Nem elég lassúak a mentőautók, így többek között a mentők sebességének maximalizálásával, videóhívással, vak gépeléssel, és a mentésirányítási rendszer babrálásával kívánja növelni a Mentőszolgálat hatékonyságát a menedzsment

Pintér Sándor Európa legjobb mentési rendszerét akarja látni, ezért az Országos Mentőszolgálat számos változtatást eszközöl a közeljövőben, a Népszava cikke szerint. Rákosi Mátyás pedig fel szerette volna futtatni a hazai citromtermelést, ezért negyedévente citrom értekezletet tartottak, sőt országos citromfelelőst is kineveztek a cél érdekében, az eredményt mindannyian jól ismerjük.

Márpedig a napvilágra került tervek alapján pontosan erre a következtetésre lehet jutni, hiszen azok a változtatások, amelyeket most az Országos Mentőszolgálat kommunikál - bár alapjaiban szükségesek lehetnek - pusztán csak a sebtapasz szerepét töltik be a leszakított végtag helyén.

A Népszava információi szerint az Országos Mentőszolgálat a következő lépésekkel próbál meg úrrá lenni a kialakult teljesen kaotikus és életeket veszélyeztető helyzeten.

Sajnos azonban a mentés, mint lejjebb látni fogjuk, ennél egy sokkal összetettebb, bonyolultabb rendszer, amely hatékonysága nem javítható annak ismerete nélkül, pusztán látszat-intézkedésekkel, vagy kisipari hegesztgetésekkel. Márpedig itt most ez történik. Ugyanis a mentésirányítási protokoll átdolgozása csak akkor értelmezhető, ha ehhez egy olyan döntéstámogatási rendszert csatolnak, amely nagyon precízen és jogszabályokkal körülbástyázva segíti a döntéshozót, jelen esetben a mentésirányítót. Ehhez nem elég egy-egy, a szakmát többé, vagy kevésbé ismerő mentős tapasztalata, ehhez nagyon nagy számokon már bizonyított, jól bevált szoftveres kikérdező protokollra, azzal együttműködő tér-informatikai rendszerre és még egyszer, ezen működést lehetővé tevő és a felelősség kérdését pontosan tisztázó jogszabályok kellenek.

Az angol Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) mentési rendszerében négyfokozatú rendszert használ a bejövő segélyhívások besorolására, ezen kategóriák alapján küldi a megfelelő mentőegységeket a meghatározott cél időn belül. Az első kategóriában 7 perc, a másodikban 18 perc a kívánatos helyszínre érkezési idő a hívás bejövetelétől számított maximum 30, illetve 240 másodperctől.

A hazai gyakorlatban a kiérkezési időt - a világon egyedülálló módon - úgy számítják, hogy annak semmi köze a beérkező hívás idejéhez, hanem akkortól indul az óra, amikor a megfelelő mentősegységet megtalálják a feladathoz, ez a hívástól számítva akár több órás valós várakozást is jelenthet, míg a statisztikában 15 perces kiérkezési idő fog szerepelni. Ezt az eléggé kreatív, de morálisan elítélendő trükköt pontosan azért találhatták ki, mert a normális, kulturált országokat jellemző számítás alapján az Országos Mentőszolgálat teljesítménye évről-évre súlyosan romló tendenciát mutatott.

A problémát egyébként nem meglepően a COVID-hoz köthető terhelés jelentette annak minden hozadékával.

A mentésirányítás átalakítása mellett, a vakon gépelésben találhatta meg a probléma gyökerének egy részét. Rendben, ez valóban segíteni fog a hatékonyság növelésében, csak azt nem értem, hogy ezt hogyan kívánja majd a Mentőszolgálat mérni, hiszen a kiérkezési időt a nem a gépelés megkezdésétől, hanem a szabad mentőegység megtalálásától számítja. Ráadásul a XXI. században nem (indigóval) gépelnie, hanem csak klikkelnie kellene a mentésirányítónak a kikérdezési protokoll mentén, mesterséges intelligenciával megtámogatva.

így a belügyminiszter által megálmodott leggyorsabb és leghatékonyabb mentési és mentésirányítási rendszere csak úgy érhető el, ha korlátozzák a mentőautók maximális sebességét. Persze értem én, hogy ez a baleset-megelőzésről szól, ehhez azonban sokkal inkább képzett, folyamatosan továbbképzett, elkötelezett és jól megfizetett munkavállalóra, valamint kifogástalan mentőgépjárművekre van szükség, mint ilyen korlátozásokra.

A helyszíni videóhívások bevezetését nehezen értelmezem, hiszen valóban értékes plusz információkkal szolgálhat a mentésirányító számára, azonban rengeteg egyéb problémát is felvet. Ha ugyanis - ahogyan ígérik - a felvételeket nem tárolják, akkor egy későbbi vizsgálat, vagy per alkalmával ezen felvételek tartalmán alapuló döntést mivel igazolják? Mindemellett szinte biztos, hogy számos GDPR problémát is okoz egy ilyen felvétel beküldése, amennyiben ezen felvételek az orvosi dokumentáció részeként képződnek, akkor meg tárolni kell őket. Ez számomra sokkal inkább ötletelésnek tűnik, mintsem kidolgozott, kiforrt programalkotásnak.

A működéshez jól szervezett intézményre, jól megfizetett és értékelt szaktudásra, így elhivatott munkatársakra van szükség, egy legalább közepesen jó vezetés mellett. Ez sajnos alapjaiban hiányzik napjainkban ebből az egykor európai szinten is vezető szakmaiságú intézményből.

Ráadásul a rendszer elégtelen szervezettségéhez és működéséhez további olyan feladatokat is csatoltak, mint például a háziorvosi ügyeletek átvétele, amely a hatékonyságot tovább rontják. Miközben kristálytisztán látszik, hogy a fenti látszattevékenységek helyett mit kellene tenni azért, hogy a mentőellátás jelentősen javuljon.

A beérkező feladatok jelentős része sokszor nem mentőfeladat, amennyiben ezeket jól lehet csoportosítani és a tervezett P5-ös kategóriába kockázatmentesen berakni, akkor enyhülhet a szervezetre nehezedő nyomás. Sajnos erre azonban igen csekély esélyt látok, hiszen nem épültek ki azok a helyettesítő rendszerek, amelyek ezt lehetővé tennék. Nincsen országosan könnyen, komoly szakmaiságot is felmutató, valamint felelősséggel felruházott online/on-call telefonos rendszer, ahol a mentést nem igénylők ellátása, tanácsadása folytatható lenne, és biztonsági szelepként is funkcionálna. A 1830-as szám nem ilyen. Jelenleg az ország egyes részeiben délután, munka után egyszer sem érhető el háziorvosi szolgáltatás, helyette az ügyeleti ellátás mindenre is teljesen diszfunkcionális rendszerét használják. amelyek az irányító csoportok túlterhelése miatt túlcsorduló hívásokként vándorolnak az egyik megyétől a másikig, mígnem valahol fel nem veszik. Ezzel sokkal több értékes percet veszíthet a bejelentő, mint amit a vakon gépelés bevezetése jelenthet. Ebből már jól sejthető, hogy mi kell ahhoz, hogy a bejövő nyomást csökkenjen. Megfelelően képzett, továbbképzett, megfelelő számban rendelkezésre álló mentésirányító, akik a feladatukat jól értelmezhető protokollok alapján végzik, teljesen tiszta felelősségi és jogi környezetben. Ehhez szükséges a fent már többször említett döntéstámogatási rendszer, amely nem hazai hegesztés, hanem világszerte elismert és forgalmazott szoftver. Vissza kell állítani a 104 hívószám közvetlen elérhetőségét, és a 112-es hívószámot a külföldiek számára fenntartani. Szükséges egy orvosi szintű, a feladathoz megfelelően képzett, továbbképzett orvos/ápoló állománnyal rendelkező doktorinfó rendszer, tiszta felelősségi körökkel és jogszabályi alappal.

És végül, de nem utolsó sorban komoly szüksége lenne a lakosság egészségügyi ismereteinek fejlesztésére, az iskolákban a hittan és erkölcstan helyett kötelezendően oktatandó egészségkultúra bevezetésére, a propaganda helyett egészségügyi helyzeteket bemutató kampányokra. Ehhez kellene Győrfi Pálokat, citromfelelősöket találni, nem a Szombat esti láz (Mázhoz).

És ebben az esetben még csak a felét tettük meg annak, hogy a jelenlegi helyzetből kissé előrébb jusson a Mentőszolgálat, ahol már az is nagy eredmény lenne, ha nem Európa egyik legrosszabb, leglassabb és legszervezetlenebb mentési és mentésirányítási rendszere működne Magyarországon.