Mindig is meglehetősen furcsának tartottam azt, hogy a fekvőbeteg-ellátás alkalmával a betegnek, vagy a hozzátartozónak az ellátó intézménybe bármit is be kelljen vinnie, legyen az gyógyszer, pelenka vagy bármiféle a betegellátással kapcsolatos dolog.
Természetesen amennyiben olyan ritka gyógyszerrel vagy az állapotához szükséges eszközzel rendelkezik, amelynek rendelkezésre állása nem elvárható, akkor az a betegelőjegyzéskor a beteggel egyeztetve teljesen normálisan kérhető a betegtől, hogy hozza magával. Ilyen lehet például a beteg otthoni CPAP eszköze, inzulinpumpája vagy a ritka betegségek kezeléshez szükséges gyógyszer. Azonban nem tartozhat ebbe a kategóriába a napi szinten használt gyógyszerek sokasága, mint például a vérnyomáscsökkentő, cukorbetegség kezelését szolgáló készítmények, antibiotikumok vagy akár a véralvadásgátló gyógyszerek, illetve a pelenka vagy egyéb ilyen jellegű hétköznapi gyógyászati segédeszközök sokasága. Ezen eszközök, gyógyszerek bevitelét több jogszabály is szabályozza, de
még gyógyszerész ismerőseim segítségével sem tudtuk kibogozni és explicite megérteni azt, hogy mi alapján kérik az intézmények rendszeresen a betegektől azt, hogy az otthon használt gyógyszereiket vagy pelenkát, étkészletet, wc-papírt, illetve kötszert vigyenek be a NEAK által biztosított ellátásba.
A vérkészítmények gyűjtése és a beteg, illetve a hozzátartozó kvázi kötelezése arra, hogy bizonyos mennyiségű vért a beteg műtétjére összegyűjtsenek egy külön anyagot is megér, azonban a NEAK finanszírozott ellátást ilyen kitételt nem tartalmazhat, az irányított véradásnak önkéntesnek és kötelezettség nélkülinek kell lennie. Ezt egyébként kérdéssel kapcsolatban az Országos Vérellátó Szolgálat a honlapján feketén-fehéren megfogalmazza: “Fontos tudni, hogy a kórházi ellátásának nem feltétele a beteg nevére szóló véradás!”
Ökölszabályként pedig itt van az 1997. évi a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló LXXXIII. törvény, amely így fogalmaz: „A biztosított a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás keretén belül a 19. § (1) bekezdésében foglaltak szerint jogosult…a gyógykezeléséhez szükséges gyógyszerre - ideértve a vérkészítményeket is -, kötszerre és ideiglenes gyógyászati segédeszközre, továbbá a gyógyászati segédeszköz használatának betanítására.”
Ezzel kapcsolatban kért állásfoglalást jó néhány évvel ezelőtt, még 2009-ben a Kórházi-Klinikai Gyógyszerészeti Szakmai Kollégium az Egészségügyi Minisztériumtól. A kiadott állásfoglalás így szól: „A »behozott gyógyszerek« ügyében az Egészségügyi Minisztérium 1182-44/2009-1002 MIK sz. 2009. augusztus 13-án kelt levelében, az Egyetemi Klinikák Szövetségének Elnökének kérésére közölte, hogy „ ... nem támogatom az Ön által javasolt eljárást amelyben azt javasolta, hogy a beteg által amúgy is használt gyógyszereket a beteg saját maga számára biztosítsa a kórházi tartózkodás ideje alatt is. Az Ebtv. Vonatkozó 14. § egyértelműen szabályozza, hogy a fekvőbeteg ellátás során biztosítani kell a beteg részére a gyógykezeléséhez szükséges gyógyszert.”
Ennek értelmében nem kérheti a gyógyintézmény a betegtől, hogy a napi használatos gyógyszereit bevigye. Kivételt jelenthet, ha a beteg ragaszkodik az otthoni gyógyszereihez, vagy ahogyan a fentiekben már utaltam rá, a betegellátás folyamatos biztosítása érdekében bizonyos ritka gyógyszerek esetében, de ez is csak az intézeti gyógyszertáron keresztül történhet.
Azonban nem kényszeríthető a beteg arra, hogy - a fenti esetek kivételével- a saját gyógyszereit a kórházi kezelés alkalmával magával vigye. Pláne nem kényszeríthető arra, hogy irányított véradás keretében vért „gyűjtsön” ő vagy a hozzátartozója a beavatkozásának elvégzéséhez, az meg valószínűleg már egyenesen a társadalombiztosítási és költségvetési csalás fogalomköre, amikor a betegnek az ellátásához a kötszert, pelenkát, sztómazsákot meg kell vennie és az intézménybe be kell vinnie. Ráadásul a kórházi kezelések finanszírozása ezeket a tételeket is tartalmazza, még akkor is ha pontosan tudjuk, hogy ez a finanszírozás sokszor még a beavatkozáshoz szükséges anyagokra sem elegendő.
Annak feltárására, hogy ezen jogszerűtlen eljárások mennyire szerves részei a magyar egészségügynek, egy nem reprezentatív kérdőívvel próbáltam meg utánajárni. A kérdőívet 24 óráig tettem elérhetővé, és így is elég szép eredményt kaptam, hiszen 777-en válaszoltak és töltötték ki. A kérdőívben a Mit kell a kórházba vinnem? kérdések alatt több lehetőséget is be lehetett jelölni, a gyógyszereknél még alválaszokat is megadtam, részletezve, hogy antibiotikumról, fájdalomcsillapítóról, véralvadásgátlóról vagy a beteg rendszeresen szedett gyógyszereiről van-e szó.
Természetesen nem minden válaszolónak kellett a listán szereplő összes dolgot bevinnie, hiszen például sztómazsák, vagy pelenka viselésére sem szorul rá mindenki, és vércukor tesztcsík is jobbára a cukorbetegek számára szükséges, míg vannak olyan kérdések is, amelyek majdnem mindenkit érintenek, például az étkészletek.
Pedig a kórházak törvényi kötelezettsége, hogy a fekvőbeteg ellátás során biztosítani kell a betegek számára az alábbiakat :
- a betegsége megállapításához szükséges vizsgálatokat
- az orvos előírása szerinti gyógykezelést - ideértve a műtéti beavatkozásokat és az annak során felhasznált gyógyászati anyagokat, protetikai eszközöket is - és gyógyászati ellátást,
- a gyógykezeléséhez szükséges gyógyszereket - ideértve a vérkészítményeket is -, kötszereket és ideiglenes gyógyászati segédeszközöket, továbbá a gyógyászati segédeszköz használatának betanítását,
- a gyógykezeléséhez szükséges ápolást, szakápolást, továbbá az otthonába történő távozást követő időre vonatkozó életvezetési tanácsadást, valamint diétás tanácsadást,
- étkezést, ideértve az orvos által rendelt diétát is.
(részletek a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvényből)
Sajnos ezekből sokszor csak maga a gyógyítás folyamata az, ami jár, a többiről valahogy megfeledkezik a kórház. Ennek ékes példája az, hogy a 777 válaszadóból 709-en jelölték azt meg, hogy valamiféle étkészletet kellett bevinniük, 651-en, azaz az összes válaszadó 84 százaléka pedig azt, hogy gyógyszert kellett bevinniük, többnyire olyan készítményt, amit egyébként is szed a beteg, de közel a tizedüknek fájdalomcsillapítót is otthonról kellett vinniük.
És most jönnek azok a részek, amelyek a fenti jogszabály szerint szinte biztosan törvénytelenek, azonban nem valószínű az, hogy mind a 777 válaszadót érintik, így a számok önmagukban a válaszadók számához viszonyítva nem értékelhetőek. Hiszen ehhez szükséges lenne ismerni azok számát, akiket érint, hogy százalékot számítsunk, így ez mindössze egy jelenség előfordulásának az intenzitását jelenti.
176 esetben vért kellett gyűjteni a betegnek vagy a hozzátartozójának a műtét elvégzéséhez.
328 esetben a pelenkát nem tudta az intézmény a beteg számára biztosítani.
241 esetben kötszert, rugalmas pólyát kellett biztosítania betegnek.
239 esetben a beteg maga biztosította a diétás ételét a kórházban (itt nem derül az ki, hogy ezt a diétát orvosi előírásra, vagy más okból követi a beteg).
98 alkalommal a betegnek magának kellett biztosítani a kórházi kezeléshez a vércukor tesztcsíkot.
Itt most azt gondolnánk, hogy ez elég szörnyű már idáig is, hiszen ebből az derül ki, hogy lassan a mentőautókba is a balesetet szenvedett betegnek kell tankolni, de az alábbi kommentek a jelenleginél is sokkal durvább képet festenek, amin az sem fog segíteni, hogy az egészségügyi államtitkár megígérte, hogy jobb minőségű lesz a kórházi élelmezés, és wc-papír is bőséggel lesz. Erre ugyanis nincs plusz forrás, hiszen a 2025-re beígért 150 milliárdos plusz az nem erre lesz, hanem a kórházi adósságok rendezését hivatott - meglehetősen alulbecsülten - szolgálni. Azon adósságállományt, amely már márciusban majdnem elérte a 60 milliárd forintot.
Íme a kommentek a kérdőív alatt :
“János kórházba szült a lányom tavaly, mindent, ami csak létezik a napi szükséglethez, mi kellett bevigyünk, sem a mosdóban, sem a osztályon nem volt sehol fertőtlenítő szer, ott ahol egy újszülött csecsemővel érintkezik az ember! Vérnyomás gyógyszereit is be kellett vigyük!”
“A sürgősségire kerültem esti órákban, epilepsziás roham miatt. Menstruáltam és egy csere betétet szerettem volna kapni. Nem volt. A nővérek a sajátjukból egy tampont ajánlottak fel, de infúzió és a bizonytalanságom miatt, valamit a sürgősségi „osztályon” tapasztalt higiéniai körülmények miatt nem fogadtam el. Kezet sem tudtam volna mosni, sőt felállni sem engedtek. Méltatlan és megalázó volt. 46 éves vagyok, 21 éves korom óta dolgozom, elég jó bejelentett bérrel. Reggel átvittek a kórházba, oda tudott hozni a férjem egészségügyi termékeket. Sajnos csak egy gyereket szültem, lehet ezért nem kaptam méltó ellátást.”
“Poharat (az étkészlet pontnál nem lehet több lehetőséget egyszerre kiválasztani), mosdatáshoz testlemosó folyékony szappant és szivacsot, lázmérőt.”
“Befektettek a mozgássérült felnőtt gyerekemmel együtt, kb. az egész férfi kórtermet én láttam el, amíg ott voltunk (nő vagyok, aludni mentem csak másik szobába).”
“Nem elég, hogy vinni kellett fájdalomcsillapító tapaszt, de loptak is belőle”
“Vidéki város gyermek intezív részlegén dolgozom. Mi még valamelyest szerencsések vagyunk, mert a szülőknek csak tisztaságit kell behozni, ill. egy lepedőt biztosítunk a fotelágyra.Az összes többit az osztály állja. Igen, van rá precedens hogy többszöri transzfúziós beavatkozáshoz már a véradó jelzi hogy többet nem hajlandó adni, csak gyűjtés árán, ha meg nagyon olyan a helyzet, egy másik kórházba szállítjuk át az adott beteget. Az tény hogy az 5 kórteremben csak egyben van kábel tv, a másikba 2 éve várjuk hogy szereljék meg, mert hang van, kép nincs, a másik 3 kórteremben pedig pendrive-on nézik a meséket a bent lévő gyermekek, pedig csak a tetőről kéne lehúzni a kábelt…”
“Nyakcsigolya műtét: nyakmerevítőt kp. fizetés ellenében kaptam (kártyával fizetni nem lehet); kerekesszékesnek bevinni a saját kerekesszékét; hallókészülék elem; pohár; köpeny; telefon töltő.”
“Infúzió (felírták a felhőbe és ki kellett váltani. Reumatológia)”
“Elem a vérnyomásmérőbe... nem vicc. “
“Vérnyomásmérő”
“25 G-s Branüle”
“Lázmérő, újszülöttnek minden: gyerekruha, popsitörlő, krém, pelenka”
“2022 szülés, gyereknek pelenka, popsitörlő, ruha, magamnak betét, wc papír, szappan, tusfürdő, evőeszköz, pohár. Diétás étel volt, bár voltak benne érdekes, oda nem illő tételek.
"2024 gyerekosztály 21 hónapossal. Igazából magyar viszonylatban egész szerencsések voltunk, mert kaptam szülőként külön ágyat és étkezést is (a minőségét utóbbinak hagyjuk). Itt is kellett minden a pelenkázáshoz, szappan, wc papír, evőeszköz, ami leginkább hiányzott: etetőszék. Egy 21 hónapost (a szomszéd ágyon egy 1 éves kicsi volt) ágyban ülve kulturáltan etetni kb. lehetetlen (pláne, hogy ő otthon önállóan evett).”
“Tetanusz injekcióért elküldtek a patikába. Lányom kosarazik, ujjtörésnél mondták, hogy tegyük el a sínt, hogy legyen legközelebb. Császármetszés után közölték, hogy ha fáj, hozassak a férjemmel fájdalomcsillapítót. “
“Víz mert az észak pesti centrum kórház régi épületeiben nagyon rossz a vízminőség homokkal szennyezett”
“Sztori 1: A beteghordóknál nem volt kerekesszék, amikor az agyvérzéses, fekvőbeteg édesapámat szállították vissza a kórházba, akit pár nappal előtte, mindenféle előzetes értesítés nélkül hazaengedtek (még nyelni is csak alig tudott). Rajtunk kérték számon, hogy mi az hogy nincs kerekesszéke. Sztori2: kisfiam műtétekor 10 éjszakát aludtam vele egy ágyon, egy takaróval, egy párnával. Az ügyeletes nővér engem kért meg éjszaka, hogy üljek ki a nővérpulthoz 10 percre vigyázni a betegekre, mert neki le kell mennie a másik osztályra.’
“Császármetszésem volt 2020 nyarán, kellett kapnom vaspótlást (62 volt a hemoglobinom) és magnéziumot is. A végén kérték az ápolók, hogy ha lehet, hagyjunk ott abból, amit a férjem hozott menet közben, hogy, ha más is vészhelyzetbe kerül, akkor tudjanak neki adni egy-egy darabot, mint nekem. Merthogy egyáltalán nincs keretük arra, hogy ilyesmiket vegyenek. Egy kórházban!
Fájdalomcsillapítót egyet tudtak adni nappalra, egyet éjszakára. No comment.
Emellett el kell mondanom, hogy mind szakmailag, mind emberileg mindenki, akivel találkoztam, a maximumot nyújtotta; egy csecsemős nővér kivételével mindenki nagyon kedves volt, de mind személyi, mind tárgyi körülményekben súlyos hiányosságokat tapasztaltam. Pl. egész nap egy darab nővér futkározott az egész osztályon, aztán nem volt egy gyógytornász, aki ránk nézett volna, császáros anyákra, vagy megmutatta volna, hogyan mozogjunk, mit csináljunk. Azt is később tudtam meg, hogy elvileg pszichológussal is beszélhettem volna, de nyilván nem volt, mert senki nem említette ezt az osztályon. Úgyhogy itt tettem le arról, hogy én még ebben az országban gyereket szüljek. “
“Jóformán orvost is…"
“Optimizmust két raklappal.”