Ez derül ki az Országos Mentőszolgálat Csongrád-Csanád vármegyei alapellátási ügyeleteinek ügyeletei rendjéből.
Mint ismeretes, az egészségügy leginkább kínzó és sürgető problémája volt a háziorvosi ügyeletek oly módon való átszervezése, hogy ezt az ellátást a továbbiakban az az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) fogja nyújtani, amely számára a saját alapfeladatának ellátása is komoly kihívást jelent, (gondoljunk csak az oly brutálisan rossz kiérkezési statisztikára, amely miatt unortodox módon már nem a bejövő hívástól, hanem a szabad mentőegység megtalálásától mérik a helyszínre való kiérkezési időt). Az olyan apróságok, mint a nagy megyei kórházi osztályok megszűnése, vagy kapacitásainak kényszerű csökkentése, vagy a diagnosztikai- és egyéb várólisták végtelenbe nyúlása a ráér majd jövőre kategóriába került a súlyos, azonnali teendők listáján. Meg kell értenünk, az államtitkár így priorizál. A háziorvosi ügyeleteket januártól kezdve veszi át az Országos Mentőszolgálat (ennek sikereiről itt is írtam) novembertől tervezik Bács-Kiskun-, októbertől pedig Csongrád-Csanád megyében a ügyelet Mentőszolgálatbeli integrálását. Ez azt is jelenti az ott dolgozó háziorvosok számára, hogy ettől az időponttól havonta minimum 12 órás ügyeletet kell adniuk a saját praxisuk járásában, hiszen erre a Mentőszolgálatnak már végképp nincsen kapacitása. Azaz kötelező minden háziorvos számára az ügyeletben való részvétel, attól a pillanattól, hogy az Országos Mentőszolgálat az adott megyében az ügyeleti tevékenységet átvette.
Azonban ez nem csak jogi értelemben aggályos -hiszen így kényszerszerződések tömegei jönnek létre, és az sincsen pontosan tisztázva, hogy a vállalkozói jogviszony, vagy munkaviszony megszűnése után mi történik, hiszen egy másik jogszabály meg ügyeleti kötelezettséget ír elő- hanem szakmailag is. Ugyanis a háziorvos NEM mentőorvos, nem sürgősségi orvos és még csak nem is mentőtiszt, hanem háziorvos. Egészen más kompetenciákkal, tudással rendelkezik, mint a fentiek. Így ennek értelmében a háziorvosnak rendszerszinten semmi, de semmi keresnivalója nincsen például egy közúti baleset, vagy egy eszméletlen beteg mellett, kivéve vis major helyzetben, amikor ebbe belefut. Sajnos azonban ezt sem a Mentőszolgálat - amely magára rántotta a háziorvosi ügyeleteket- sem a szakvizsgával nem rendelkező, így meglehetősen minimális orvosi kompetenciával rendelkező egészségügyi államtitkár sem ismerte fel, akkor, amikor a háziorvosi ügyeletek átalakítását megtervezték.
Pedig ez nem is annyira bonyolult, hiszen egy törzsi társadalomnál fejlettebb egészségkultúrával rendelkező országban az alapvető szabály, hogy kompetencia-átlépésre háborús körülmények kivételével nem kényszerítik az egészségügyi dolgozókat, azaz nem kell a belgyógyásznak agysebészeti beavatkozásokat elvégeznie, ahogyan az idegsebésznek sem kell kardiológiai ellátásokat megterveznie. Ugyanis ez rendszerint a beteg veszélyeztetésével, vagy halálával végződik.Persze erre állítja azt az egészségügyi államtitkárság, hogy de kérem, ilyen helyzetről szó sincsen, pusztán ügyeleti ellátást kell végezniük a háziorvosoknak a jogszabályok szerint.
De vajon mi is pontosan ez az ügyeleti ellátás?
Erre a kérdésre az 1997-es egészségügyről szóló törvény ad valamiféle magyarázatot:
“Az ügyeleti rendszer a napi munkarenden kívül bekövetkező sürgősségi esetekben a 88–92. §-ok szerinti egészségügyi ellátás folyamatos igénybevételének lehetőségét biztosítja.
2) Az ügyeleti ellátás célja az egészségügyi szolgáltatók napi munkarend szerinti munkaidő befejezésének időpontjától a következő napi munkarend szerinti munkaidő kezdetéig a beteg vizsgálata, egészségi állapotának észlelése, alkalomszerű és azonnali sürgősségi beavatkozások elvégzése, illetőleg fekvőbeteg-gyógyintézetbe történő sürgősségi beutalása, valamint a külön jogszabályokban meghatározott eljárásokban való részvétel.”,
illetve a 47/2004. (V. 11.) ESzCsM rendelet:
“Ügyeleti szolgálat a háziorvosoknak a sürgős – a következő rendelési időig nem halasztható – orvosi tevékenységek elvégzése céljából szervezett szolgálata.”
Azaz sürgősségi ellátás, amely kórházon kívüli kötelezettsége a Mentőszolgálaton van hazánkban. Az pedig, hogy mi tartozik ebben a kategóriába, ismét egy jogszabályban található meg (52/2006. (XII. 28.) EüM rendelet), amelyben többek között ilyen kórképek vannak: “Eszméletlen állapotok…Életveszélyes endokrin- és anyagcsere állapotok…Amputációk, stb…”
Semmi esetre sem azon homályos megfogalmazás, amely a fenti ügyeleti rendben szerepel, hogy az “Ügyelet feladata az érintett háziorvosi körzetek lakosságának számára, meghatározott időben, a nem halasztatható esetek alapellátási szintű ügyeleti ellátása.” Ilyen ugyanis nincsen, hiszen ha nem halasztható, akkor az sürgős, erről pedig a fent már bemutatott jogszabály rendelkezik. Ennek értelmében a háziorvosi ügyelet átszervezése tulajdonképpen nem lenne más, mint a háziorvosi rendelési idő kiterjesztése. Csakhogy az eljárási rendben nem ez szerepel, hiszen helyet kaptak ilyen kitételek is az ügyeletes orvos feladatai között:
“Indokolt esetben a bejelentés alapján nem halasztható alapellátást igénylő beteget a lakásán, vagy tartózkodási helyén látja el” Nincs olyan, hogy nem halasztható alapellátási feladat még a jogszabályok szerint sem, vagy sürgős, és az akkor a Mentőszolgálaté, illetve a sürgősségi osztályé, vagy nem.
Ezért erősen felmerül a gyanú, hogy az Országos Mentőszolgálat az alapellátási ügyeletet saját humánerőforrás hiányának betömködésére és a feladatellátásának optimalizására kívánja használni. Ezt a gyanút támaszthatják alá az alábbi rendelkezések is az Országos Mentőszolgálat Csongrád-Csanád vármegyei alapellátási ügyeleteinek ügyeleti rendjéből:
“Ügyeletes orvosként az OMSZ Irányítócsoport (Ics) - az ügyeleten dolgozók kompetenciája és a rendelkezésre álló ügyeletei kapacitás figyelembevételével meghozott döntést követően - riasztás alapján a mentésvezető és/vagy ügyeleti koordinátor által meghatározott időintervallumban kivonul a feladat elvégzésére.”
vagy ez:
“Rendkívüli esetben (baleset, tömeges sérülés, mérgezés, elemi csapás) a mentés megszervezését megkezdi, és mindaddig irányítja, amíg a Mentőszolgálat orvosa/mentőtisztje a mentés irányítását át nem veszi.”
Sajnálatosan már most érkeznek hozzám olyan jelzések, hogy abszolút kompetencia-határt sértve küldenek háziorvosokat mentési feladatokhoz, amelyek ellátására legtöbbször nem alkalmasak, hiszen nem ez a szakmájuk. Így nagyon könnyen előfordulhat, hogy gyermekellátsra, balesetben sérült eszméletlen beteg ellátására, vagy akár életveszélyes állapotú beteg ellátására kényszeríti a Mentőszolgálat az éppen ügyelő felnőtt-, gyermek- és sürgősségi ellátásban járatlan háziorvost, akár azért, mert rossz irányítói stratégiaként tartalékolja a kapacitásait, akár azért, mert a rendkívül rosszul megszervezett rendszer miatt nincs már más kapacitás.
Így válik egy rosszul értelmezett kényelmi szolgáltatásból tragikus kimenetelű mentéssé az alapellátási ügyelet, amelynek nem mellesleg eredendően sem nem volt feladata a közterületi ellátás. Miközben a megoldás nyilvánvalóan a Mentőszolgálat megszervezése lenne, valamint annak meghatározása, hogy mi minősül mentőfeladatnak.
Az alábbiak ugyanis egyáltalán nem tartoznak a mentőfeladatok körébe, mégis mentőegységeket riasztottak rájuk, miközben az éppen fulladóhoz esetleg éppen már nem jutott szabad kapacitás.
Mindaddig, amíg ezen és hasonló banális hívásokra a Mentőszolgálat mentőegységet küld, akár az összes háziorvost is lehetne napi 24 órás ügyeletre kötelezni, az sem lenne elég.
Éppen ezért a helyes megoldás az Országos Mentőszolgálat megerősítésében keresendő, amely azonban elképzelhetetlen a jelenlegi menedzsmenttel és az éppen regnáló egészségügyi államtitkárral.