Mint már előzetes bejegyzésemben foglalkoztam a témával, Éger István a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke író-olvasó találkozót szervezett a tagok és három minisztérium felelős képviselői számára.
A rendezvény lényege az egészségügyben és az orvostársadalmon belül is egyre inkább érezhető elégedetlenkedés csitítása.Erre pedig azért volt szükség, mert novemberben elnökválasztás lesz a MOK-on belül, és egyre inkább erősödik a progresszívabb és sokkal átláthatóbb működést ígérő Újratervezés Csoport, amely az orvosok érdekei mellet nagyon komoly hangsúlyt fektet a betegbiztonság növelésére is. A nagygyűlés így tulajdonképpen Éger kampánytevékenységének kiterjedését szolgálta volna, meglehetősen puha, non-konfrontatív módon, amit a kormányzat el is vár a kötcsei Csapajevtől.
Ugyanis Éger sokkal keményebb eszközökkel is harcolhatott volna az író-olvasó találkozó előtt bejelentett béremelés érdekében, hiszen egy, az egész orvostársadalmat érintő önkéntesen vállalt túlóra visszavonásával erősebb tárgyalási pozíciót vehetett volna fel.A rendezvény ráadásul nem mindenki számára volt elérhető, míg a nem orvos Cser Ágnes és a mentődolgozók egyik szakszervezetét képviselő Toma Lajos megélhetési vezetők gond nélkül bejuthattak, ehhez az orvosoknak regisztrációra volt szükségük, amit a MOK honlapján tehettek meg.
Azonban péntek délután, a rettegett Rendkívüli Orvosi Nagygyűlés előtt egy nappal már nem tudtam regisztrálni a rendezvényre. Annak ellenére nem tudtam regisztrálni, hogy az sehol nem volt létszám-, vagy időkorláthoz kötve, tehát annak a megkezdéséig nyitva kellett volna tartani a honlapon a regisztráció lehetőségét. Péntek délután már ez a kép fogadta a próbálkozót:
Pedig Éger érdeke lett volna, hogy minél több résztvevő legyen ott a rendezvényen, hiszen a tömeg önmaga is súlyt ad, de hiába, a szocializmusból megszokott tempó miatt a hivatalvezető úr és az adminisztrátorok is valószínűleg péntek délután kettőkor lerakták a verejtéktől nedves tollat és az itatóst, majd hazamentek, a lista a résztvevőkről meg már ki volt nyomtatva, így hát pontosan így járt, aki pénteken akart, tudott volna regisztrálni.
De nem ez volt Éger István egyetlen hibája, sokan azt gondolták, hogy úgy jön majd el a rendezvényre, hogy a háttérben majd ott szerepel legalább egy ígéretszerű alku az orvosi béremelésekről és a többi követelésről. Csakhogy ennek nyoma sem volt, sőt a politikai döntéshozók pontosan kifejezték és megmutatták Éger helyét a NER világában, ami ahhoz vezetett, hogy a MOK elnöke a szokásos majdleszvalahogy gyakorlatias szemléletében szervezte meg a nagygyűlést. Ami most meglehetősen visszafele sült el és vezetett Éger megalázásához, ugyanis semmi másnak nem lehet azt a tényt elkönyvelni, hogy a meghívott három minisztériumból (EMMI, Pénzügyminisztérium, Miniszterelnökség) mindössze kettő képviseltette magát a rendezvényen és azok is meglehetősen alacsony szintű, súlytalan szereplőkkel, államtitkárral, illetve helyettes államtitkárral.Annak ellenére nem vették komolyan Égert, hogy a kötcsei Polgári Pikniken megjelent és hős Csapajevként bátorkodott a miniszterelnöktől is kérdezni, igaz ez így hangzott a beszámolók szerint: : “ne tessék félni, nem az egészségügyről akarok kérdezni…” Azok után, hogy lojalitását ott is bizonyítani próbálta, igazi arculcsapásként érhette, hogy ennyire súlytalanul fogadják a rettegett nagygyűlését, ahol végül kiderült, hogy mindenki üres kézzel jött, előzetes alkunak semmi nyoma, sőt még ígéretnek sem.
Nem csoda, hogy az ott résztvevő orvosok kifütyülték a felszólaló helyettes államtitkárt és az EMMI egészségügyi államtitkárát is - hallva azok buta panelekből összehordott semmitmondó beszédeit. A füttykoncertet tetézte, hogy Éger és szervező csapata volt annyira ostoba, hogy a “nem” szavazatokat a fociból is ismert piros lap felmutatásával lehetett kinyilvánítani. Így a felszólaló politikusok beszédét vörös szín is színesítette, a bekiabálások és füttykoncert közepette azok beszédei alatt. Végül sem az EMMI államtitkára, sem a Miniszterelnökség helyettes államtitkára nem tudta befejezni a mondanivalóját.
A NER pedig nem arról híres, hogy tagjai megalázását szó nélkül hagyja. Így Éger Istvánnak immár nemcsak a MOK tagok, hanem a NER haragjával is számolnia kell, hiszen ezt a nagygyűlést ő maga hívta össze. A tagság szempontjából pedig hiába próbált meg Che Guevaraként szónokolni és kénköves pokoltüzét zúdítani a kormányra, ha nem teljesítik a MOK követeléseit, ezt már túl későn tette. Lett volna erre 16 szép éve, aminek minden bizonnyal most vége van.
Hiszen még az Égerrel szimpatizáló tagok is felmérték, hogy a jelenlegi elnök vezetésével semmiféle érdekérvényesítésre nincsen mód, Éger Istvánt kormányzati szinten is leírták, és már szóba sem állnak vele. Így végül Éger számára három lehetőség marad: minél előbb lemond, és reménykedik abban, hogy ezzel a NER-t talán kibékíti, talán a NER ellen elkövetett hibáit ez a gesztus kompenzálja. Cserébe talán nem indul ellen átfogó gazdasági vizsgálat, amely végkimenetele akár komoly büntetőügy is lehet, hiszen a MOK gazdálkodása a legkevésbé sem tiszta és átlátható.
A második lehetőség, hogy megpróbálja kihúzni elnökként a MOK-on belüli novemberi választásokig, ekkor azonban szinte biztosan nem fog többséget kapni az újraválasztása, hiszen mint fent írtam még a vele szimpatizáló tagok egy része is belátta, hogy tőle szájkaratén kívül szinte semmi más nem várható.
Harmadik megoldásként elméleti síkon az szerepel, hogy forradalmat próbál csinálni, a teljes kudarc és füttykoncertbe fulladt szombati nagygyűlés után keményebb eszközökhöz nyúl, hogy kikényszerítse a béremelés mellett az elképzeléseit. Ezt egyébként a tagság nagy része el is várja tőle. Ekkor azonban a NER sem fog valószínűleg finomkodni és Éger könnyen a rácsok között találhatja magát, így ennek a megoldásnak a legnagyobb a kockázata, bár ebben az esetben eljátszhatja a mártír szerepét.
Bármelyik lehetőséget is nézem, a végeredmény a Magyar Orvosi Kamara szempontjából ugyanaz, véget ér a rendkívül káros, pazarló és átláthatatlan Éger-korszak. Hogy utána mi jön?
Az már az orvosok dolga.