Jól működő modellt alakított ki a budaörsi önkormányzat azzal, hogy saját forrásaival jelentősen kiegészíti az orvosi ügyelet finanszírozását. Ezzel biztosítja az ellátás magas szakmai színvonalát. Az önkormányzatnak köszönhetően jött létre tavaly a mentőellátást is nyújtó szolgáltatás, amely végül a háziorvosi ügyeletek állami beszántása után gyakorlatilag biztosítani tudta a lakosság ellátását. (Tulajdonképpen egy hasonló struktúrát javasoltam a Főváros számára a háziorvosi ügyeletek átvételét követően.)
Csakhogy az önkormányzati választások másnapján az Országos Mentőszolgálat főigazgatója felmondta az együttműködést a Budaörs ellátását kormányzati forrás nélkül biztosító mentőszolgálattal. Ezzel meg is szűnik az engedélye a mentési tevékenységet itt végző szolgáltatónak, hiszen mentési engedélyt csak az Országos Tisztifőorvos adhat ki, és csak akkor, ha több egyéb feltétel mellett a szolgáltató az Országos Mentőszolgálattal együttműködési megállapodást ír alá. Ezt vonta vissza az Országos Mentőszolgálat főigazgatója, akit éppen most augusztus 20-án tüntettek ki a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével.
Pedig ez ingyen volt, legalábbis az Országos Mentőszolgálatnak ez a mentőkapacitás semmibe sem került, hiszen az egész önkormányzati finanszírozásból jött létre és üzemelt.
Így nagyon nehéz ezt éppen az önkormányzati választások másnapján másképpen értékelni, mint olcsó, kisstílű politikai bosszúnak, vagy felsőbb érdekű kormányzati megrendelésnek.
Azonban az ügy sajnos még ennél is sokkal szomorúbb és elgondolkodtatóbb, hiszen egy olyan ingyenes mentőkapacitásról mondott le az Országos Mentőszolgálat főigazgatója, amely nemcsak Budaörs ellátásában, hanem a Budai hegyvidék jelentős részében és Budapesten is komoly segítséget nyújtott. Ugyanis a szolgáltatónak az együttműködési megállapodás szerint vállalnia kell azt a kitételt is, hogy 1-es priorítású feladat (ahol azonnal mentőt kell indítani) esetén az illetékességi területen kívül is bevethető, és ez így is volt, 30-40 százalékban Budaörsön kívüli kárhelyekre riasztották ezt a mentőegységet, havi 150-180 alkalommal a fulladástól a baleseteken át, az újraélesztésig. Ráadásul ez a mentőegység a legmagasabb mentési kategóriába tartozott, hiszen mentőorvossal, vagy mentőtiszttel a fedélzetén látta el a szolgálatát.
A nemcsak budaörsi szolgáltatásra a jelek szerint igencsak szükség van, hiszen például Budapest mentését annak ellenére sem tudja az Országos Mentőszolgálat megfelelően megfelelően megoldani, hogy napi szinten az ország távolabbi mentőállomásairól vezényel fel mentőegységeket. Jómagam éppen a múlt hónapban Budapesten hajnal négy órakor (amikor alig van mentőhívás) majd fél órát vártam egy közterületi vérző fejsérülthöz hívott mentőre.
Az tehát letagadhatatlan tény, hogy a jelenlegi mentőkapacitás elégtelen a feladatok ellátásához. Ez az aránytalanság egyrészt az OMSZ rosszul és hiányosan szervezett feladatellátásából, másrészt abból ered, hogy a Mentőszolgálat menedzsmentje nem volt képes meghatározni és kezdeményezni annak jogszabályba foglalását, hogy tulajdonképpen mi is számít mentésnek. Ennek egyenes következménye, hogy a mentésirányítás - képletesen értve - a körömgombához is mentőt küld, így aztán éppen oda nem fog jutni, ahol nagyon kell. Harmadrészt pedig az egészségügy általános összeomlásának egyenes következménye, hogy a betegek, akik nem jutnak időben el sem az alapellátás, sem a szakellátás rendeléseire, a sürgősségi ellátórendszert próbálják meg vagy gyorsítósávként használni, vagy pedig állapotuk drasztikus romlása miatt már csak ez marad.
Egy ilyen helyzetben egy olyan ingyen mentőkapacitást, amely magas szintű felszereltséggel és személyzettel rendelkezik és amely valóban komoly színvonalú munkát végez, nem szakmai okokból ellehetetleníteni, az együttműködést megszüntetni nagyon súlyos következményekkel járhat.
Az eset különös pikantériája, hogy a budaörsi szolgáltatást végző cég vezetője idén április 10-én azzal kereste meg a Mentőszolgálatot, hogy Zsámbékon szintén indítanának egy hasonlóan magas szinten felszerelt mentőorvosi/mentőtiszti kocsit, azaz ingyen bővítenék a szolgáltatásukat. Erre pár nappal később maga a főigazgató válaszolt és kifejezte, hogy az Országos Mentőszolgálat továbbra nyitott is ennek a kérdésnek a szakmai megvalósítására, így be is kérték a cégtől az együttműködési megállapodás módosításához szükséges dokumentumokat.
Bővítés helyett jött végül az, hogy az önkormányzati választások után egy nappal hirtelen, három hónapos határidővel az Országos Mentőszolgálat főigazgatója indoklás nélkül felmondta az együttműködési szerződést.
És érdekes módon amikor a szolgáltató a Mentőszolgálatnál érdeklődött, hogy eddig azt a választ kapta, hogy nyitottak a zsámbéki bővítésre - hiszen ott ma sincsen mentőorvosi/mentőtiszti kocsi - a főigazgatói levél arról tájékoztatta őket, hogy ott a feladat ellátásához szükséges kapacitás rendelkezésre áll. Mindeközben Zsámbékon semmiféle fejlesztés nem történt, ugyanaz a kapacitás érhető el most is, mint a nyitottság alatt.
A történetben ott még van egy csavar, hogy hasonló megállapodása a Mentőszolgálattal több szolgáltatónak is van. Így például Érden és Biatorbágyon az Inter-Ambulance Zrt-nek is, akik az országban számos háziorvosi ügyeletet is működtettek. Érdekes módon tőlük nem vonták vissza az engedélyt, igaz ők nem is biztosították Magyar Péter rendezvényeit, szemben a szóban forgó budaörsi szolgáltatóval. Azaz a lovagkeresztes főigazgató aktusa vélhetően kifejezetten a budaörsi szolgáltatásnak a statáriális kiirtására vonatkozott. Azt, hogy ezt magától, vagy akár a lovagkeresztért cserébe végezte el, a lakosság mentőellátásának gyengítése mellett, már teljesen mindegy is.