Ölbe tett kézzel, szörnyülködve és persze átkozódva nézzük egyenes adásban az M1-en az egészségügy összeomlását.
Pedig a matematika már rég bizonyította, hogy elkerülhetetlen a káosz. Hasonlóan az Alapítvány című sorozathoz, amely az Isaac Asimov Foundation történetei alapján készül. Igaz, hogy szemben a ma már nyilvánvaló egészségügyi összeomlással, ott még a Birodalom látszólagos tündöklése alatt nyer matematikai bizonyítást, hogy elkerülhetetlen a bukás, és minél inkább késleltetik, annál lassabban fog rendeződni a helyzet.
Az egészségügyünkben sajnos a tündöklés talán sohasem volt ismert fogalom, azonban a tény az tény marad. Melynek ékes bizonyítéka a leállás, vagyis az, hogy ebben az évben immár több, mint 250 esetben kellett - leginkább személyi, vagy tárgyi feltételek hiánya miatt - kórházi osztályokat, szakrendeléseket, illetve egyéb egészségügyi ellátást hosszabb-rövidebb időre szüneteltetni. Éppen úgy, ahogyan ezt most is láthatjuk például a Szolnoki Hetényi Géza Kórházban, ahol a szülészeti ügyelet a legalább hónap felében már a nyár kezdete óta nem érhető el, és a stroke-ellátás is akadozik. Ez utóbbi egyébként azt is jelentheti, hogy a még menthető, akár teljesen rehabilitálható betegek rosszabb esetben meghalnak, vagy életük végéig ágyhoz kötöttek maradnak, hiszen a stroke-os betegeket sokkal távolabb kell szállítani, így a kezelést is csak később lehet megkezdeni.
Sajnálatos módon a politika és a Pintér Sándor alá vezényelt egészségügyi irányítás nem tudja és nem is meri a feszítő és nyilvánvaló megoldásokat meglépni.
Pedig ez lenne az első lépés.
Be kell zárni egyes kis forgalmú kórházakat és ezzel is koncentrálni a munkaerőt, a kapacitást!Ez nem kerülhető meg, még akkor sem, ha politikai áldozatokkal jár. Jól felépített kommunikációval és valós fejlesztéssekkel, például olyan ingyenes kisbuszjáratokkal, amelyek a járóbetegeket, illetve hozzátartozóikat be tudják szállítani a megyei kórházba. Akárhogyan is, ez nem megkerülhető és alapvetően fontos lépés az egészségügy jövője szempontjából.
Alapvetően fontos azt megérteni, hogy a kis forgalmú, kisebb betegszámú ellátó intézmények betegbiztonsága sokkal alacsonyabb szintű, mint a nagy forgalmú intézményeké - ahol a gyakorlat, ott a rutin is. Kiváló példa erre az a kutatás, amely bebizonyította, hogy abban az intézményben, amelyben a szülések száma kevesebb mint évi 500, az újszülött-halandóság három és félszer magasabb, mint az évi 1500 szülést levezető intézményben (Heller és mtsai). (Ezeket a kérdéseket ennél bővebben és közérthetően, remek példákkal mutatja be Ferenci Tamás biostatisztikus ebben a dolgozatában. )
Természetesen hasonlóak az eredmények a szülészeten kívül egyéb orvosi szakmák terén is. Így bár lehet, hogy elsőre rendkívül kényelmes és praktikus megoldásnak tűnik az egy falu-egy kórház elve, azonban ezt a matematika és a kezelések eredményessége instant cáfolja. Ráadásul nem is jut orvos és főleg egészségügyi szakszemélyzet mindenhova, így például míg Szolnokon a megyei nagy kórházban nőgyógyászhiány miatt nincs a hónap legalább felében szülészeti ügyelet, addig Mezőtúron meg aneszteziológus-hiány miatt áll az ellátás.
De nézhetjük a helyzetet a stroke-ellátás tekintetében is, szintén Szolnokon. Míg ott a neurológiai osztály humánerőforrás hiánya a szűk keresztmetszet és ezért akadozik az ügyleti ellátás, addig ugyanebben a megyében, Karcagon a helyi kórházban 22 ágyas évi 500 betegforgalmú neurológiai osztály is van, akut stroke-ellátás nélkül. De Szolnoktól 42 kilométerre ott van a Ceglédi Kórház is szolnoki méretű neurológiai osztállyal, ellenben akut stroke-ellátás nélkül. Itt orvos és szakdolgozó van, ott meg ellátás lenne, de személyzet nincs.
Éppen ezért elengedhetetlen az ellátás racionalizálása, és ez bizony néhány esetben kórházbezárást, míg más esetekben átalakítást - akár egynapos ellátásra, ápolási-, vagy rehabilitációs otthonná történő átalakítást - fog eredményezni. Tessék nekiállni bátran, annak az ellenzéki politikusnak, aki a jól felépített, racionális kórházbezárást saját politikai céljaira használja pedig, magam mosom ki majd a száját!
A fentiekben részletezett személyi minimumfeltételek hiánya igazán feszítően a szakdolgozói szinten jelentkezik. Ebből egyenesen következik is a második lépés, a szakdolgozói bérrendezés.Ezt a Kormány végül addig-addig húzná, amíg az egészségügyi ellátást a sámáni ráolvasás fogja jelenteni. Így végül nem marad más megoldás, mint ennek a béremelésnek a kikényszerítése. Sajnos azonban erre sem a Szakdolgozói Kamara, sem a szakszervezetek nem képesek a jelek szerint - mondjuk utóbbi esetben a pályalejtést fokozza Cser Ágnes megélhetési szakszervezeti vezető ál-szakszervezete is.
Éppen ezért és a hasonló problémák sokasodása miatt ideje lenne a Magyar Orvosi Kamarának (MOK) is színre lépnie, hiszen a jól képzett, elégséges létszámú egészségügyi szakdolgozó az orvoslás alapfeltétele, nélkülük gyógyítás nem képzelhető el. Ráadásul az ápolás minősége az Eü-törvényből levezetve az orvos felelőssége is “Az ápolási, gondozási tervet a (3) bekezdés a) és b) pontjában foglalt esetben - az orvosi diagnózis és a terápiás összefüggések tekintetében - a beteg kezelőorvosa hagyja jóvá.” Ennek megfelelően kell a kérdést az Orvosi Kamarának is kezelnie, ami természetesen nem azt jelenti, hogy a szakdolgozói szervezetek helyett kell a bértárgyalásokon részt vennie. Nem, ennél sokkal pragmatikusabb feladata van!
A MOK már elkezdte azokat az orvosi állásokat jegyzékbe venni, ahol az orvost vitatható módon mentették fel, és ezen állásokra a Kamara tagja (minden Magyarországon dolgozó orvos kötelezően tagja) az esetleges jogvita jogerős lezárásáig nem pályázhat. Innen már csak egy picit kell továbbmenni!
A MOK-nak fel kell hívnia az orvosok figyelmét a személyi minimum-feltételek ellenőrzésére, amennyiben ezek egy intézményben nem elégségesek a megfelelő minőségű gyógyításhoz, úgy ott a munkát azonnal be kell szüntetni! Sőt, aki a feltételek hiánya mellett is vállalja ilyen helyzetben a munkát, azt etikai felelősség is terheli, hiszen ő maga tartja fenn a már jelenlegi vállalhatatlan rendszert, teszi lehetetlenné a romeltakarítást is. Természetesen az életveszélyes-, vagy a szerv-, illetve végtag vesztéssel fenyegető akut kórképeket még a munkabeszüntetéskor is el kell látni. Ezt nem opcióként, hanem tisztességes ellátáshoz való jog elemeként, kötelezően kell meglépni és azonnal ezen álláshelyeket - függetlenül attól, hogy az illetőt érte-e szankció - jegyzékbe kell venni! A MOK ezzel tudja segíteni a szakdolgozói bérrendezést, jelen helyzetben már régen túl vagyunk a finomkodáson, ez máshogy már nem fog menni!
Persze van egy másik út is, megköszönhetjük a halakat és távozhatunk, ahogyan azt egy másik mesében láttuk.
De akár a folytatást is megvárhatjuk, jön a 3, 4, 5.