A Honvédkórház mára és holnapra lemondta a baleseti ügyeleteinek egy részét. Nem fogadja sem ma, sem holnap azokat a betegeket, akik politraumát szenvedtek. A politrauma többszörös sérülést jelent, és az orvosi szaknyelvben azokra a betegekre használják, akiknek a többféle sérüléséből legalább az egyik életveszélyes. Tehát súlyos állapotú betegekről van szó. Az ő ellátásukat nem tudja biztosítani ebben a két napban a Honvédkórház, az ország legnagyobb, egyik legjobban felszerelt, legfelkészültebb kórháza.
Az újabb rövidzárlatot valószínűleg megint létszámhiány okozza: nincs elég baleseti sebész szakorvos vagy szakorvosjelölt az ügyelet ellátáshoz. Holott a Honvédkórház baleseti sebészete a legmagasabb besorolású, III-as progresszivitású szinten van. Ehhez a szinthez az ÁNTSZ szabályozása szerint minimumfeltétel, hogy három szakorvos folyamatosan az osztályon legyen. „Az akut sérültellátáshoz 3 fő teljes munkaidejű traumatológus szakorvos folyamatos jelenléte, 24 órán keresztül biztosított...”
Valószínűleg ezt nem tudta most teljesíteni a Honvédkórház, és így erre a két napra a progresszivitásszintjük csak egy városi kórház szintjén van.
Idén január óta kilépett két szakorvos, egy nyugdíjba ment, kettő már felmondott, három éppen beteg. És további szakorvosok terveznek felmondani. Az ok az irracionálisan nagy terhelés. Azóta, hogy a Honvédkórházban bevezették az ott dolgozók honvédalkalmazotti státuszát, nem nagyon találnak munkaerőt. Nem sikerült pótolni azokat az orvosokat, akik elhagyták az osztályt, aminek egyenes következménye az ügyeleti ellátásban aránytalanul megnőtt munkaterhelés, és miután ez az intézmény a hét minden napján 24 órában ügyeletes (erre lett kitalálva, erre költöttek csomó pénzt, vettek felszerelést), elfogytak a beosztható orvosok.
Bár az orvosok munkabére az elmúlt időben – a nyári/őszi botrányok után – javult valamelyest, annyira még nem nőtt meg, hogy csábító legyen a baleseti sebészeknek. Nem segít a helyzeten az sem, hogy a kiemelt bérezés az csak az önkéntes túlmunkára vonatkozik, azaz először le kell dolgoznia az orvosnak a heti kötelező 48 óráját (havonta 192 órát), és csak az ez utáni túlmunkára vonatkozik a kiemelt bérezés, ami így maximum 12 óra plusz lehet hetente.
Ez pedig, valljuk be őszintén, nem teszi túl szexi munkahellyé a Honvédkórházat. Az intézményt irányító egykori hadisírgondozó, gépész, haditechnikai menedzser, akinek semmiféle egészségügyi tapasztalata nem volt korábban, a humánerőforrásgazdálkodás területén sem tűnik túl hatékonynak. Vezetése alatt robbant fel és vált majdnem teljesen működésképtelenné a sürgősségi osztály, illetve működött törvénytelenül a Honvédkórház II-es telephelye, ahol ügyeleti időben nem volt radiológus orvos.
Szomorú és súlyos következménye az ellátásszervezési problémáknak az az eset, amikor szintén szakorvoshiány, szervezetlenség és szakszerűtlen ellátás miatt meghalt egy beteg, miután a közel 36 órát várt a műtétig.
Az egész egészségügyet gúzsba köti a szakemberhiány, a szervezetlenség, a forráshiány. A rendszer mégis irreálisan sok kórházat működtet, leginkább a helyi vezetők lobbiérdekei szerint.
Nem véletlen az sem, hogy a Honvédkórház a kórházak adósságlistáján szinte mindig előkelő helyen szerepel, a mostani adatok szerint az intézmény adóssága megközelíti a két és félmilliárd forintot, a Péterfyvel fej-fej mellett vezetik a listát.
A rendszer a Honvédkórház esetében így biztosan nem fenntartható, talán ki kellene próbálni egy könyvkötőt, vagy egy péket az intézmény vezetésére, bár lássuk be a hadisírgondozás jelenleg sajnos nem is áll olyan messze a Honvédkórház működési profiljától.