Zacher Gábor távozása előtti napon a Népszava azon cikkére válaszul, amelyben megírták, hogy 112 orvos nem vállal többet önkéntes túlórát a Honvédkórházban, az intézmény a következő MTI közleményt adta ki:
„Nyomatékosítjuk, hogy a Honvédkórház Sürgősségi Centrumában nem mondott fel egyetlen orvos sem, a biztonságos betegellátáshoz szükséges orvosi létszám rendelkezésre áll.”
A sürgősségi osztályt vezető Zacher helyére a bukott mentőfőigazgatót nevezték ki, megbízotti státuszban, majd pályázatot írtak ki az osztályvezetői munkakör betöltésére.
Ennek az eredménye tegnap vált nyilvánossá: a pozíciót nem a megbízott exmentős nyerte el. Viszont az ideiglenes osztályvezető tegnap írt egy búcsúlevelet, amiben igen érdekes és megdöbbentő állításokat fogalmazott meg.
Azt írja, hogy
„2018. szeptember 1-én egy működésképtelen SBC-t (Sürgősségi Betegellátó Centrum) vettem át: az orvoslétszám a gyógyítási feladatok ellátásához minimálisan szükséges szint felét sem érte el, úgyhogy nem volt érvényes szeptemberi orvosi beosztás. A szakdolgozói oldal is messze elmaradt az elégséges szinttől, mennyiségben és minőségben egyaránt. Az elengedhetetlenül szükséges betegmegfigyelő monitorok, vérgáz-készülék, lélegeztető gépek, illetve egyéb alapvető eszközök (pl. EKG-k, vérnyomásmérők, hőmérők, kapnometria stb.) teljes vagy részleges hiánya, valamint tartós működési zavarai álltak fenn.”
Tehát a Honvédkórház nyilatkozata („a biztonságos betegellátáshoz szükséges orvosi létszám rendelkezésre áll”) után nem egészen 30 órával az akkor új megbízott vezető gyökeresen más képet látott az osztály állapotáról, mint a haditechnikai menedzser végzettségű kórházparancsnok. Az is nyilvánvaló, hogy ezek a hiányosságok nem 30 óra alatt, hanem ennél hosszabb idő alatt alakultak ki. Ebből pedig egyenesen következik, hogy a kórház közleménye valótlanságot állított, a sürgősségi osztály közel volt a teljes szakmai csődhöz.
És ha ez még nem volna elég, maga a Honvédkórház parancsnoka is elismeri egy decemberi interjúban, hogy a Sürgősségi Centrumból az elmúlt négy év alatt 204-en távoztak, sőt azt is, hogy a Honvédkórháznak nincs elég radiológusa, ezért a betegeket szállítják egyik telephelyről a másikba.
Valószínűleg ez és az augusztus-szeptemberi humánerőforrás-válság is hozzásegített ahhoz, hogy december végén megjelenjen a honvédelmi alkalmazotti státuszról szóló törvény. Amit úgy készítettek elő, hogy az addig a honvédségnél dolgozó közalkalmazotti státuszban levő munkavállalóknak mindössze két választása legyen. Vagy elfogadják a honvédelmi alkalmazotti státuszt és az ezzel járó szánalmasan alacsony (bruttó 39 200 Ft) illetményemelést, miközben lemondanak egy csomó egyéb jogukról, vagy mehetnek Isten hírivel. Aki pedig elfogadja, az például tömeges bevándorlási válsághelyzetben (ez volt tavaly októberig) bárhová és bármeddig vezényelhető az országon belül.
Miután a törvényről csak januárban tájékoztatták a dolgozókat és az új törvény január elsejétől hatályba lépett, az a közalkalmazott, aki nem írt alá, az a végkielégítésről is lemondhat.Ezek után sokan úgy gondoltuk, hogy a törvény és annak bevezetési módja komoly felháborodást vált ki és a Honvédkórház eddig sem zökkenőmentes működése még nehezebbé válik.
Erre ma megjelent egy MTI-hír, amelyben a honvédelmi miniszter mindenkit megnyugtat: „...felesleges volt az elmúlt napokban a Honvédkórházzal kapcsolatos hisztériakeltés is, hiszen semmilyen valós alapja nem volt. Közölte: a Honvédkórház mintegy 3000 érintett dolgozója közül 54 közalkalmazott döntött úgy, hogy nem vállalja a honvédelmi alkalmazotti jogviszonyt.” És:
„a Honvédkórház minden osztályán továbbra is zökkenőmentes a betegek ellátása”.
Valószínűleg az is hisztériakeltés, hogy a „jelentéktelen” felmondások miatt a Honvédkórház PIC (koraszülött) osztálya, amely eddig az ország egyik legjobb osztálya volt, és a legmagasabb kompetenciaszinttel bírt, kénytelen volt a III-as kompetencia szintről II-es szintre lefokozódni. Távozott ugyanis az osztály eddigi vezetője és néhány dolgozó.
Ugyanígy hisztéria lehet az is, hogy a radiológiai osztályról is távozott néhány szakasszisztens, ami megint nagyon nehéz helyzetbe hozza az egyébként is krízisben lévő egységet.
És hisztéria az is, hogy a Honvédkórház II-es telephelye (volt MÁV-kórház) még mindig törvénytelenül működik, nem felel meg a minimum-feltételeknek, hiszen ott helyben nincsen elérhető radiológus ügyeleti időben, sőt ezt a szolgáltatást még munkaidőben is egy közeli magánszolgálató nyújtja.Annak ellenére nincsen radiológus ügyeletben, hogy ezen a telephelyen a legmagasabb, III-as kompetenciaszinttel bíró szülészet-nőgyógyászat, valamint sebészet és intenzív osztály is működik.
Így ügyeletben itt nem elérhető a gyors, sokszor életmentő ultrahang-diagnosztika sem. (Ehhez a beteget át kell utaztatni az I-es telephelyre, majd ellátásra vissza, ami sokszor órákat vesz igénybe, ezzel is csökkentve az életben maradás esélyét. Ennek a szervezeti káosznak lett áldozata Éva, akit háromszor utaztattak oda-vissza, és 12 óra várakoztatás után diagnosztizáltak, aztán, miután a diagnózis egyértelműen megállapította, hogy azonnali műtéti beavatkozásra van szükség, még újabb 24 óráig nézegettek, tologattak, és amire végre megoperálták, már késő volt.)
Tehát így van rendben az ellátás, és így képződnek a hisztériák. És az is örvendetes hír lehet, hogy valószínűleg minden fűtő aláírta a honvédelmi alkalmazotti kinevezését, ugyanis fűtőkre most talán nagyobb szükség van, mint orvosokra.
Mindenesetre remélem, hogy a hadisírgondozás jobban megy a parancsnok úrnak, mint a kórházvezetés, mert sírokra ilyen szervezés és ellátás mellett igencsak szükség lesz.