Rendszerhibák, hazugságok, halál

Mellkassebészből régen is kevés volt, így sok olyan kórház működött, ahol a baleseti sérültek mellkassebészeti ellátását baleseti sebész végezte. De nem mindegyik baleseti sebész operálhatott mellkast, mert már akkor is úgy tartották, hogy mellkasba akkor menj be, ha onnan ki is tudsz jönni.

Bizonyára igaz lehet ez a mondat a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet (GOKI) nemrégen kirúgott szívsebészére is, hiszen ki más tudna jobban tájékozódni egy mellkasban, mint egy szívsebész. Azonban sajnálatos módon ez a mondat nem áll meg abban az esetben, ha be sem jutnak a sebészek abba a mellkasba, mert a beteg előbb elhalálozik, minthogy megoperálnák.

Ahogyan történt ez most is azzal az 55 éves (!) emberrel, aki a műtétjére várva halt bele a hatalmas főverőértágulatába, mert az őt kezelő szívsebészt, Dr. Székely László főorvost éppen kirúgták a munkahelyéről.

Mellimplantátum szívműtét közben

Dr. Székely Lászlót szeptemberben azért távolították el a GOKI-ból, mert műtét közben egy mellimplantátumcserét is elvégeztetett a szomszédos kórház plasztikai sebészével, aki semmiféle jogviszonnyal nem rendelkezett az adott kórházzal. Így nem tisztázott a felelősség kérdése és a műtét díjazása, de még a beültetett implantátum árának a költségviselője sem.

Székely a Népszavának adott interjújából kiderült, nem ez volt az első eset, már egy régebbi szívműtét közben is cseréltek ki implantátumot a plasztikai sebésszel közösen. Jelen műtét tervezésekor elmondása szerint tudott az implantátum szivárgásról, tehát ez nem érhette meglepetésként a beavatkozás alatt. Ezért nehezen magyarázható az, hogy miért nem legalizálta a plasztikai sebész tevékenységét a GOKI-ban a műtét előtt, felkészülve arra az eshetőségre, hogy szükség lehet rá. Annál is inkább, mert ez a szívműtét nem sürgős, hanem elektív (választott időpontban elvégzett) operáció volt. Tehát idő lett volna a papírmunkára is.

A kép illusztráció: nyitott szívműtét az Egyesült Államokban, 1955-ben.Fotó: National Library of Medicine

Bonyolítja még a helyzetet, hogy ennek a betegnek az operációja közben váratlan és nagyon komoly, életveszélyes szövődmények léptek fel, mind a doktor elmondása, mind az időközben napvilágra került zárójelentés szerint. Ezek ellátására a doktor szintén külsős segítségeket hívott műtét közben. Így egy mellkassebész és egy bronchológus is részt vett a műtétben, de ők sem a GOKI-ból jöttek, hanem különböző kórházakból, a mellkas sebész - információm szerint  a város másik feléről, a Bajcsy Kórházból.

Utóbbi orvosok részvételét senki nem is kifogásolta, hiszen ez a beteg érdekében történt, az előre nem látható életveszély elhárítását szándékozott megoldani. Azonban az figyelemre méltó, hogy a zárójelentésben az összes közreműködő név szerint szerepel, kivéve a plasztikai sebészt. Ráadásul a zárójelentés nyilvánosságra hozatala éppen azzal a szándékkal történhetett, hogy Székely főorvost védje, annak ellenére, hogy ez a betegadatokkal való visszaélés, és éppen ezért a GOKI főigazgatója büntetőfeljelentést is tett. 

Rendszerhibák

Mindemellett a főorvos kirúgása és, ennek betegnek az ügye rávilágított két nagyon komoly rendszerszintű problémára is.

Az elsőről a Magyar Narancsban jelent meg egy remek cikk, amely azt taglalja, hogy vajon ki fizette a nem rendezett jogviszonnyal ott dolgozó plasztikai sebész munkáját és a mellimplantátum árát. Vajon a beteg tudott-e előre az esetleges költségről? Ha nem, akkor a hálapénz egyfajta legalizálása és kikényszerítése történt-e?

A másik pedig az országos intézmények és egyáltalán a különálló kórházi struktúrák problémája. Az aligha lehet normális, hogy esetleg a város másik feléből kell ad-hoc orvosokat behívni egy-egy váratlan szövődmény fellépése esetén. Vagy éppen a nyitott mellkasú beteget a szabad ég alatt áttolni a szomszéd kórházba CT-re - mint történt ez az előző főigazgató idejében. Ez mind időveszteség, ami könnyen a beteg életébe kerülhet.

Nincsen a modern egészségügyben relevanciája olyan intézményeknek, amelyek önállóan állnak a város egy-egy pontján és valamire specializálódtak. Éppen ezért, ha és amennyiben az egészségügyi tárca ragaszkodik ahhoz a félévszázados ódivatú rögeszméjéhez, hogy országos intézményeket hoz létre, vagy tart életben, ezt egy nagy centrumkórház egyik szárnyaként kell megtenni.

Azonban nem ez az egyetlen botrány Székely távozása kapcsán, hiszen kirúgása után több beteg is ellátatlan maradt, közülük egy sajnos már meghalt.

„Velem mi lesz?”

– kérdezte naponta az a beteg aki végül meghalt, mert várt a kirúgott szívsebész operációjára, aki pedig az általa igényelt protézis legyártására várakozott.

Ez a beteg meghalt, pedig a hivatalos álláspont szerint jó eséllyel megmenthető lett volna, vagy legalább esélyt kaphatott volna a túlélésre.

Az 55 éves betegen az 1980-as években végeztek aorta műtétet és idén nyáron július 30-án jelentkezett újra panaszokkal. Ekkor a CT vizsgálat elvégzése után derült ki, hogy az illetőnek 11 cm-es főverőértágulata van, a korábbi műtéti terület alatt. Ami szakértők szerint életveszélyes állapotot jelent.

Nem megjósolható, hogy egy ilyen fokú értágulat mikor reped meg: órák, napok, hetek, vagy hónapok alatt? Ezért az általam megkérdezett szakember szerint, ez 48 órán belüli műtéti indikációt jelenthet. Azaz - legalábbis az EMMI által létrehozott bizottság és az én szakértőm szerint is - ennek a betegnek sehol máshol nem lett volna keresnivalója, mint a műtőasztalon.

Annál is inkább, hiszen ezt a kórképet nem csak a Székely főorvos által is ismert technikával, hanem más műtéti technikákkal is meg lehetett volna oldani. Ezzel szemben a beteget hazaküldték, és szívsebészeti konzíliumot kértek. Végül a beteg -hozzátartozói elmondása szerint - valamikor augusztus végén találkozott Székely főorvossal, aki az azonnali műtét helyett egy meglehetősen drága, személyre szabott érprotézis legyártását kezdeményezte. Ennek az érprotézis legyártásának az idejét azonban a beteg már nem tudta megvárni és október elején meghalt.

Hogy miért döntött Székely főorvos az azonnali műtét helyett az egyedi érprotézis mellett, milyen szakmai érvekkel, nem tudni. Elképzelhető, hogy ezt az utat tartotta a legmegfelelőbbnek, és az is, hogy alábecsülte a beteg állapotát. De lehet, hogy az ok ennél sokkal sötétebb és szintén az egész mai magyar egészségügyet átható korrupció van a háttérben: a szakmai berkekben is suttogott kedvesség és visszaosztás egy-egy drágább műszer, vagy implantátum megrendelése esetében.

Ezeket a kérdéseket azonban nem a gyakran a saját szabályozását sem ismerő Magyar Orvosi Kamara valamelyik Etikai Bizottságának, hanem a rendőrségnek kellene vizsgálni. Mert könnyen lehet, hogy ennek a betegnek a halála a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést büntetőjogi kategóriájába esik.

A levél

Székely védelmében előkerült a főorvos kirúgása után egy GOKI-s fejlécen íródott levél, amelyben ezt a beteget is említik, azaz szeptember 25-től (a levél keltezése) az intézménynek elvileg tudomása volt a betegről.

Amennyiben a levelet valóban átadták – merthogy azon sem iktatószám, sem átvevő és annak aláírása nincsen, így pedig hivatalos levelet nem szokás átadni még házon belül sem - felmerül az GOKI felelőssége is az ügyben.

Nem könnyíti meg a helyzetet az sem, hogy a GOKI állítása szerint “A beteg július 30-án járt ambuláns vizsgálaton az Intézményben…amiben az őt látó orvos szívsebészeti konzíliumot kezdeményezett”, ennek ellenére “a szívsebészeti vizsgálatról dokumentáció nem keletkezett”.

És végezetül az általam ismert orvosok az ennyire rossz állapotban levő betegeket nem hagyják magukra, hanem sorsukat akár személyes kapcsolatrendszerüket is bevetve elrendezik, továbbküldik, és nem hagyják, hogy a titkárnőnél csörögjön a telefon válaszolatlanul hagyva azt a kérdést, hogy „Velem mi lesz?”.

De ezek pusztán már csak etikai kérdések, amelyeknek végén még ott cseng a beteg utolsó segítségkérése: „Velem mi lesz?”.

Megválaszolatlanul, mert EZ LETT!


Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.