Hiába kérte többek között a Magyar Orvosi Kamara is, hogy külön egészségügyi minisztérium feleljen a jövőben az egészségügyet érintő döntésekért, ez a jelek szerint nem fog megvalósulni. Maga Gulyás Gergely kancellária-miniszter jelentette ki azt, hogy szinte biztosan nem lesz az új Orbán kormányban önálló egészségügyi tárca. Sokakat ez a döntés meglepetésként érhetett, azonban ez nem az. Magyarország a választásokon alátámasztotta abbéli igényét, hogy nincs szüksége önálló és erős egészségügyi minisztériumra, még akkor sem, ha a kormány koronavírus elleni védekezése a világ egyik legrosszabbul teljesítő országai közé süllyesztette hazánkat. A jelek szerint az sem húsba vágó kérdés a többség számára, hogy lassan már csak a magánellátásban kaphatnak elfogadható időpontot járóbeteg-ellátásra vagy éppen diagnosztikára.
Orbán a választási eredményekből tökéletesen vonja le azt a következtetést, hogy nem szükséges a darázsfészket bolygatni, sokkal inkább szoros kontroll alá kell vonni. Teszi ezt annak fényében, hogy az általa kreált EMMI az elmúlt tizenkét évben csak a látványos bukásokat, és botrányokat szolgáltatta a miniszterelnök számára. Emlékezzünk csak vissza, sokan azt hittük, hogy Balog Zoltán EMMI miniszternél alkalmatlanabb jelöltet nem nagyon lehet találni még a Fidesz soraiban sem, azonban erre Kásler Miklós gyorsan rácáfolt. Olyannyira, hogy menesztése a folyosói pletykák szerint szinte kinevezése óta a levegőben lógott, csak éppen vagy nem találtak senkit, aki elvállalta volna a miniszterséget, vagy éppen a koronavírus-járvány miatt nem lehetett hadvezért cserélni. Ma már egyre valószínűbbnek tűnik, hogy éppen ezért Kásler nem kap a továbbiakban bizalmat - higgyék el, alkalmatlansága nemcsak innen, hanem a FIDESZ politikusainak a szemszögéből is nyilvánvaló - helyette a Belügyminisztérium (BM) alá tolják be az egészségügyet, amit így valószínűleg a prolongált Pintér Sándor fog vezetni.
Az azonban biztos, hogy az egész egészségügyi ellátórendszer nem kerül be szőröstől-bőröstül a Belügyminisztérium alá, hiszen a legnagyobb egészségügyi szolgáltatók, az orvostudományi egyetemek alapítványi formában már kiszerveződtek, és természetesen a NATO megfelelőség miatt a Honvédkórház sem fog átkerülni a BM-be, hanem marad a honvédelmi tárcánál.
Meglehetősen érdekes lesz az egészségügyi rendszeren belül a legnagyobb csoportot érintő változás, a háziorvosok jövőbeni helyzete. Az alapellátásban tevékenykedő orvosok nagy része vállalkozó és finanszírozását így is kapja a NEAK-tól. Őket a tavaly bevezetett törvény az Egészségügyi Szolgálati Jogviszonyról rendelkező törvény (ESZJ) annyiból érintette, hogy a praxisközösség kialakításában résztvevők megkapták az ESZJ által biztosított magasabb jövedelmet. Azonban ezek a praxisközösségek nem helyi szükségletek mentén jöttek létre azaz úgy, hogy ahol mondjuk inkább tüdőgondozói ellátásra van szükség, ott legalább egy tűdőgyógyász vegyen részt a praxisközösségben, hanem teljesen ad hoc szervezőerő mentén, inkább arra törekedtek, hogy a létszám legyen meg, és mindenki megkapja a maga pénzét. Nem véletlenül hívja ezt a Magyar Orvosi Kamara elnöke tszesítésnek. Belépsz, megkapod a pénzt, nem lépsz be a betegeid látják ennek a kárát, hiszen a fizetés kivétele után fejlesztésre már nem marad. Ez tulajdonképpen egy hibrid rendszer, amely végső soron a háziorvosok beolvasztását szolgálja a jövőben az ESZJ törvény hatálya alá a többnyire megvett praxisuk beáldozásával. Hasonlóan a háziorvosok beolvasztásához - azaz a vállalkozásuk megszüntetéséhez - az egyéb vállalkozói rendszerben dolgozó, és nem elhanyagolható létszámú csoportot alkotó orvosok bedarálása is megkezdődött.
A vállalkozó orvosok, akik egy-egy kórházi osztályon látnak el nélkülözhetetlen feladatot, sokan több kórházzal is szerződtek, így biztosítva ezen intézmények humánerőforrás igényét, amit saját erejükből nem lennének képesek fedezni. Számos intenzív osztály és sürgősségi osztály, valamint radiológia köszönheti a működőképességét ezen vállalkozó orvosoknak, nélkülük sok kórházi osztály sem a műszakot, sem az ügyeleteket nem tudná kiállítani. De ugyanilyen szerepet látnak el ezen orvosok a szakrendelőkben is, így biztosítva például egy-egy állami szakrendelés meglétét akár egy teljes megyében is.
Nos, a vállalkozó orvosokat a jelek szerint tűzzel-vassal kiirtják a rendszerből, hiszen csak június 30-ig foglalkoztathatóak, és addig is pusztán a tavalyi ESZJ tövény által meghatározott bruttó orvosi béreken. Azaz az az idei béremelés, amely az ESZJ törvény hatálya alá tartozó orvosoknak jár, a vállalkozó orvosoknak már nem jár, és pusztán a tavalyi jogállási törvény által meghatározott bruttó összeget kaphatják csak meg. Ez pedig jóval kevesebb nettó bért jelent ezen orvosok számára, mint az állami alkalmazotti orvosi bér, hiszen a vállalkozóknak ebből a munkavállalói járulékokat is be kell fizetni. Valamint számukra plusz terhet jelent, hogy nem jár fizetett szabadság, vagy betegállomány, azonban a saját felelősség-biztosításukat ugyanúgy ki kell fizetniük, mint a vállalkozásuk további költségeit is. Így ezen orvosok vagy átnyergelnek a magánellátásba, vagy külföldre mennek, esetleg pályaelhagyók lesznek, illetve - az állami erőszak szándéknak megfelelően - beforognak az állami ellátásba, állami alkalmazottként. Ahogyan a járó- és fekvőbetegellátást biztosító orvosok jelentős része jelenleg is dolgozik - a már jól ismert jogállási törvény keretei között - és akik valószínűleg a jövőben már a Belügyminiszter parancsa alapján emelhetik, vagy engedhetik le a kezüket, annak megfelelően, hogy éppen az utasítás mit tartalmaz.
Ez az ESZJ törvény alá eső alkalmazotti réteg adja az orvos- és szakdolgozó társadalom legszélesebb rétegét, éppen ezért gondolja úgy a miniszterelnök, hogy az ő kontrolljuk fogja meghatározni az egészségügy jövőjét. Amely, ha annyira sikeres lesz, mint a tűzoltókból lett katasztrófavédők átalakítása, vagy a rendőrség mai helyzete, akkor az egészségügy helyett inkább az egyházakba kell invesztálni, hogy legalább a temetési költségek hitelből kifizethetőek legyenek.Ugyanis az egészségügyi dolgozók nem katonák. Az valóban igaz, hogy széles az itt dolgozók tűrőképessége, valamint a feudális orvostársadalom is egyfajta parancsuralmi rendszerre épült, azonban ez éppen elég látványosan elkezdett lebomlani az utóbbi években. Ebben a helyzetben egy karhatalmi típusú politika további kontraszelekciót fog okozni. Hosszú távon, a selejt aki a leggyengébben teljesít, a rendszerben marad, mert nem nagyon lesz más, míg az értékesebb munkaerőt tárt karokkal várja majd a növekedésnek indult magánellátás, valamint a külföldi munkavégzés. Azonban bármennyire is megbékélnénk a rendszerrel, hogy majd legfeljebb a magánellátásban kifizetem a korrekt ellátást, sajnos hideg zuhanyként fog mindenkit érni az a tény, hogy a magánellátás nem fogja helyettesíteni az állami ellátást. Hiszen az a magas kockázatú, vagy költséges beavatkozásokat nem akarja/tudja felvállalni, az ezeket megfizetni képes kereslet hiányában. Így, bár erőteljesen továbbszakad a szegény-gazdag vonalon az egészségügyi ellátás, ez azonban leginkább csak a járóbeteg-ellátást fogja érinteni, míg a fekvőbeteg-ellátás nagyobb része a lepusztított, szakemberhiányos, minőségében versenyképtelen állami rendszerben lesz elérhető mindenki számára. Akár tetszik, akár nem, nagyobb probléma esetén a gazdagabbak is visszakerülnek az állami rendszerbe. Ez persze a korrupció melegágya, hiszen a fizetőképes kereslet megpróbálja majd megvenni a jobb, gyorsabb ellátást.
A korrupció mellett a fő probléma az ellátások randomszerű elérhetősége lesz. Be fognak zárni kisebb kórházak a munkaerőhiány miatt,ahogyan ez a helyzet a nagyobb kórházakban is égető problémát fog jelenteni. Így a várólisták a jelenleginél is lényegesen hosszabbra nyúlnak majd, míg az akut- azaz az azonnali, akár életmentő beavatkozások, és eljárások is késlekedni fognak.
Persze lehet majd izmozni a munkaerő megtartásával, ahogyan most is történik az állami egészségügyi rendszeren belüli felmondási tilalom fenntartásával, ámbár ez csak ideig-óráig működhet, hiszen előbb vagy utóbb, ha nem is egy magyar, de egy uniós bíróság csak kimondja, hogy ez így teljesen törvénytelen, és az ésszerű indokot sem lehet a végtelenségig fenntartani (most éppen a koronavírus járvány az indok a felmondási tilalomra).
Akkor pedig egyszerre fogunk megint több tízezer munkavállalót elveszíteni a rendszerből, ahogyan tavaly ősszel is tizenhétezer egészségügyi dolgozó hagyta el a rendszert.
A fekvőbeteg ellátás terhelését tovább fogja súlyosbítani az a tény, hogy az állami járóbetegellátás rendkívül akadozva fog működni a humánerőforrás-hiány miatt, amelyhez a vállalkozó orvosok elüldözése is hozzájárul, így sokkal több ellátatlan, súlyos állapotú beteg fog megjelenni a kórházakban, akik ellátása így hosszabb ideig fog tartani, lényegesen magasabb humánerőforrás-igényt táplálva.
Mindeközben meg fog erősödni az a réteg is, amely a magánellátást már nem tudja megfizetni, de valahogyan mégis gyógyulni szeretne, ők más, alternatív utakat keresnek majd, hiszen az állami ellátást kivárni, a magánellátást meg megfizetni nem tudják. Ezen alternatív megoldások sok esetben a kuruzslók felemelkedését hozza majd magával, ami a végén a súlyos állapotú, ellátatlan kórházi felvételek számában fog megmutatkozni, azaz megint csak a fekvőbeteg-ellátás további súlyos terhelését fogja okozni, tovább csökkentve ennek kapacitását.
Ez végül a már jelenleg sem a legjobb pszichés állapotban lévő állami egészségügyi dolgozók mentális rombolását fogja fokozni, tovább pörgetve az ördögi spirált. A fentiekből tökéletesen látszik, hogy a logikai láncolat, valamint a matek is egy irányba mutat, mégpedig az egészségügyi rendszer teljes és professzionális átalakítása nem odázható el.
Erővel, rendőrséggel, jogállási törvényekkel a pusztulás nem előzhető meg, sőt még csak időt sem lehet ezzel nyerni, éppen ellenkezőleg ezek a folyamatok és “ösztönzők” jelentősen gyorsítják a teljes összeomlást.
Persze lehet, hogy pontosan erre van szükség ahhoz, hogy a társadalom észrevegye azt az óriási problémát, amivel az egészségügy jelenleg szembenéz. Sajnos azonban ennek lesznek áldozatai is, akárcsak a koronavírus járvány félrekezelésének is, azonban itt már nem egy kisvárosnyi, 46 ezer elhunytról fogunk beszélni, hanem százezrekről.