Miután a győri háziorvosok nem hajlandók a továbbiakban parancs-értettem alapon részt venni a háziorvosi ügyletekben, az államtitkárság a Petz Aladár Győri Kórház rezidenseit képzeli helyükre ügyeletbe vezényelni. (Igen, ez ugyanaz a kórház, aki lélegeztetőgép-meghibásodást nem annak pótlásával, hanem a potencionálisan lélegeztetésre szoruló 25 kg alatti gyermekek nem fogadásával kezelt, illetve amely pénzt kért azért, hogy az intézményben elhunytaktól a hozzátartozók elbúcsúzhassanak)
Ez már csak azért is érdekes elképzelés, mert a rezidensek elméletileg képzésben vesznek részt, és képzési terv szerint vesznek részt a munkában, aminek az lenne a célja, hogy megszerezzék a szakorvosi szaktudást. Ebben az összefüggésben az államtitkár - aki szakvizsgával nem rendelkezik, tehát a szakorvosi képzés rejtelmeit nem ismerheti – szavait úgy is értelmezhetjük, hogy a szakvizsga megszerzéséhez ezentúl nem annyira a tudás megszerzése, mint a parancsok teljesítése az üdvözítő út.De vajon miért is ennyire fontos most a háziorvosi ügyeletek átalakítása?
Ahhoz, hogy ezt a kérdést megértsük, először fontos tisztázni ennek a szolgáltatásnak a szerepét. Néhány galaxis-robbanással ezelőtt, amikor még szakmányban állt rendelkezésre egészségügyi humánerőforrás, szinte minden falubajutott legalább egy orvos, a körzeti megbízott mellé. Akkor a háziorvosoknak egyrészt a mentőszolgálat kisegítéseként, másrészt a helyi rendelési időn kívül érkező igények kielégítése céljából ügyeletet kellett adniuk. Később ez már úgy módosult, hogy az önkormányzatok felelősségévé vált az ellátás, így vagy a velük szerződésben álló vállalkozó orvos, illetve cég, vagy a helyi háziorvosok adták az ügyeletet. Mindeközben a sürgősségi ellátás szépen lassan levált a rendszerről, megjelentek a kórházakban a sürgősségi osztályok, sőt a sürgősségi ellátás önálló szakmává nőtte ki magát.Az évek és a galaxisok gázfelhőinek újrarendeződése során, no meg az uniós tagságunk következtében egyre kevesebb és kevesebb orvost lehetett a meglehetősen alulfinanszírozott háziorvosi ügyeleti ellátásba becsábítani. A helyzet annyira romlott az elmúlt tíz éveben, hogy míg Budapest felnőtt háziorvosi ügyletét kerületenként két orvosnak (egy kijár, egy bent rendel) kellene biztosítani, nemegyszer fordult az elő, hogy
egész Budapestre egyetlen orvos jutott.
Sőt, rengeteg helyen orvos helyett mentőtiszttel, vagy ápolókkal próbálták megoldani a szolgáltatók az ügyeleti kötelezettséget. Ezt érzékelve lépett a politika is, és jogszerűen lehetővé tette a mentőtisztek és diplomás ápolók (APN-ek) háziorvosi ügyeletben való foglalkoztatását.
Sajnos azonban csak jogszabály módosítás történt, a rendszer maradt. Ezen felsőfokú képesítéssel rendelkező egészségügyi szakemberek számára nem készült semmiféle központi oktató anyag, tanfolyam, amely segített volna abban, hogy gördülékenyen el tudják látni ezt a feladatot, és továbbra is elérhető legyen ez a kényelmi szolgáltatás. Ráadásul azon sem gondolkodtak el a döntéshozók, hogy a receptírási kötelezettséget, vagy a kötelezően orvos által végzendő halottvizsgálatot hogyan oldják fel ezen egészségügyi szakemberek számára.
Mára a helyzet szinte mindenhol tarthatatlanná vált, az ügyeleti helyeket mentőtisztekkel, de sokszor már csak ápolókkal töltötték ki, átadott kompetenciák nélkül. Ez a rendszer nem működik, nem tudja az ügyeleti kötelezettséget ellátni, hiába próbálja ezt kikényszeríteni a politika. És az egész helyzet abszurditása éppen ebben a van, hiszen a politika rendkívül gyáván nem képes beismerni azt, hogy ez egy halott rendszer. Olyan ez, mintha a felnégyelt testet akarnák újraéleszteni, és lökdösik, hogy mutassák a publikumnak: nézzék, él ez még! (Csak be kellett volna fejeznie az államtitkárnak az igazságügyi orvosi szakképzést!)
Gyakorlatilag két olyan ellátás köthető a háziorvosi ügyelethez, amit jelenleg csak orvos végezhet el. Ezen feladatokat azonban kisebb erőbefektetéssel, és gyors képzéssel pillanatok alatt ki lehetne innen váltani. Az egyik a recept-felírás joga, a Mentőszolgálat mentőtisztjei nem írhatnak fel gyógyszert. A másik a mentősnyelvben csak hatpéldányosként ismert dokumentum kitöltése és az azt megelőző halottvizsgálat. Én hosszú évek ügyeleti tapasztalata alapján a recept-felírást az ügyeleti ellátásban elég véleményesnek tartom. Hiszen ebben az esetben ez leginkább az antibiotikumos terápiát érintheti – de ennek indokoltsága is a legtöbbször kérdőjeles, bár ritkán valóban szükség van rá –, akinek más típusú ellátásra, receptre van szüksége annak azt nem az ügyeleti, hanem a háziorvosi ellátásban kell megkapnia, vagy amennyiben a helyzet annyira súlyos, hogy ez csak azonnali vényköteles gyógyszerrel orvosolható, akkor legtöbbször a beteg korrekt ellátásához kórházi háttér kell, ahol az adott receptköteles terápiát azonnal meg lehet kezdeni, vagy éppen a receptet is fel lehet írni.
Miután a háziorvosi munka már évtizedek óta eltávolodott az önálló diszciplínává vált sürgősségi ellátástól, így a háziorvosok visszakényszerítése az ügyeleti ellátásba nem javít, hanem még ronthat is a helyzeten. Ezt támasztja alá az államtitkárság elképzelése is, ugyanis a háziorvosi ügyeletek csak hétköznap este 10 óráig, illetve munkaszüneti napokon 8-tól 14 óráig állnának rendelkezésre, a többi idősávban a Mentőszolgálat látja el az ügyeleti hívásokat. Ezt azzal magyarázzák, hogy a háziorvosok által biztosított időablakban inkább háziorvosi ellátást igénylő betegek jelennek meg és csak elenyésző a sürgősségi ellátás iránti igény, így ezekben az idő-intervallumokban háziorvosra van szükség, mintsem a Mentőszolgálat sürgősségi ellátására.
Ezzel viszont tulajdonképpen elismerik azt a tényt, hogy az új elképzelés szerint a háziorvosoknak nem sürgősségi ellátást kell végezniük - dacára Mentőszolgálattól kapott munkaleírásnak - hanem háziorvosi teendőket.Ez így inkább azt jelenti, hogy a háziorvosi rendelés időszakát próbálják kitolni, és nem valódi ügyeleti ellátást akarnak biztosítani az érintett területeken.Ennek meg tulajdonképpen semmi értelme nincs, hacsak az nem, hogy ezzel a hazugság-cunamival sikerül elkerülni, hogy ki kelljen mondani, a háziorvosi ügyeletekre semmi szükség nincsen. Ezt azonban csak akkor vállalhatná az egészségügyi kormányzat, ha tudna végre olyan rendszert mutatni, ami kiváltaná a nem működőt.
Létre kellene hozni egy jól és biztosan működő, telefonos betegirányító-, tanácsadó rendszert, mellé menedzsmentjében és működésében is megerősíteni Mentőszolgálatot, ugyanígy a megyei kórházak sürgősségi és akut ellátásait.
Ez így persze bonyolult és nehéz feladat, valamit azonban sürgősen virítania kellett az egészségügyi államtitkárnak. Így a háziorvosi ügyeleti ellátás került a középpontba, valószínűleg azért, mert azt gondolta a rendszerismerettel nem különösebben felvértezett, ámde egótól duzzadó államtitkár, hogy itt könnyen és gyorsan érhet el felmutatható eredményt. Hiszen itt van neki az oly jól teljesítő Hajdú-Bihar megyei pilot projekt, ahol a Mentőszolgálat telemedicinális eszközökkel látja el a háziorvosi ügyeletet. A valóság az, hogy az ország különböző részeiből vezényeltek orvosokat és menedzsereket a hajdú-bihari sikerprojektbe, mert nem volt meg a létszám, a büszkén hivatkozott telemedicinális eszközökből is csak kettő van, az is kölcsönbe.
Szegény államtitikárra érezhetően kezd ráborulni az ügy. A mentőszolgálat hasonló tehetségű és szervilis vezetőjét éppen a szeme láttára kezdik felépíteni.
Pedig lehet, hogy elég lett volna a ChatGPT-t megkérdezni. A mesterséges intelligencia a háziorvosi ügyelet definíciójára nekem ezt írta:
„Ez egy olyan szolgáltatás, amely az egészségügyi intézményekben dolgozó orvosok által nyújtott sürgősségi ellátást jelenti, amikor azoknak az orvosoknak, akik általában ellátják a betegeket, éppen szabadnapjuk vagy munkaidőn kívüli időszaka van.”