Bár Orbán Viktor szakmai viták megtartásáara biztatta híveit és beosztott funkcionáriusait, ennek még a nyomát is alig lehetett felfedezni a Takács-Kulja vitában tegnap este. Bárhogyan is cukrozzuk ezt a dolgot, a szakmai vita igencsak homeopátiás oldattá vált tegnap az ATV stúdiójában, ahol két orvos/politikus (Takács Péter és Kulja András) ült egymással szemben.
Ami történt, azt leginkább ezzel a pont ideillő viccel tudnám jellemezni:
Az orvos, a természettudós és a politikus vitatkozik, hogy kinek a mestersége volt előbb. Az orvostudomány már az emberiség megjelenése óta létezik - mondja az orvos. A dinoszauroszok már az emberiség megjelenése előtt léteztek, előtte csak a nagy káosz volt - mondja a természettudós. Erre megszólal a politikus: És mit gondoltok, ki okozta a káoszt?
Ennek ellenére megpróbálok azon kevés adatból kiindulva, amelyek tegnap a felszínre kerültek, reagálni az elhangzott államtitkári állításokra. Az olyan, egyébként meglehetősen gyenge állításokra, mint például a “Senki nem elégedett a saját országának az ellátórendszerével.” Vagy a viccesnek szánt rogáni jelenetre nincs is értelme reagálni, ezek már önmagukban előrejelezték a vita komolytalanságát és szánalmasságát.
Pedig Takács Péterrel hipó nélkül is fel lehet mosni a padlót, annyira nyilvánvalóan mond inkoherens, Excelből kiszedett, azonban kontextusba nem helyezett adatokat. De igyekszem az elhangzott számokat és szakmainak szánt mondásokat megvizsgálni.
- 2010 óta 3.5-szeresére emelték azt a forrást, ami a magyar egészségügy rendelkezésére áll, miközben azóta a kumulált inficiáló 93 százalékos volt. Tehát nagyságrendileg 250 százalékos emelést hajtottak végre az Orbán-kormányok az egészségügyben.
Ezt akár el is fogadhatjuk egy valós állításnak, azonban amennyiben ezt kontextusba helyezzük, akkor már egészen más képet fogunk kapni. Először is, a KSH adatai szerint 2010 óta a GDP majd megháromszorozódott, és vásárlóerő paritáson is megkétszereződött. Azaz ez az adat azt mutatja, hogy maximum a 2010-es szinten tartása történt meg az egészségügynek, miközben mind nominálisan, mind a GDP százalékában botrányosan keveset költünk a szektorra. Előbbi nem éri el az uniós országok átlagának a felét. Utóbbi pedig itthon 6,7 százalék, miközben az EU-s átlag a GDP 10 százaléka felett van. És akkor még nem beszéltünk az egészségügyi ipar rohamos fejlődéséről és drágulásáról. Erre egy egyszerű példa a gyógyszerkassza, ami 2010-ben még csak 345 milliárd forint volt, 2025-ben pedig eléri az 535 milliárd forintot, és ez csak a gyógyszerkassza, semmi más. Tehát amennyiben a számokat kontextusba helyezzük, akkor kiderül, hogy a remeknek beállított, az Excelben ennek megfelelően befésült oszlop tulajdonképpen súlyos lemaradást mutat.
- Mi nem tagadjuk el a problémákat, mi azonosítjuk a problémákat és tervszerűen haladunk.
Ezt azért is jó hallani, mert amennyiben ez így lenne, nem lenne ok például a várólistákkal kapcsolatos mókolásokra. Először megszüntették a központi várólistát, amely megmutatta volna, hogy az adott beavatkozásra mennyit kell még várni, majd rém primitív módon megváltoztatták a várólisták tartalmát, felére csökkentették a mérendő beavatkozások számát, aztán már csak azokat az adatokat mutatták, amelyeknél hatvan napnál többet kell várnia a betegeknek. Ugyanakkor soft módon is manipulálják a várólistákat. Ennek egyik eklatáns példája az, hogy a baleseti sérültek bizonyos jellegű combnyak törésénél a XX. századi (igen tudom, már eggyel többet írunk) megoldás a csípőprotézis. Csakhogy az egészségügyi kormányzat valószínűleg a várólista átlagának a csökkentése érdekében ezen betegeket is kötelezően felrakatja a várólistákra, majd az operáció megtörténte után (0-1 nap) kötelezően le is veteti őket. Így ezen betegek mindössze egy-két napig lesznek a várólistán, meglehetősen javítva a statisztikát. De idetartozik a húzzon sorszámot az időfoglalásig, vagy a két teljesen különböző várólista a NEAK oldalán és a kórház nyilvántartásában.
- Neurológiai osztályok a CT ütemezett csőcseréje miatt álltak le.
Igen, ez is igaz így, azonban azt elfelejti az államtitkár, hogy a neurológiai osztályok és a CT leállásával az adott körzetben a stroke ellátás is leáll. Márpedig a stroke egy erősen időablakos betegség, a leggyakrabban alkalmazott terápiáját a tünetek észlelésétől a beavatkozás megkezdéséig négy és fél óra alatt lehet elkezdeni. De minél előbb történik meg a beavatkozás, annál több agyállomány menthető meg. Amennyiben a beteg kicsúszik ezen időablakból, akkor jó eséllyel maradandó károsodásokat szenved, vagy meghal. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy ez a típusú ellátás legalább a megyei szintű kórházakban mindig elérhető legyen, ahogyan ez kifejezetten fontos a vérző baleseti sebészeti betegek szempontjából is. Márpedig amikor a CT leállása miatt ezen ellátások is leállnak, akkor a betegeket másik, távoli intézményekbe kell szállítani, ezzel is csökkentve a gyógyulás esélyét. És akkor, amikor tervezhető leállásról beszélünk, miért nem lehet erre előre gondolni, miért nem intézkedik ilyen esetben az államtitkár arról, hogy tervezett leálláskor tervezett plusz kapacitást lehessen akár mobil CT-kel is megoldani?
- Bruttó 406 ezer forinttal kezdődik az alapbértábla.
Ez tényszerűen nem igaz, a 2020-as C törvény, azaz az egészségügyi dolgozók jogviszonyát szabályozó törvény melléklete 304 ezer forintos bruttó bértől indul.
- Amikor kezdtük, az orvosi átlag kereset 338 ezer forint volt, most meghaladja a 2 100 000 forintot.
Ez megint nem igaz ebben a formában, ugyanis Takács Péter a 2010-es orvosi átlagkeresetet hasonlítja össze a ma elérhető 41 éves orvosi munkaviszony utáni legmagasabb keresettel.
És eljutottunk oda, ahol megismerhettünk egy olyan adatot, ami eddig nem került széles publikum elé. Ez pedig:
- a magánellátás aránya járóbeteg ellátásban 13-15 százalék, a fekvőbetegben 2 százalék.
Ez azért egy fontos adat, mert a magánellátást a fenti adatok alapján is döntő többségében a járóbetegellátás jelenti. Ehhez még hozzátesszük azt a számítást, hogy 2022-ben a magánellátás 800 milliárdos üzlet volt, akkor nagyjából meg is van az az összeg, amely a járóbetegellátásból és csak abból hiányzik. Így könnyen vissza is térhetünk a cikk és a vita első pontjára, a finanszírozásra, hiszen itt az ékes bizonyítéka annak, hogy ez a rendszer mennyire alulfinanszírozott.
Sajnos a másik oldalról kevés konkrét szám és adat hangzott el, az egyetlen figyelemreméltó adat az a kutatás volt, amit Kulja idézett, és amely szerint 37 immunterápiás és daganatterápiás készítményből, gyógyszerből Magyarországon kettő, míg Szlovákiában 28, Romániában 26 érhető el. (Erről maga Kulja András ígért linket)
Összegezve, egy egótól duzzadó, Excelben sem túl gazdag, szakmát nyomelemenként tartalmazó vitát láttunk, amely a jövőre nézve sem nyújt ragyogó kilátásokat. Ahogyan az sem, hogy annyira döbbenetesen színvonaltalan volt, hogy néha úgy éreztem magam, mint Ádám anyák napján.