Olyan ellátásra is kötelezhetik a háziorvost az ügyeleti ellátás során, amelyhez sokszor sem kompetenciája, sem megfelelő tudása nincsen

Ez derül ki az Országos Mentőszolgálat Csongrád-Csanád vármegyei alapellátási ügyeleteinek ügyeletei rendjéből.

Mint ismeretes, az egészségügy leginkább kínzó és sürgető problémája volt a háziorvosi ügyeletek oly módon való átszervezése, hogy ezt az ellátást a továbbiakban az az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) fogja nyújtani, amely számára a saját alapfeladatának ellátása is komoly kihívást jelent, (gondoljunk csak az oly brutálisan rossz kiérkezési statisztikára, amely miatt unortodox módon már nem a bejövő hívástól, hanem a szabad mentőegység megtalálásától mérik a helyszínre való kiérkezési időt). Az olyan apróságok, mint a nagy megyei kórházi osztályok megszűnése, vagy kapacitásainak kényszerű csökkentése, vagy a diagnosztikai- és egyéb várólisták végtelenbe nyúlása a ráér majd jövőre kategóriába került a súlyos, azonnali teendők listáján.

A háziorvosi ügyeleteket januártól kezdve veszi át az Országos Mentőszolgálat (ennek sikereiről itt is írtam) novembertől tervezik Bács-Kiskun-, októbertől pedig Csongrád-Csanád megyében a ügyelet Mentőszolgálatbeli integrálását. Ez azt is jelenti az ott dolgozó háziorvosok számára, hogy ettől az időponttól havonta minimum 12 órás ügyeletet kell adniuk a saját praxisuk járásában, hiszen erre a Mentőszolgálatnak már végképp nincsen kapacitása. Azaz kötelező minden háziorvos számára az ügyeletben való részvétel, attól a pillanattól, hogy az Országos Mentőszolgálat az adott megyében az ügyeleti tevékenységet átvette.

Azonban ez nem csak jogi értelemben aggályos -hiszen így kényszerszerződések tömegei jönnek létre, és az sincsen pontosan tisztázva, hogy a vállalkozói jogviszony, vagy munkaviszony megszűnése után mi történik, hiszen egy másik jogszabály meg ügyeleti kötelezettséget ír elő- hanem szakmailag is.

Így ennek értelmében a háziorvosnak rendszerszinten semmi, de semmi keresnivalója nincsen például egy közúti baleset, vagy egy eszméletlen beteg mellett, kivéve vis major helyzetben, amikor ebbe belefut. Sajnos azonban ezt sem a Mentőszolgálat - amely magára rántotta a háziorvosi ügyeleteket- sem a szakvizsgával nem rendelkező, így meglehetősen minimális orvosi kompetenciával rendelkező egészségügyi államtitkár sem ismerte fel, akkor, amikor a háziorvosi ügyeletek átalakítását megtervezték.

Pedig ez nem is annyira bonyolult, hiszen egy törzsi társadalomnál fejlettebb egészségkultúrával rendelkező országban az alapvető szabály, hogy kompetencia-átlépésre háborús körülmények kivételével nem kényszerítik az egészségügyi dolgozókat, azaz nem kell a belgyógyásznak agysebészeti beavatkozásokat elvégeznie, ahogyan az idegsebésznek sem kell kardiológiai ellátásokat megterveznie.

Persze erre állítja azt az egészségügyi államtitkárság, hogy de kérem, ilyen helyzetről szó sincsen, pusztán ügyeleti ellátást kell végezniük a háziorvosoknak a jogszabályok szerint.

De vajon mi is pontosan ez az ügyeleti ellátás?

Erre a kérdésre az 1997-es egészségügyről szóló törvény ad valamiféle magyarázatot:

“Az ügyeleti rendszer a napi munkarenden kívül bekövetkező sürgősségi esetekben a 88–92. §-ok szerinti egészségügyi ellátás folyamatos igénybevételének lehetőségét biztosítja.

2) Az ügyeleti ellátás célja az egészségügyi szolgáltatók napi munkarend szerinti munkaidő befejezésének időpontjától a következő napi munkarend szerinti munkaidő kezdetéig a beteg vizsgálata, egészségi állapotának észlelése, alkalomszerű és azonnali sürgősségi beavatkozások elvégzése, illetőleg fekvőbeteg-gyógyintézetbe történő sürgősségi beutalása, valamint a külön jogszabályokban meghatározott eljárásokban való részvétel.”,

illetve a 47/2004. (V. 11.) ESzCsM rendelet:

“Ügyeleti szolgálat a háziorvosoknak a sürgős – a következő rendelési időig nem halasztható – orvosi tevékenységek elvégzése céljából szervezett szolgálata.”

Az pedig, hogy mi tartozik ebben a kategóriába, ismét egy jogszabályban található meg (52/2006. (XII. 28.) EüM rendelet), amelyben többek között ilyen kórképek vannak: “Eszméletlen állapotok…Életveszélyes endokrin- és anyagcsere állapotok…Amputációk, stb…”

Semmi esetre sem azon homályos megfogalmazás, amely a fenti ügyeleti rendben szerepel, hogy az “Ügyelet feladata az érintett háziorvosi körzetek lakosságának számára, meghatározott időben, a nem halasztatható esetek alapellátási szintű ügyeleti ellátása.” Ilyen ugyanis nincsen, hiszen ha nem halasztható, akkor az sürgős, erről pedig a fent már bemutatott jogszabály rendelkezik. Ennek értelmében a háziorvosi ügyelet átszervezése tulajdonképpen nem lenne más, mint a háziorvosi rendelési idő kiterjesztése. Csakhogy az eljárási rendben nem ez szerepel, hiszen helyet kaptak ilyen kitételek is az ügyeletes orvos feladatai között:

“Indokolt esetben a bejelentés alapján nem halasztható alapellátást igénylő beteget a lakásán, vagy tartózkodási helyén látja el” Nincs olyan, hogy nem halasztható alapellátási feladat még a jogszabályok szerint sem, vagy sürgős, és az akkor a Mentőszolgálaté, illetve a sürgősségi osztályé, vagy nem.

Ezt a gyanút támaszthatják alá az alábbi rendelkezések is az Országos Mentőszolgálat Csongrád-Csanád vármegyei alapellátási ügyeleteinek ügyeleti rendjéből:

“Ügyeletes orvosként az OMSZ Irányítócsoport (Ics) - az ügyeleten dolgozók kompetenciája és a rendelkezésre álló ügyeletei kapacitás figyelembevételével meghozott döntést követően - riasztás alapján a mentésvezető és/vagy ügyeleti koordinátor által meghatározott időintervallumban kivonul a feladat elvégzésére.”

vagy ez:

“Rendkívüli esetben (baleset, tömeges sérülés, mérgezés, elemi csapás) a mentés megszervezését megkezdi, és mindaddig irányítja, amíg a Mentőszolgálat orvosa/mentőtisztje a mentés irányítását át nem veszi.”

Sajnálatosan már most érkeznek hozzám olyan jelzések, hogy abszolút kompetencia-határt sértve küldenek háziorvosokat mentési feladatokhoz, amelyek ellátására legtöbbször nem alkalmasak, hiszen nem ez a szakmájuk. Így nagyon könnyen előfordulhat, hogy gyermekellátsra, balesetben sérült eszméletlen beteg ellátására, vagy akár életveszélyes állapotú beteg ellátására kényszeríti a Mentőszolgálat az éppen ügyelő felnőtt-, gyermek- és sürgősségi ellátásban járatlan háziorvost, akár azért, mert rossz irányítói stratégiaként tartalékolja a kapacitásait, akár azért, mert a rendkívül rosszul megszervezett rendszer miatt nincs már más kapacitás.

amelynek nem mellesleg eredendően sem nem volt feladata a közterületi ellátás. Miközben a megoldás nyilvánvalóan a Mentőszolgálat megszervezése lenne, valamint annak meghatározása, hogy mi minősül mentőfeladatnak.

Az alábbiak ugyanis egyáltalán nem tartoznak a mentőfeladatok körébe, mégis mentőegységeket riasztottak rájuk, miközben az éppen fulladóhoz esetleg éppen már nem jutott szabad kapacitás.

Mindaddig, amíg ezen és hasonló banális hívásokra a Mentőszolgálat mentőegységet küld, akár az összes háziorvost is lehetne napi 24 órás ügyeletre kötelezni, az sem lenne elég.

Éppen ezért a helyes megoldás az Országos Mentőszolgálat megerősítésében keresendő, amely azonban elképzelhetetlen a jelenlegi menedzsmenttel és az éppen regnáló egészségügyi államtitkárral.