Kásler Miklós suhintása: orvosok helyett mentőtisztek is ügyelhetnek

Kásler Miklós varázspálcája újra akcióba lendül. A covid második és harmadik hulláma alatt ő úgy oldotta meg az intenzíves ágyak számának növelését, hogy suhintott egyet, és rendeletben írta elő a bővítési köztelezettséget. Persze ehhez éppen csak személyzetet nem teremtett. A végreedmény ismert: világelső-második lakosságarányos halálozás.

Mielőtt azt gondolnánk, hogy ez valami innováció, a szomorú tény az, hogy ez

A háziorvosi ügyelet az a kényelmi szolgáltatás, amit az önkormányzatok tartanak fenn, lehetővé téve, hogy a lakosság a rendelési időn kívül is kaphasson ellátást, akár a beteg lakásán is. Az elmúlt harminc-negyven évben ez a szolgáltatás mindinkább kivált a háziorvosok kötelezettségei közül, és a legtöbb helyen az önkormányzatok szerződéses partnerekkel oldják meg az ügyeletet.

Hiszen a rendelkezésre álló finanszírozásból nem lehetett megfelelő képesítésű és gyakorlatú orvosokat találni, sőt egyáltalán orvosokat sem. Így a szerződéses ügyeleti szolgáltatók sokszor mentőtisztekkel vagy szakápolókkal töltötték fel az üres műszakokat. Így aztán többször előfordult olyan helyzet is, hogy

A rendszer anakronisztikus, felesleges és teljesen fenntarthatatlan ebben a formában, hiszen

Egyszerre kellene a feladatok egy részét a mentőszolgálatnak és a háziorvosi ügyleti rendszernek ellátnia, de egyik sem tudja. Saját tapasztalataim szerint a háziorvosi ügyletre érkező hívások 70-80 százaléka teljesen banális, orvosi-, de még mentőtiszti ellátást sem igénylő, akár telefonon is kezelhető problémáról szól. Erre egy jól felépített, kompetens telefonos diszpécserszolgálat (ami egy jól működő doktorinfó) tökéletes megoldás lehetne.

A maradék 20-30 százalék egy része olyan problémát jelent, ami kórházi kezelést vagy kivizsgálást igényel. Ezeket a betegeket így is, úgy is, be kell valahogy juttatni a sürgősségi osztályra, tehát az ügyeletes orvost pusztán arra használjuk, hogy a beutalót megírja, illetve banális fertőzések esetén receptet írjon a hétvégén, mert ekkor nincs sorbanállás a rendelőben.

Aztán előfordulnak egész extrém kötelességei is az ügyeletes orvosnak. Emlékezetes esete volt egy közeli hozzátartozómnak, amikor a rendőrség rendelte ki ügyeletben

Az ügyeteles orvosnak végülis csak a legritkább esetekben kell komoly sürgősségi feladatokkal, például életmentéssel foglalkoznia.

így a fentiek alapján az az elképzelés, hogy ezen feladatokat a mentőszolgálatra bízzuk, nem rossz. Ehhez persze kellene egy működő, legalább alapfeladatai ellátni képes mentőszolgálat is. Ami persze nincs.

Nemrég kaptam meg azt a tanulmányt, amelyet éppen az ügyeletek átszevezéséről készített az Országos Mentőszolgálat. Ebben számos olyan elem van, amely nem tud elszakadni az orvosközpontú szemlélettől. Bár az ügyletek egy részét mentőtisztekkel képzeli el, mégis ott marad a rendszer csúcsragadozója, az orvos. Az elképzelés úgy néz ki, hogy a megyei kórházak sürgősségi osztályai lesznek a vezető ügyeletek, majd ehhez kapcsolódnak a járási ügyletek, ahol kétágyas fektetők mellett minilabor is elérhető. Ezek alá tartoznának a kisebb településeket ellátó, úgynevezett szatellit egységek is. És a tervezet szerint itt jelenhetnének meg mentőtisztek, vagy APN (advanced practice nurse) képesítésű ellátók orvosi felügyelet nélkül.

csakhogy még mindig nagyon komoly orvosi munkát igényel feleslegesen, hiszen a szatellit pontok felett végig szerepel az orvos a rendszerben. Ráadásul a munkaanyag szerint „Indokolt az alapellátásban dolgozó háziorvosok (felnőtt és gyerek egyaránt) részére kötelezően előírni a meghatározott óraszámú ügyeleti szolgálatok teljesítését”.

Sokkal inkább arra kellene eltolni a rendszer felépítését, hogy megfelelő képzéssel, a mentőtisztek és az APN-ek teljesen el tudják látni ezt az – esetek nagy részében, lássuk be: kényelmi – szolgáltatást. Igen, akár halottkémi feladatokra, akár alap antibiotikumok felírására is jogkört kaphatnának, megfelelő képzés és minőségbiztosítás mellett ezek az egészségügyi dolgozók. Természetesen biztosítani kell, hogy szükség esetén napi 24 órában elérhető legyen azonnali orvosi konzultáció.

Amennyiben nem erre mozdul a rendszer, pontosan úgy fognak járni, ahogyan az Országos Mentőszolgálat vezetése, akik közül többen is aktívan részt vesznek a projekt megvalósításában, ügyletes orvosként. Ugyanis nem találtak elég szakszemélyzetet az induláshoz sem.

Ebben az esetben a rendszer nemhogy megoldaná, inkább tovább súlyosbítana ellátás problémáit. Az ellátás nélküli betegek a kórházi osztályok sürgősségi osztályain fognak megjelenni, a „túlterheléses támadással” persze veszélyeztetve az igazán fontos, életmentő feladatokat.

Tehát éppen itt lenne az ideje, hogy Kásler Miklóstól elvegyék a játékszerét, a varázspálcát, és foglalkozhatna hobbijával a csontokkal, amelyekben már további kárt nem tud tenni.