Sokszor írtam arról, hogy nincsen ma Magyarországon olyan kórház, amelyik kettőnél, nagyon ritkán háromnál több súlyos, életveszélyes sérültet el tudna látni egy adott időpillanatban.
A nemrég történt dunai budapesti hajókatasztrófa is esete is megmutatta, hogy bártmikor előállhat olyan helyzet, amikor egyszerre több, komoly sérült kerül kórházba. A hajókatasztrófa sajnos éppen nem tehette igazán próbára a budapesti ellátórendszert, mivel mindössze hét sérültet sikerült kimenteni, és ez a hét ember is viszonylag könnyebben sérülét . Bár ennek a hét túlélőnek az ellátása sem ment tökéletesen, hiszen a Népszava információi szerint a helyszínre érkező mentőautó három könnyű sérültet vett fel, ám „legalább félóráig nem tudtak elindulni, mivel a sérülteket egyik megkeresett kórház sem tudta pillanatnyilag fogadni ” .
Ugyanakkor szinte naponta jelenik meg hír arról, hogy éppen melyik intézmény mondta le a politraumás, azaz a többszörösen súlyos sérültek ügyeleti ellátását Budapesten. És a helyzet a nyári szabadságolások miatt még sokkal rosszabb lesz.
Ebben a helyzetben az egészségügyért felelős államtitkár azt a megoldást találta meg, amire kevesen mertek volna gondolni: csökkentette az ügyeletes intézmények számát. Ugyanis szerinte amennyiben Budapesten négy helyett csak három centrum lát el politraumatizált sérülteket, akkor a negyedik centrum dolgozói pihenhetnek, stand-by ügyeletben.
A súlyos-életveszélyes, többszörösen sérült ellátásához több szakma magasan képzett szakorvosára, illetve szakdolgozójára van szükség, nem elég a baleseti sebész. Sokszor szükség van mellkassebészre, hasi sebészre, érsebészre vagy idegsebészre is a számos szakdolgozó mellett. A megfelelő mennyiségű és minőségű szakorvost a négy baleseti centrumból ma mindössze kettő, jobb esetben három tudja egy adott időpontban teljesíteni.
Ezért ahelyett, hogy ezeket az ügyleteket megerősítenék, inkább elmagyarázzák, hogy erre neked nincs is szükséged.Azonban, amint fent írtam, ezen centrumok sem tudnak kettőnél több súlyos-életveszélyes sérültet ellátni egy adott pillanatban. Tehát három centrum hat embert, de mi van, ha hatnál több súlyos sérült van egyszerre?
Sajnos az államtitkár asszony szerint felesleges ekkora készültséget fenntartani, mert nincs annyi ilyen jellegű beteg egy nap. A kutya azonban ott van elásva, hogy elég csak egy ilyen jellegű beteg, az egy egész szakorvosokból és szakdolgozókból álló teamet fog órákig lefoglalni, amiből jó ha egy teljes csapat van kórházankét ügyeletben, így amennyiben ezalatt az idő alatt akár csak egy koponyaűri vérző beteget is behoznak ebbe az intézménybe, a rendszer már összedőlt, mert az egy darab idegsebész – aki az előző beteget operálja – nem tudja megduplázni magát. Ilyen esetben a mentők értesítése során sokszor már a helyszínen más kórházba irányítják a beteget. A jelen intézkedéssel ennek a továbbszállításnak a lehetőségét csökkentené kényszerből az egészségügyi államtitkárság a nagyon komoly munkaerőhiány miatt, hiszen nincsen más kórház, mert csak három ügyel ilyen betegekre.
Ráadásul az a négy budapesti baleseti centrum, amely képes politraumatizált beteg ellátására, jelen kapacitásával is alig-alig képes kiszolgálni Nagy-Budapest területét, amely az agglomerációval és ingázókkal együtt jó hárommillió embert jelent.
A „négy helyett majd három centrum ügyel” elv addig működik, amíg nem történik valami komoly baleset. Amíg mindenki vigyázzban ül otthon, és semmihez sem nyúl. A bilit – a Népszava szerint – az ország legnagyobb és egyik legjobban eladósodott kórháza, a haditechnikai menedzser, egykori hadisírgondozó által vezetett Honvédkórház borította ki. Hetekkel ezelőtt ugyanis közölte, hogy a nyáron az orvoshiány miatt három hétre leállítaná a politraumatizált betegek ellátását. Persze az élet nem áll meg itt, illetve pontosan akár pont itt is érhet véget, hiszen amennyiben ezt a jelenleg is alultervezett ellátást tovább csökkentik, egy megyei szintű közepes méretű balesetet sem fognak a fővárosban túlélni.
Az államtitkár által felvázolt „puha megoldás” alapján az éppen negyedik „pihenő” kórházi ügyelet sem a lábát lógatva issza a kávét a Csernobil sorozat rendszerszemléletét tanulmányozva, hanem a bezúduló betegáradaton próbál meg úrrá lenni, hiszen a politraumatizált betegeken kívül még számos olyan beteg ellátása vár, akik számára a gyógyulást a mielőbbi ellátás, műtét jelentheti.
A tisztességes ellátáshoz már nincs elég szakdolgozó, nővér, műtősnő, betegszállító, műtőssegéd, de adminisztrátor sem, tehát nemcsak idegsebészből, érsebészből, vagy akár altatóorvosból van kevés, hanem alapvető munkaerőhiány van az egész egészségügyben.
És ezen dolgozók hiányát csak fokozni fogja az egészségügyi államtitkárság által feltalált langyos víz, amely hasonlóan a szócskai retorikához – ahol ugyanazt a mentőautót évente háromszor adták át – most a bérekkel teszi ugyanezt. Hiszen sikerült most olyan bérfejlesztést beígérni, amiről, már 2016-ban megegyezés született. Tehát a szakdolgozók semmivel sem fognak többet kapni, mint amennyit már beígértek évekkel ezelőtt, és amely bérfejlesztéssel sem sikerül legalább az átlagkeresetig fejlődni, így pedig nehéz lesz új szakképzett munkaerőt találni.
Hogy valójában mekkora a baj azt jól jellemzi, hogy a Magyar Traumatológus Társaság vezetősége péntekre, 2019. június 21-re, rendkívüli közgyűlést hívott össze tagjai számára. Mint meghívó levelükben írják: „A közgyűlés összehívásának elsődleges oka, hogy a budapesti traumatológiai ellátás a személyi és tárgyi feltételek kritikus helyzete miatt már most is összeomlással fenyeget, a vidéki ellátás pedig változatlan feltételek esetén hamarosan kritikussá válhat… A fővárosban lévő magas progresszivitási szintű traumatológiai ellátóhelyek már most oly mértékű szakorvos hiánnyal dolgoznak, hogy egyes helyeken már alig, vagy nem tudják biztosítani a személyi minimumfeltételeket…Jelenleg a traumatológiai ellátó hálózatban összességében sem a személyi, sem a tárgyi és eszközfeltételek nem biztosítottak a biztonságos, magas színvonalú, a sérülteknek egyenlő feltételeket biztosító sérültellátáshoz. Ennek alapvető oka a sürgősségi traumatológiai ellátásban dolgozó orvos és szakdolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülésének és elismerésének hiánya, a megfelelő anyagi-, élet- és munkakörülmények biztosításának elégtelensége, valamint a traumatológiai beavatkozások tarthatatlan alulfinanszírozása, amely nem teszi lehetővé a biztonságos, folyamatos és egyenlő esélyű sérültellátást.”
A rendszer tehát minden jel szerint már összeomlott, hamarosan ennek nevesített áldozatai is megjelennek majd hírekben, míg az egészségügyi államtitkár a „puha” megoldásaival próbálkozik és elmagyarázza, hogy tulajdonképpen semmi szükség politraumatizált ellátásra.
Miközben a szakma maga próbálja meg a meglehetősen szegényes eszköztárával a káoszt koordinálni, a minisztériumban jobbára csak zsolzsmáznak vezetés helyett.