Ülünk a Petri-csészében, és vírust szaporítunk

Naponta jelennek meg rémisztőbbnél rémisztőbb címlapok: elszabadult a koronavírus, mind meghalunk, télikabátot már ne vegyen senki. A katasztrófajóslat-cikkek nyilatkozói sokszor matematikusok, akik kiszámolták. Már megint. Ahogy kiszámolták tavasszal is, amikor Orbán Káslerrel végrehajtatta az egyik legborzalmasabb egészségügyi intézkedést, az ágyfelszabadítást. Ezt is matematikai modellekkel indokolták, és egyébként azóta még nem kért bocsánatot sem a kormányzat, sem a kiszámolók. A 8-14 ezres lélegeztetőgép-igényt is kiszámolták, pedig sehol a világon nem volt szükség ennyire (lakosságarányosan számolva, természetesen).

A tutira ígért, de be nem vált jóslatok egyenes következménye, a vírustagadók megszaporodása.A kormányzat sem sokat változtatott jól bevált kommunikációs paneljain és politikai eszköztárán: ahogy tavasszal iráni diákokat (migránsok!) próbált vírusbűnbaknak állítani, most a KÜLFÖLDET és persze a külföldieket okolná közvetve. Határzár, be ne jöjjön a vírusos IDEGEN. Persze a kellően baráti országok állampolgárai nem idegenek. Ők mintha csak magyarok volnának. Ők nem hoznak be vírust, hiszen jó fejek.

Azért ebből a kivételezgetésből is látszik, hogy Orbán pontosan tudja, semmi értelme a lezárósdinak, csak a népnek szóló műsor. Mert a vírus itt van és itt szaporodik. Olyanok vagyunk, mint egy lezárt Petri-csésze. Hiába húznának újabb kerítést, aknazárat, hiába küldenék ki Bayer Zsoltot lóháton, egyik kezében lovagkereszttel, a másikban az ötös számú párttagkönyvvel migránsportyára, a vírus itt van. És itt lesz. Mi magunk vagyunk a tápoldata, amiben éldegél és szaporodik. Mi pedig készségesen segítünk is neki. Például azzal, ha politikai indokok miatt máshol keressük a megoldást, mint ahol kellene. A bezárkózásnak körülbelül akkor lenne értelme, ha egy a civilizációtól elzárt szigeten élnénk, és nem Európa közepén.

Így viszont sokkal kifinomultabb, racionálisabb és célravezetőbb stratégiát kellene követnünk. Lényegesen nagyobb számú, pontosan célzott szűrésekkel, zárt térben kötelező és megfelelő maszkhasználattal, távolságtartással és persze gyakori kézmosással.

Az állam legfontosabb feladatai ezek lennének: 

a tesztelés megszervezése. Ez az egyik legfontosabb eszközünk.A lakossági szűrés mellett elsősorban az egészségügyi és szociális intézményekben, valamint  az iskolákban, a tanárok között lenne azonnali haszna. Ezzel egyszerűen képet kaphatnánk arról, hogy hol van az ellenség.

A ZÁRT térben a kötelező és megfelelő (mindenfelé tokára vagy orr alá húzott maszkban rohangáló embereket látni, ennek az égvilágon semmi értelme) maszkhasználat ellenőrzése, és a mulasztások SZANKCIONÁLÁSA. Az állam képes lehet arra, hogy kikényszerítse ezeket az óvintézkedéseket, mindannyiunk érdekében.

Szigorra másutt is szükség volna. Például a vírustagadók nyomulása ellen. Extrém súlyos eset, ha egészségügyi dolgozó, akár orvos követi el. Erős és komoly kommunikációs kampányt kellene nyomni a fenti célok érdekében, a közpénzekből kitömött gigamédiának van felülete és elérése elég. Tessék, most megint lehetne tömni őket hirdetéssel. Most már ott az Index is.

A következő lépést már nehezebb megtenni, tudom: ez a világos, hiteles, átlátható kommunikáció és adatközlés. Jelenleg az embernek az az érzése, hogy az adatok a már meglevő politikai döntéseket hivatottak alátámasztani.

És elég fontos lenne, hogy végre erős, koncepcióval, szakértői háttérrel rendelkező vezetés vegye át az egészségügyet a jelenlegi, hol bizonytalankodó, hol ájtatoskodó, hol önkényeskedő, hol megalkuvó vezetés helyett. Ennek hiányában nemcsak a vírustól, hanem a következő ágyfelszabadítástól is retteghetünk. 

Ha ezek megvannak, nekünk már nem maradna más dolgunk, mint betartani a szabályokat, a maszkhasználatot, a távolságtartást, a gyakori kézmosást. És megtanulni együtt élni a vírussal.Így nem lenne szükség sem az iskolák, sem a határok bezárására, nem állna meg az élet, a munkahelyek is megmaradnának. Tudomásul kell vennünk, hogy a vírus itt van és még itt is lesz velünk egy jó darabig, nem tehetünk mást: alkalmazkodunk. És az ember nagyon tud alkalmazkodni, ezt bebizonyította az elmúlt pár tízezer évben.