Baljóslatú a kép, amit a számok és a görbék rejtenek

Hetek óta gyakorlatilag stagnál a lélegeztetett betegek az Operatív Törzs által kommunikált száma. Kisebb ingadozások megfigyelhetők, de november 21. után tízszázalékos eltérésnél nagyobb ingadozás alig-alig figyelhető meg, amit jól érzékeltet a pandemia.hu ábrája. Hasonlóan alakulnak a kórházban kezeltek számai is, itt sem figyelhető meg jelentős ingadozás.

Nem ilyen egyenletes a napi új fertőzöttek száma, ez már jelentős különbséget mutat a kórházban kezeltek és lélegeztetőgépen levők számához képest, a két végpont a 2219 (nov. 29) és a 6819 (dec. 8) új fertőzött egy adott napon.

Ami elég valószínűtlen, hiszen amennyiben elfogadjuk az eukledeszi geometria és matematika alapjait, az azt sugallná, hogy van valamilyen közel-távol, de állandó arány az új fertőzöttek száma és a kórházban ápoltak, illetve a lélegeztetőgépen kezeltek száma között.

Azaz a fertőzöttek diagramja a többi változóval, azaz a kórházban kezeltek és lélegeztetett betegek görbéivel hasonló alakzatúnak kellene lennie.

Az persze elképzelhető, hogy a 150 tagú, húszas éveikben járó tiszaberkenyei curling csapat tagjai pont egyszerre lesznek fertőzöttek, ahogyan az is, hogy Mága Zoltán és Ákos is online fertőzik hallgatóikat, így módosítva a statisztikát, magyarázva a ki-kiugró fertőzött számokat és a nem megugró kórházi kezeltek számát.

Ennyi hely van, ezért többé kevésbé ezeket a számokat látjuk mindennap.

Az ötletszerűségre és a számok kozmetikázására sokszor és sokan felhívták már a figyelmet, amit Müller Cecília rendszerint adattorlódással magyaráz, jelentsen az bármit is.

azaz amennyiben ez előfordul, inkább kevesebb fertőzöttet, kórházban kezeltet, lélegeztetett beteget, vagy elhunytat fogunk látni, mint amennyi a valóságban van, hiszen a kormányzat érdeke az, ha a helyzet kevésbé tűnik súlyosnak.

Tessék emlékezni: “mindenkit meg fogunk gyógyítani”.

Legkönnyebben a fertőzöttek számát lehet módosítani a politikai megrendelés alapján, amihez az is hozzájárul, hogy a gyanús eseteket nem látjuk, csak néhány nap múlva szerzünk majd róluk tudomást, amikor megérkezik a pozitív PCR-teszt eredményük. Addig ezek a betegek nincsenek a rendszerben, még akkor sem, ha tömegével foglalják el a kórházi ágyakat, esetleg már olyan állapotban kerülnek be, hogy intenzív terápiás ellátására, vagy lélegeztetésre szorulnak. Mert bármilyen meglepő is, sajnos vannak akik ilyen állapotban kerülnek be a kórházakba. Sokan ugyanis visszautasítják a kórházi körülmények miatt a kezelést, és a legutolsó pillanatig várnak.

A kórházak telítettségére mi sem utal jobban, hogy - ahogyan a tavaszi szégyenletes ágyfelszabadítás alatt - most küldenek haza aktív fekvő betegeket, például a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetből, azért hogy új COVID részleget alakítsanak ki. És nem véletlenül tervezik egy új konténerkórház megépítését sem a most felvett EU-s hitelből.

Mielőtt azért nagyon megdöbbennénk, önmagában ebben nincs semmi új, békeidőben is jellemezte a hazai ellátást, sőt a nyugat-európai ellátást is az a tény, hogy nem minden beteget vesznek fel az intenzív osztályra, a reménytelennek tartott esetek életvégi kezelése és szenvedéseinek enyhítése általában nem ezen kiemelt osztályok feladata.

A kérdés csak az, hogy ma mit jelent a reménytelennek tartott eset, akin nem tud már az intenzív terápia sem segíteni, vagy aki már a helyhiány, illetve még inkább a szakemberhiány miatt nem számíthat ilyen kezelésre? Lejjebb került-e vajon a léc a döntésnél, és olyan betegre is nemet kell mondani, akit a járvány előtt még felvettek volna az intenzív osztályra?

Lehet a miniszterelnök kezében öt ász meg 16 ezer lélegeztetőgép, ha a normál meneten felüli 650 lélegeztetett beteggel együtt sem tudunk összesen kétezer betegnek intenzív ellátást biztosítani.

A pohár meg betelt!