, hogy a mentésirányító azt sejthette, hogy a beteg inkább részeg, mint beteg. Éppen ezért logikus, hogy az előtte tornyosuló egyéb mentési feladatok előnyt élvezetek, hiszen ezek között lehettek lényegesen komolyabb és sürgősebb ellátást is igénylők esetek is.
Azonban a videó/hanganyag még egy nagyon fontos problémára rámutat, ugyanis a mentésirányító megkéri a bejelentőt, hogy menjen közelebb a beteghez, nyilván azzal a céllal, hogy további fontos információkat szerezzen, azonban erre az a válasz, hogy “nem vagyok mentős”- azaz kvázi ez nem az én dolgom. Pedig de, ugyanis a segítségnyújtás elmulasztása büntetőjogi kategória, és amely nem minden esetben merül ki a mentőhívás megtörténtével.
Az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy a videó/hanganyag szerint a beteg/részeg egy egészségügyi intézmény előtt feküdt, ahol esetleg lehetett volna találni egy egészségügyi szakembert, aki ha mást nem is tesz, de odamegy és talán pontosabb bejelentéssel látja el a mentésirányítót. Úgy tűnik azonban, hogy ez az opció nem merült fel a mentésirányítás részéről.
Ez azonban a lényegen mit sem változtat, Budapesten nincs egy órán belül mentőellátás, legalábbis a videó/hanganyag szerint, amit a Mentőszolgálat a közérdekű adatok nyilvánossá tételének elmaradása miatt cáfolni sem tud.