Az, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyt szabályozó törvény nemcsak igazságtalansága és sokértelműsége miatt hordoz magában előre kódolt, fel nem oldható feszültségeket, mondhatni már-már közhelyszámba megy, azonban az, hogy maga ez a törvény betonozta be a mutyi faktort és a mély korrupciót, még csak most válik ismertté.Facebook oldalamon hoztam nyilvánosságra azt a levelet,
amit a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház igazgatója írt a szolgálati jogviszony bevezetése után a Nemzeti Népegészségügyi Központnak, hogy az intézmény II-es Belgyógyászati Osztálya, a gasztroenterológia működésképtelenné vált. Márpedig akut gyomor-bélrendszeri vérző beteg ellátására képtelen intézmény nem hívható kórháznak. Ahogyan a levél nyilvánosságra került, szinte azonnal jött a megnyugtató sajtóközlemény, miszerint a jelzett osztályon a többség mégiscsak aláírta a jogállási törvény által diktált szerződést, nincs itt semmi látnivaló.
De vajon ez milyen áron történt mindez, milyen áron írták mégis alá az orvosok a jogállási törvény feltételeit?A kérdésre a választ maga az Országos Kórház Főigazgató adta meg március 2-i sajtótájékoztatójában, miszerint az “egyénre lebontott tárgyalások” sikerének is köszönhető a szerződések aláírása. Amiben teljesen igaza is van, hiszen az állásukért rettegő intézményvezetők kétféle megoldással próbálták elérni a minél magasabb arányú aláírások megszerzését, illetve legalább részben megtartani az egyes osztályok működését.
Néhány helyen, akit lehetett, megfenyegettek, ahogyan ez történt a Szegedi Tudományegyetemen is, máshol pedig olyan egyéni, vagy csoportos alkukat kötöttek intézményeiken belül, amelyek hatására az ott dolgozók aláírtak. Ennek eredményeképpen sokszor elég meredek kötelezettségeket is bevállaltak a kórházigazgatók, talán a Lánchíd és az Alagút nem került csak az alkuk részeként átadásra.
Kinyílott a jogállási törvény hatására az oly jól ismert mutyi-bukszaValószínűleg egy ilyen alku hatására fordult meg a kocka a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház esetében is és vált ismét elérhetővé a II. Belgyógyászati Osztály működése is, legalábbis papíron. Hiszen a gyomor-bélrendszeri vérző betegeket ma is más kórházakba szállítják. Erről pedig egy nyilatkozat is született, amely komoly és igen etikátlan részleteket is tartalmaz.
A nyilatkozat alapján éppen a legnagyobb terhelés alatt kapott a szerződést aláíró orvos egy hónapos fizetett szabadságot a fekvőbeteg-ellátás szüneteltetésének terhére és kapott felmentést a jövőben a COVID fertőzöttekkel kapcsolatos munkavégzés alól. Lehetővé tette a főigazgató az ott dolgozóknak a veszélyhelyzet alatti felmondást is, ami ugye ellentmond más magasabb jogszabályi rendelkezéseknek, így ennek jogszerűsége is megkérdőjelezhető. További engedmények az orvosok számára a kórház saját hatáskörében megemelt szakterületi- és ügyeleti pótlék.
Azonban a legelfogadhatatlanabb változást azok a rendelkezések hozzák, amelyek az osztály orvosaira háruló terhelést próbálják meg csökkenteni. Hogy ennek mélységét megértsük, tudnunk kell, hogy ez az osztály a normál belgyógyászati profil mellett gasztroenterológiai profillal is rendelkezik. Azaz ők látják el a többek között, a gyomor-bél vérző akut betegeket is, amely gyakran életmentő ellátást is jelent a vérző beteg számára. Egy ilyen osztály munkaterhelését csökkenti úgy a nyilatkozat alapján, hogy korlátozza az orvosok számára a kötelezően ellátandó betegek számát, valamint az ügyeletben a felvehető betegek számát, ez utóbbi éjfél után, reggel nyolcig nulla, de addig is 2 beteget jelenthet.
A kérdés, hogy mi lesz a többi beteggel? Azokat, akik éppen éjfél után érkeztek, átküldik másik intézménybe, lemondva a II. Bel. ügyeletét, vagy házon belül, a többi belgyógyászati osztály fogja ellátni a nem is az ő profiljukba tartozó betegeket is, esetleg a sürgősségi osztályon fogják majd megvárni a betegek a reggel nyolc órai felvételt?
Az egész rendkívül etikátlan mind a kórházban dolgozó többi társosztállyal szemben, hiszen ők fognak dolgozni a II. Belgyógyászati Osztály helyett, tovább fokozva a tömeget, a torlódást és a leterheltséget a sürgősségi osztályon is, amely következménye más betegek ellátásának a veszélyeztetése is lehet.
Másrészt borzasztóan etikátlan a betegekkel szemben is. Ki fogja ellátni azt a beteget, aki vért hány és azonnali gyomortükrözésre van szüksége, ha például lejárt az orvos három havi kvótája? A sürgősségi osztály orvosa, vagy esetleg a kardiológus próbálkozik majd a gasztroszkópia szépségeivel egy kritikus állapotú betegnél? Vagy esetleg át kell szállítani másik intézménybe ezeket a betegeket, ami jelentős időveszteséggel jár és vagy elvéreznek közben, vagy nem?
Betarthatatlan és embertelen ez a nyilatkozat, amelynek nyilvánvaló oka egyrészt maga a jogállási törvény, amely hatására megindult az “egyénre lebontott tárgyalások” és csoportos alkuk rendszere, másrészt az alkalmatlan vezetők a csak a mának élő szemlélete.
Ebben hosszútávon mindenki veszít, még azok is, akik elfogadják az ilyen megegyezéseket.És ezzel az Orvosi Kamara Etikai Bizottságának is foglalkoznia kell, mégpedig mindkét oldalról, nyilatkozatot tevő és azt elfogadó oldalról is.