Előző cikkem, amely arról szólt, hogy a több, mint 30 ezer COVID halott mellett százezrek maradhattak megfelelő ellátás nélkül, több félreértésre is okot adhatott. Ezek egy részében a vírustagadók igazolni vélték ködös elképzeléseiket, amely szerint a COVID-ellátásra fektetett túlzott hangsúly okozta azt, hogy több százezren nem kaphattak megfelelő ellátást.
Pedig ez nem így van, ugyanis bármennyire igaz is az, hogy az elmúlt évben az egészségügyben a hangsúly szinte teljesen áttevődött a COVID-ellátás irányába, a több százezer beteg elsősorban nem ezért, hanem a rossz és elégtelen szervezés, valamint a kormányzati hozzá nem értés miatt maradt ellátatlan. Ezért állt földbe a COVID-on kívüli ellátás nagy része, ezért állt le az egészségügy, amit tökéletesen jellemez az a tény, hogy egy 42 ezres aktív ágyszámú* rendszert tudott megbénítani tizenegynéhányezer kórházban kezelt COVID beteg. És sajnos a harmincezer elhunyt mellett ez az, ami igazán veszélyes, az így ellátás nélkül maradt százezrek.Tenni kell ahhoz, hogy ezt elkerüljük a jövőben, és a negyedik hullám ellenére sikerüljön valahogy a földről felállni. Vagy legalább megpróbáljuk megelőzni a további elkerülhető halálozások és egészségkárosodások számának növekedését, valamint az egész ország gazdasági-, kulturális- és egyéb életét megbénító kényszerintézkedések ismételt bevezetését.
Ehhez már tegnap el kellett volna kezdeni az egészségügyi ellátórendszert felkészíteni arra a negyedik hullámra, amely eljövetelében immár az EMMI is hisz.
Ennek egyik legfontosabb pillére lenne az oltások hiteles propagálása.
Amin persze, nem segít a műtétek előtti ingyenes PCR-teszt fizetőssé tétele azok számára, akik nem oltatták még be magukat. Meg kell érteni, hogy a zsarolás sokszor nem kifizetődő. Propaganda kellene ide és nem erőszak, tájékoztatás és hitelesség az emojik helyett.
Azt valószínűleg nem kell elmagyaráznom senkinek, hogy miért is az oltás az egyik legfontosabb védekezés egy fertőző betegséggel szemben. Éppen ezért a kormány alapfeladatának kellene lennie az oltások megszervezése, a képzelt ellenségekkel való Don Quijote-i harc helyett. Be kellene fejeznie a kormánynak az oltásellenes tevékenységét, mert azt nem nagyon lehet másképpen definiálni, mint amit például az EMMI megenged magának, azzal, hogy olyan szakmaiatlan és még laikusok számára is nevetséges protokollokat ír a harmadik oltással kapcsolatban, amit a szomszédom öt éves Jancsika gyermeke is bármikor kérés nélkül lerajzol. Akit érdekel egy szakmai szempontból jól összeszedett anyag, amit valóban szakértők írtak, az katt ide.
Miután a Sinopharm oltóanyagról egyre inkább az derül ki, hogy sokszor nem ad megfelelő szintű védettséget - pláne azután, hogy olyan korosztályban használták fel, amelyet maga a gyártó sem javasolt, valamint a gyermekméretű tűvel szerelt első adag valószínűleg inkább a zsírban, mint az izomszövetben landolt - így ezen oltás felhasználásának háttérbe szorítása és esetleges tartalékolása most célravezető volna.
Továbbá, legalább a hatvan éven felüli Sinopharm oltottak számára azonnal lehetőséget kellene biztosítani az ingyenes ellenanyag-szűrés igénybevételére, a kapacitást figyelembe véve, majd ezt fokozatosan ki kell terjeszteni mindenkire, aki így kíván meggyőződni a védettségéről.
Azonnal, már tegnap el kellett volna kezdeni a nagyarányú szűrést és az ehhez kapcsolodó kontaktkutatást. Városok közterein, bevásárlóközpontokban, mobilszűrőállomások bevetésével, reptereken szűrni, szűrni és szűrni kellene térítésmentesen.
Az iskolák megnyitása előtt az iskolákban az oltások megszervezése mellett szűrni kellene a diákokat, tanárokat. Ne nyissanak meg úgy iskolákat, hogy legalább az ott tanulók, dolgozók 20-25 százalékát random le nem szűrték, de célszerű lenne a teljes szűrés megszervezése. Erre kell forrást és kapacitást fordítani, nem a miniszterelnök önmagával való beszélgetésérére a nemzeti konzultációra.
Fel kell készíteni az egészségügyi ellátórendszert is a negyedik hullámmal való találkozásra, ennek egyik legfontosabb pillérei a háziorvosok. Ugyanis az a beteg, akit a háziorvos nem tud ellátni, a kórházak sürgősségi osztályain fog megjelenni.A háziorvosokat vissza kell terelni a gyógyítás felé. Azonnal be kell fejezni a porszívóügynöki képzésüket, a hatvan év felettiek oltásról való meggyőzése állami feladat, nem háziorvosi. Ki kell őket venni az oltóorvos szerepből. Az oltások felvételére stadionokat, sportcsarnokokat, kultúrházakat, kormányzati és önkormányzati épületeket, akár bevásárlóközpontokat és mobilbuszokat kell kijelölni, minimálisra csökkentve az ott dolgozó orvosok számát. Az oltás beadása NEM orvosi feladat, ennek eldöntése ellenben az. Hogy ezt megkönnyítsük, sokszor elég lenne egy nem összeomló online felület is, ahol az oltandó egy igen-nem egyszerű választásos teszt kitöltésével tudna jelentkezni. (Minden negatív válasz esetén oltható különösebb macera nélkül.)
Továbbá ebben a helyzetben fel kell függeszteni a praxisközösségek létrehozását. Erre nagyon komoly szükség lesz, de a jelenlegi metodika sokkal többet fog ártani, mint használni. Megoldani ez így semmit sem fog, hiszen nem a helyi igények mentén szerveződnek ezen közösségek, hanem a helyi személyes viszonyok mentén. Az egészségügyi vezetés gyakorlatilag bedobta a gyeplőt és a háziorvosokra bízta teljes mértékben ennek megszervezését. Ezt most be be kell fejezni, csak az energiát vonja el és újabb káoszt generál. Később egy ellátásszervező segítségével kell kinyitni ezt a kérdést és a helyi, valós igényeknek megfelelően kell megszervezni. Ugyanis egészen más igénye lesz egy nagyvárosi betegnek, aki járóbetegellátásban magánúton is szinte mindent elér, mint egy kis faluban élőnek.
A háziorvosoknak is meg kell adni azt a bérfejlesztést, amit az állami egészségügy egyéb területén megkaptak az orvosok, valamint az itt dolgozó egészségügyi dolgozók bérfejlesztését is azonnal meg kell kezdeni.
Lehetővé kell tenni a háziorvosnak, amennyiben más szakvizsgája is van, az ahhoz szükséges eszközöket megvásárolhassa, és rendelésének egy részében ezt a szakvizsgáját hasznosíthassa.
Motiválni kell a háziorvosokat, hogy minél több olyan vizsgálatot képesek legyenek elvégezni és értékelni, amely eddig szakrendelői, vagy kórházi megjelenést igényelt, mint az INR, vagy más laborvizsgálatok. Ehhez persze az is elengedhetetlen, hogy egy csomó olyan laborvizsgálatot, ami eddig csak szakorvosok közbeiktatásával volt elérhető, most a háziorvos is meg tudjon kérni.
Az vicc, hogy jelenleg egy háziorvos nem írhat fel pelenkát, vagy LMWH-t (alacsony molekula súlyú heparin, véralvadásgátló szer), ehhez szakorvoshoz kell küldeni a beteget. Most a legfontosabb feladat az lenne, hogy a háziorvos minél szélesebb körben tudjon biztonságosan úgy ellátni beteget, hogy ehhez nem kell továbbküldenie.Nem maradhat el azonban a bérfelzárkóztatás mellett az ellenőrzés kérdése sem, mert most míg a háziorvosok jelentős többsége megszakad, olt, rendel, helyettesít, addig sajnos néhányan még mindig távoli asszisztensként működnek.
Amennyiben idáig elértünk, még mindig nem végeztünk, az egészségügyi ellátórendszer további szintjeire is komoly feladat vár, amit most el kell kezdeni felépíteni. Erről szól majd a következő anyagom.
De addig is gyönyörködjenek azon kormányrendeletekben, amely éppen most a Brüsszellel folytatott háborúhoz kellenek, vagy éppen az emojis plakátokban.
*A cikkben tévesen jelent meg az 56 ezres aktív ágyszám, ez valójában 2019-ben 42 ezer 189 volt. Azonban ezen ágyak mindössze 63,81 százaléka volt foglalt. Így a rendszerben több, mit 15 ezer ágy képezett tartalékot 2019-ben. A kásleri szégyenletes ágyfelszabadítás nem is itt, hanem a krónikus ágyakon okozott borzalmakat.
