Stratégiai semmitevés
Miután a kormányfő stratégiai nyugalommal veszítette el a háborút a koronavírus járvánnyal szemben, melynek kapcsán annyian haltak meg idáig hazánkban, mint Hódmezővásárhely vagy Dunaújváros teljes lakossága, így Magyarország lakosságarányosan a világ egyik legrosszabb COVID-halálozási arányával rendelkezik, most ismét stratégiai nyugalommal intézkedik.
Pedig nem lenne ez annyira bonyolult.
Például már tegnap stratégiai nyugalommal meg lehetett volna emelni a gyógyító ellátások finanszírozását, ebbe beleértve a gyógyszerkasszát is. Hiszen az amúgy is jelentősen alulfinanszírozott egészségügyi ellátásokra a menekülthullám további terheket ró. Ki is lehetett volna jelölni a megemelt finanszírozással egyetemben azokat a megyei, vagy központi ellátóhelyeket, ahol a menekültek további ellátását megszervezik. De akár egy-egy kórházvagonnal vagy -busszal ( ó milyen jól is jönnének most az erre a helyzetere átalakított rozsdásodó oltóbuszok, vagy az el sem készült szűrőbuszok!) ki is lehetett volna települni a menekültek fogadásához. Ehelyett azonban inkább a stratégiai nyugalom semmittevése jellemzi úgy az egész kormányt, ahogyan az egészségügyet.
És ez nemcsak az azonnal jelentkező, könnyen belátható hátrányokat fogja jelenteni, hanem hozzájárul majd a társadalom további megosztottságához. Belegondolt egyáltalán bárki is - a stratégiai nyugalmában - hogy mihez vezet az, ha a szervezetlenség következtében, akárcsak egy CT vizsgálatra mondjuk egy menekült előbb kap időpontot, mint a Mi Hazánk tagja?
Éppen ezért is kellene erősen nekiállni a menekülthullámra való felkészülésnek, hogy lehetőleg senki se veszítsen a szervezetlenség miatt kialakuló, véletlenszerű aránytalanság miatt.
Nem stratégiai nyugalomra, hanem hozzáértő, alkalmas emberek hozzáértő munkájára van szükség, a többi csak a rothadás bűzének a ráöntött Krasznaja Moszkvával való elfedése!

