Persze, ha nem lenne teljesen törvénytelen.Az alapellátás ügyeleti tevékenysége nem választható el a sürgősségi ellátástól és a mentéstől. Éppen ezért, amikor ilyen híreket hallunk, hogy orvos helyett mentőtiszt ügyel egy városban, a véleményalkotáshoz alapvetően szükséges a rendszer ismerete és megértése.
Óriási port vert fel a hír, hogy Mezőberényben orvos helyett mentőtiszt fog ügyelni, a Magyar Orvosi Kamara vezetője Éger István azonnal nyilatkozott és elfogadhatatlannak minősítette az esetet. Azonban, ha egy kicsit is tájékozódott volna, akkor észrevehette volna, hogy ez a jelenség szinte már mindennapos ebben az országban. Budapesten például gyakran alig találni összesen kettő darab orvost, aki alapellátási ügyletet nyújt pedig normális esetben kerületenként kettő orvos is ügyelne. Ezzel szemben Mezőberényben az ott ügyeletet ellátó szolgáltató vezetője az alábbiakról tájékoztatott. Mezőberényben az ügyletet nem lehetett fenn tartani, hiszen az általánosan emelkedő béreket nem lehetett sem az ügyelet után kapott fejpénzből (mindössze 8-10 ezer főről beszélünk), sem az ehhez még hozzájövő önkormányzati kiegészítésből üzemeltetni. Ezért a szomszédos, kb. 10 km-re lévő ügyelettel összevonták.(Gyoma) Így az ügyelet kb. 30-35 ezer főt ellátva rentábilisan fenntartható. Az ügyelet mellett, a polgármesterek kérésére Dévaványán és Mezőberényben elsősegélynyújtó helyet, illetve mentőtiszti kocsival fióktelepet nyitottak. (Mentési engedéllyel, OMSZ együttműködéssel) Tehát ez utóbbi nem ügyeleti feladatot lát el.
Azaz miután egyetlen jogszabály sem nyilatkozik arról, hogy pontosan mekkora lélekszám után kell alapellátási ügyeletet fenntartani, így itt egyszerű összevonás történt, miután sem az önkormányzat, sem az állam nem akarja/tudja megfizetni reálértéken azt az összeget, amennyibe az ügylet üzemeltetése kerülne. Nem beszélve arról, hogy a minimális ügyeletei esetszám ezt nem is tartaná indokoltnak. Ennek ellenére az önkormányzat nem akarta/merte a lakosság biztonságérzetét megcincálni, ezért kiskapuként egy mentőtiszt helyi állomásoztatásával oldotta meg a helyzetet.
Ami még mindig sokkal, de sokkal tisztességesebb megoldás, mint az, amivel például Budapesten találkozhatunk, hogy mindenféle előzetes tájékoztatás nélkül, kéz kezet mos alapon sutyiban mentőtisztekkel látják el az ügyeleteket. Akik egyébként saját receptírási jogkör híján valamely doktor által előre lepecsételt receptekkel oldják meg a háziorvosi ügyeletet. Azonban még erre a helyzetre is azt kell, hogy mondjam, bár törvénytelen, de sokszor még mindig jobb megoldás, mint amikor már mentőtiszt sem jut az ügyeletbe, hanem ápolóval mismásolják el a feladatot, vagy az egyébként más orvosi feladatra már alkalmatlan orvosokkal töltik fel az ügyeleteket.
Erről egyébként, ahogy nekem vannak információim, akár az Orvosi Kamarának is lehetnének, ők azonban leginkább azzal vannak elfoglalva, hogy az évi tagdíjból származó bevételük ne csökkenjen, mintsem, hogy az egészségügy összeomlása felkeltse érdeklődésüket.
Alapellátási ügyeletet a hatályos jogszabályok szerint csak és kizárólag orvos láthat el. Ennek oka az, hogy a törvényi szabályozás szerint ma Magyarországon csak orvos írhat fel receptet és végezheti el a halottszemlét.
Minden egyébre ott lehetne a mentőtiszt is, hiszen minimális azon beavatkozások száma, amelyeket a sürgősségi ellátás keretében nem végezhet el, a közhiedelemmel ellentétben megállapíthatja a halál beálltát is, csak a halottkémi feladatokat, a fent már idézett halottszemlét nem végezheti el. Azaz nem nyilatkozhat például arról, hogy a halál milyen betegség, esetleg rendkívüli körülmény hatására következett be. Így a háziorvosi ügyletek megmaradtak az orvosi ellátás körében és nagy fokban hozzájárultak a lakosság biztonságérzetének fenntartásában.
Pontosan ezért igyekezett minden falu és önkormányzat, mint valami saját totemet, rendelési időn kívüli orvosi ügyletet felmutatni. Csakhogy közben a világ fordult egyet és köszönhetően a gyatra finanszírozásnak és az orvosok erőteljes elvándorlásának, egyre nehezebb lett fenntartani, de az önkormányzatok nyomására megszüntetni, összevonni nem lehetett, így hibrid és illegális megoldások születtek. Amit csendes szemlehunyással, kéz kezet mos alapon mindenki -a lakosságon kívül- szépen tudomásul is vett.
Pedig lehetne egészen élhető és tisztességes megoldás is. Azonban, hogy ezt megértsük érdemes megnézni, hogy mi is pontosan az alapellátási ügylet feladata.
Az alapellátási ügylet jogszabályi feladata. “Ügyeleti szolgálat a háziorvosoknak a sürgős - a következő rendelési időig nem halasztható - orvosi tevékenységek elvégzése céljából szervezett szolgálata.” - 47/2004. (V. 11.) ESzCsM rendelet.
Azaz a sürgősségi kórképek ellátása.
És ugyanakkor van nekünk egy - jelenleg azért az alapfeladatát ellátni nem tudó - mentőszolgálatunk is, amelynek a feladata láss csodát a jogszabály szerint: “ a mentés az azonnali egészségügyi ellátásra szoruló betegnek a feltalálási helyén, mentésre feljogosított szervezet által végzett sürgősségi ellátása…” -1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről.
Hogy a két rendszer mennyire ugyanaz , azt jól mutatja az alábbi idézet is a 47/2004. (V. 11.) ESzCsM rendeletből “6. § (1) Az 5. § (1) bekezdése szerinti új központi ügyelet, mentőállomás létesítésénél a mentőállomáshoz telepített központi ügyelet létrehozása indokolt.
Azaz még a jogszabályok is azt a tényt támasztják alá, hogy két rendszert tartunk fenn párhuzamosan, aminek következtében természetesen egyik sem működik megfelelően, ellenben egy is elég lehetne, amely a feladatát el tudja látni.Ennek érdekében először a két rendszer harmonizációját segítette volna az a Mentőszolgálatra háruló feladat, hogy az ügyeletek irányítását vegye át. Ez azonban a hosszú ideje menedzsmenti válsággal küzdő Mentőszolgálatnál nem sikerült. Így a Mentőszolgálat rengeteg olyan feladatot is ellát, amit az alapellátási ügyelet is elláthatna, azonban ott erre éppen nem találtak orvost. Ez pedig azt jelenti esetenként, hogy a mentőorvos, aki a rendszerben a legmagasabban képzett ellátó, ahelyett, hogy a tömeges baleset helyszínén dolgozna, éppen halottszemlét végez az ügyelet helyett a majorban.
Bátran kijelenthetjük, hogy sokszor az alapellátási ügyelet inkább akadályozza a sürgősségi ellátórendszer működését, mint segíti, hiszen feladatát ellátni alig-alig tudja, ezért a betegek egy része a mentőknél, más része pedig a sürgősségi osztályokon keres megoldást a panaszaira. Ráadásul a tudat, hogy van háziorvosi ügyelet a településen, a lakosságban hamis biztonságérzetet kelt, hiszen ők tényleg elhiszik, hogy ez működik is, miközben pedig nem.A megoldás kézenfekvő, a végig nem gondolt kásleri sürgősségi rendelet helyett a sürgősségi osztályokban plusz finanszírozás nélkül kötelezően megnyitott Akut Alapellátási Egységekbe kell integrálni az alapellátási ügyleteket, ezzel is tehermentesítve a sürgősségi osztályokra nehezedő nyomást.
A beteg lakására való kijárást pedig bátran a Mentőszolgálatra kellene bízni, mégpedig úgy, hogy jogszabály módosítással és megfelelő képzéssel a mentőtisztek kompetenciájának bővítésével azok elvégezhessék a halottszemlét és szükség esetén - akár térítés ellenében - az alapellátási ügyeletek által használt 3-4 antibiotikummal a betegeket elláthassák.
Persze ehhez szükség lesz erős mentőszolgálatra és azon belül erős szakmai menedzsmentre is.
Mert az nem engedhető meg egy ilyen szervezetnél, mint amit napjainkban tapasztalunk, hogy például az orvosigazgatónak még tavaly lejárt az orvosi működési engedélye - az Állami Egészségügyi Ellátó Központ működési nyilvántartása szerint -, de az sem, hogy főigazgató irányításával a szervezet folyamatosan veszteségesen működik. Hogy ez pontosan mit jelent, nem tudni, mert jellemzően a Mentőszolgálatnál működő adminisztrációs fegyelemnek köszönhetően a tavalyi gazdasági beszámolót még ma sem ismerhetjük meg.
A Mentőszolgálat megerősítése mellett szükség lesz a lakosság együttműködésére is, és arra is, hogy megtanuljuk, hogy bizonyos egyszerűbb problémákat saját magunknak kell megoldani, mert például az egyszerű lázcsillapításhoz nem kell mentő.
És azt hiszem ez utóbbi lesz a legnehezebb, megtanulni saját egészségünkre odafigyelni és a sürgősségi ellátást csak szükség esetén terhelni, ehhez persze szükség volna olyan Orvosi Kamarára, amely frázisok pufogtatása helyett feladatának érzi a betegek megfelelő tájékoztatását is.