Már futó egészségügyi programokra is igényelt pénzt a Helyreállítási Alapból a Kormány, sőt van olyan is, amit így duplán finanszírozna

Még augusztus végén írtam szakértői anyagot egy civil szervezet felkérésére a magyar Helyreállítási és Ellenállóképességi Terv egészségügyi vonatkozásairól, ami itt olvasható (bátran nyissák meg, mindössze három oldalas anyag).

Ebben a tanulmányban elsősorban azt vizsgáltam, hogy szakmai szempontból megvalósíthatók-e a tervben szereplő elképzelések.

amely többek között digitális egészségügyi fejlesztésekre, az alapellátás megerősítésére, a rendkívül hangzatos „XXI. századi egészségügy feltételeinek kialakítására”, illetve az orvosok jövedelemviszonyainak rendezésére és a hálapénz kivezetésére szánnak.

Bár maga a terv (a továbbiakban: Terv) nem hosszú, azonban meglehetősen terjengős szöveg, a szakmai értékén felül a számokban nyújt még komoly meglepetéseket. Ezt mutatom be az Uniónak benyújtott programpontok alapján.

Az első ilyen pont az alapellátás, amelynek megerősítését a praxisközösségek létrehozásával képzelik el. Nos, időközben ez már megtörtént, mégpedig úgy, hogy valamikor júniusban szóltak a háziorvosoknak, hogy amennyiben szeretnék megkapni az egészségügyi jogviszony által biztosított fizetést, akkor alakítsanak ki ők maguk praxisközösséget, mindenféle lakossági, területi igényfelmérést mellőzve, kormányzati kontroll és szervezés nélkül.

Második pont a XXI. századi egészségügy feltételeinek kialakítására szánt 362,79 milliárd (bruttó) forint, amelyből olyan Nemzeti Egészségügyi Programokat akarnak megvalósítani (Nemzeti Rákellenes Program, Nemzeti Keringési Program, Nemzeti Mozgásszervi Program, Nemzeti Gyermekegészségügyi Program, Nemzeti Mentális Egészségügyi Program), amelyek tulajdonképpen már régen megbuktak, hiszen bármennyire is voltak ezen programok a jelenlegi EMMI miniszter húzószavai, a valóságban ezek egy-két részprogram - mint például a vastagbélrák szűrés - kivételével nem működnek, holott az elmúlt négy év ezen programok megvalósításának jegyében zajlott. Most hirtelen kik és hogyan is valósítanának meg ebből bármit is, amennyiben eddig nem sikerült?

Hiszen folytatva a XXI. századi programpontot, gyorsan kiderül, hogy ez egyfajta gyűjtőfogalom, ahol alpontokként a centrumkórházak fejlesztésétől kezdve, a mentőszolgálaton keresztül az egynapos ellátáson át, az egészségügy energiatakarékossá tétele a cél. Persze az elképzeléseket magyarázó különösebb részletek nélkül.

A Terv a kormány tizenegy éve szinte minden területen alkalmazott módszerével, tehát betonnal oldaná meg a szervezési problémákat, olyan apróságokkal, mint a fenntarható működés, nem nagyon foglalkozik. Ékes példája ennek az igazán rosszul megszervezett Mentőszolgálat, ahol nem a megfelelő struktúra és menedzsment kialakítására, vagy a hatékonyság növelésére helyezi a hangsúlyt, hanem az újabb és újabb mentőállomások megépítése, amelyek újabb és újabb humánerőforrás-igényt jelentenek, alacsony hatásfokkal működtetve a rendszert.

Különösen furcsa, hogy bár maga a Terv jól ismeri fel az egészségügyi ellátórendszer kórházproblémáját – „...a kórházi hálózat széttagoltsága nehezíti a betegek ellátásának hatékonyságát és minőségét” –, az még sincs összhangban a kormányzat egyéb egészségügyben végrehajtott tevékenységével, mint például azzal a hatvanmilliárdos kínai hitellel, amellyel 17 fővárosi kórházat kívánnak felújítani. Ez teljes egészében ellentétes a Terv szellemiségével, amely - bár kimondatlanul - csökkentené a jelenlegi kórházak számát.

Az egyik kedvenc tételem a digitális megoldások, ahol persze megint előkerül az előbb már fejlesztett Mentőszolgálat.

mint például a „Várólisták központi kezelése “, amely működését jogszabály szabályozza, vagy a „Nemzeti Tumorbank megvalósítása”, nemzeti nélküli tumorbank fejlesztésre már 1,5 milliárdos uniós támogatást kapott a Szegedi Tudományegyetem, de az oly jól ismert EESZT-re is költenének még ebből a forrásból („Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) adatközpont, Egészségügyi kutatási célú adatelemző központ létrehozása”).

De figyelemre méltóak az alábbi irányok is, amelyek inkább tűnnek sorkitöltőnek, mintsem előremutató fejlesztésnek:

„Adatkapcsolatok az egészségügyben”, „Genomikai adatbázisokon alapuló elemzési és ellátás-támogatási szolgáltatások fejlesztése”, „Vészhelyzeti Mobilitás és Magas Rendelkezésre állási Projekt (VMMRP)”.

Mégis talán ebben a fejezetben az a cca. 90 milliárd forint tűnik ablakon ki- vagy éppen valakinek bedobott pénznek, amelyről már csukott szemmel is látszik, hogy bukta, ez pedig nem más, mint „Az önellátásra korlátozottan képes emberek biztonságát és életvédelmét szolgáló digitalizációs program”.

„A reform keretében alanyi jogon, rászorultsági feltételek vizsgálata nélkül jutnak a 65 év feletti, önálló életvitelt folytató emberek olyan távolról menedzselt szolgáltatáshoz, amelynek segítségével egy szakmailag felkészült diszpécsertől kaphatnak segítséget egy esetlegesen bekövetkező rosszullét, baleset, vagy egyéb kritikus élethelyzet során.”

A 65 pluszos korosztálynak már nem egy újabb kütyüre van szüksége, hiszen a mobiltelefonok már itt is általánosak. Sokkal inkább egy jól működő, sok hívást egyszerre kezelni tudó DoktorInfó rendszerre, ami meg már létezik, csak a kapacitása szorul fejlesztésre.

„A programba bevont lakosság, a saját GSM alapú személyi segélyhívóval lesz majd képes a 24 órás szolgálattól segítséget kérni. A jelzést a korszerűen kialakításra kerülő központban ülő diszpécser a számítógépen fogadja és a kétirányú kommunikációra képes segélyhívó eszközön keresztül veszi fel a kapcsolatot a jelzést leadó lakossal.”

Hát nem ugyanezt?

A Terv mintegy másfél millió 65 évnél idősebb emberrel számol, akiknek szükségük lehet erre a szuper új kütyüre, de a KSH adatbázisa szerint 300 ezerrel több 65 pluszos ember él jelenleg hazánkban. Ráadásul ez a Terv csak az első beruházásról szól, arról már nem, hogy kik és milyen erőforrásból fogják majd 1,8 millió ember életjeleit monitorozni.

Amennyiben eddig még nem vált volna nyilvánvalóvá, az egészségügyre fordítandó bruttó több mint ezermilliárd forintos helyreállítási összeg a legkevésbé sem a betegek, vagy szektorban dolgozók érdekeit szolgálja.

Ennek bizonyítéka az a nettó 300 milliárdos tétel, amely „Az orvosok jövedelemviszonyainak rendezése, a hálapénz kivezetése” címet kapta. Miközben magában a Tervben van némi zavar, hiszen így fogalmaz:

„Az eddigi kormányzati erőfeszítések eredményeként jelentősen erősödött a szektor orvosmegtartó képessége (pályaelhagyók számának jelentős csökkentésével), stabilizálódott, kivezetésre került a paraszolvencia, stabillá vált az ápolói létszám is, ugyanakkor az EU átlagánál alacsonyabb számmal.”

Illetve: „Az új szabályozás hatása: az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) tájékoztatása szerint március 1-jével az egészségügyi dolgozók 96,3 százaléka, több mint 106 ezer szakember választotta az egészségügyi szolgálati jogviszonyba lépést, az előzetes adatokhoz képest is kevesebben, mintegy 4000-en döntöttek a kilépés mellett, ami az egészségügyi dolgozók mintegy 3,7 százalékát jelenti. És ugyan ezzel párhuzamosan mintegy 700 új belépő is érkezett a rendszerbe, az egyenleg egyelőre pozitív, így ennek a két számnak a különbözete, az így keletkező költségvetési megtakarítások lehetőséget biztosítanak a megemelt orvosbérek részbeni finanszírozására. “

Erre rá is erősít később: „A mintegy 700 új belépőt is figyelembe véve összesen több mint 3 ezer fővel csökkent a jogviszonyban lévők száma, ami hozzájárul a megemelt bérek finanszírozásához.”

Tehát először is olyan remek jogszabályt készítettek, amely úgy segítette a munkaerő megtartását, hogy legkevesebb 4000 fő elhagyta a közszolgálatot, miközben csupán 700 új dolgozót vettek fel, azaz 3300 dolgozó hiányzik a rendszerből. Azonban ennél is felháborítóbb az a cinizmus, hogy ennek ellenére a szerzők szerint minden rendben van, hiszen a kilépett dolgozók bére fedezi az orvosi béremelést.

hiszen annak ellenére, hogy az állam a fentiek szerint biztosítani tudja a megemelt orvosbérek fedezetét, amit már meg is tett, ezt azért bevasalná az uniós Helyreállítási Alaptól, ami így is csak egy évre biztosítaná az orvosi béremelést, hiszen a 300 milliárdos tétel az az éves költsége a megemelt orvosbérek költségének.

„A GDP-t érintő hatás mintegy 300 milliárd Ft-ot jelent jövedelmi oldalról nézve, az intézkedés központi költségvetésre gyakorolt hatása 2021-es adóterhekkel és 60 százalékos fogyasztási hatással (az ÁFA-t is figyelembe véve) szakértői becslésünk szerint mintegy 148,9 milliárd forintot tesz ki….Az összeg minden esetben kizárólag orvosokra vonatkozik.”

Amennyiben összerakjuk a szakmai elemzésem ezekkel a pénzügyi anomáliákkal, akkor nem nagyon lehetne azon csodálkozni, hogy ha az Unió erre a Helyreállítási és Ellenállóképességi Terv egészségügyi fejezetére finanszírozás helyett inkább az Európai Ügyészségéhez való csatlakozásunkat írná elő.