Felmentette a Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron Megyei Területi Szervezetének Etikai Bizottsága Rovó Lászlót a Szegedi Tudományegyetem rektorát, véleményük szerint nem követett el etikai vétséget Rovó-írja a szegedma.
Mint ismeretes, a rektor március 8-án (a hivatalos vészhelyzet kihirdetése előtt) érkezett haza dél-tiroli síeléséről, majd később kiderült, hogy koronavírussal fertőződött. Ezt megelőzően, ő maga február 26-án kiadott egy közleményt, amely szerint mindazon egyetemi dolgozóknak, akik február 12-én érkeztek haza többek között az olaszországi Lombardia, Emilia-Romagna, Piemont, Veneto tartományokból, azonnal kötelezően 14 napos karaténba kell vonulniuk. Rovó a Lombardia és Veneto közé ékelt Dél-Tirolban síelt, azaz nem pontosan azon a részen, ahol az általa kiadott körlevél szerint kötelezően elrendelte a karantént.
Csakhogy a Magyarhang szerint "a Dél-Tirolt és így Senales település (sajtóértesülések szerint a rektor ide utazott) körzetét is magában foglaló Észak-Olaszországot a kormány február 27-én közzétett felhívásában minősítette olyan területté, ahonnan hazatérve erősen javasolt karanténba vonulni. Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő az aznapi kormányinfón ezt külön is bejelentette,” Azaz maga a kormány figyelmeztetett arra, hogy a dél-tiroli utazás komoly kockázatokkal terhelt.
Azonban Rovó ezt nem vette figyelembe, nem vonult hazaérkezése után karanténba, sőt még operált is. Majd miután kiderült, hogy koronavíus fertőzött, több egyetemi munkatársát karanténba kellett zárni.
Viszont a szegedma által kiszivárogtatott etikai vizsgálati határozat szerint a koronavírus fertőzést Rovó nem az olaszországi túrája alatt kapta el. Ez utóbbi egy meglehetősen bátor feltételezés, különösebben semmi sem bizonyítja, sőt mi több az etikai határozat így fogalmaz “úgy járt el, ahogyan az adott helyzetben ésszerűen elvárható volt”
Ez az utóbbi tagmondat talán a határozat legvitatottabb pontja és az orvosportálokon komoly vitát, tiltakozást váltott ki. Hiszen egy egyetemi rektornak szükséges lenne jó példával szolgálni, és bár valóban nem abban a régióban síelt, ahonnan hazatérve a körlevele szerint kötelező lett volna a karantén, ehhez a részhez nagyon közel volt, mégis - remélhetőleg nem boríték-motiváltan - bement operálni.
Azt nem tudjuk, hogy milyen műtéteket végzett el, és persze feltételezhetjük jóindulatúan azt is, hogy halaszthatatlan, bonyolult műtétekről volt szó, azonban Magyarországon rendkívül kevés olyan operatőr van, aki és csak és kizárólag van olyan tudás birtokában, hogy egyes műtéteket rajta kívül más nem tud elvégezni.Így bátran továbbirányíthatta volna a betegeit más orvosokhoz, pusztán elővigyázatosságból. Az pedig, pusztán a véletlen és a szerencse kérdése, hogy senkit nem fertőzött meg a műtétek közben. Az orvosi gondolkodás legelső szabálya a “Ne Árts”, ami azt is jelenti, hogy felesleges kockázatnak ne tedd ki a betegedet, értelemszerűen a környezetedet se. Nagyon úgy tűnik, hogy nem Rovó Lászlón múlott, hogy a vírusfertőzést nem adta tovább, hanem a gondviselésen.
Ezeket a gondolatokat a jelek szerint nem tette magáévá a győri etikai bizottság, amelynek nem ez volt az egyetlen vitatott döntése.
Mint ismeretes pontosan három éve én magam kezdeményeztem etikai vizsgálatot Éger István, a Magyar Orvosi Kamara akkori elnöke ellen, ugyanis az Etikai Kódex-szel ellentétesen semmit nem tett a hálapénz visszaszorítása ügyében, ráadásul kamarai elnökhöz méltatlanul több etikai üggyel kapcsolatban sem mondott igazat, végül Égert ugyanezzel az elnökkel vezetett etikai bizottság mentette fel.
Azóta a Magyar Orvosi Kamara vezetése megújult, ennek ellenére ez még nem érintette a szervezet minden rétegét, sajnos sok helyen megmaradtak a régi, elavult szemlélettel gondolkodó kollégák.
Ráadásul az etikai bizottságok munkája (nagyon helyesen) teljesen független a MOK szervezetétől, így hiába van például remek, új vezetése a Győri Területi Szervezetnek, ez nem mondható el az ottani Etikai Bizottságról.
A helyzeten azonban lehet és kell is javítani, egyrészt ez a határozat elsőfokú, és amennyiben a panaszos fellebbez, úgy az Országos Etikai Bizottság is kivizsgálja a dolgot és esély lesz a tisztább képalkotásra, valamint készül az új és mindenben korszerű Etikai Kódex, amely sokkal pontosabban és határozottabban fogja szabályozni az orvosetikai kérdéseket. Szükséges lenne továbbá az etikai határozatok nyilvánosságra hozatala, ezzel megakadályozható lenne a találgatás és a szivárogtatás is, ráadásul a társadalom felé is demonstrálná az Orvosi Kamara, hogy nyíltan vállalja a saját értékrendjét. Ezen mind dolgoznak már a Kamara országos hatáskörű szervezetei.
A konkrét üggyel kapcsolatban pedig már annak kirobbanásakor is hiányoltam az emberi oldalt, hogy a rektor legalább azoktól elnézést kér nyilvánosan, akiket veszélyeztetett és akik miatta kerültek karanténba, estek el bevételük egy részétől (hiszen karanténban nincs pótlék, jobb esetben is csak alapbér) elmagyarázza, hogy az elvégzett műtéteket miért csak ő maga tudta megoperálni.
Sajnos ezt sem tette meg, ezzel pedig nem csak egy egyetem, de még egy osztály vezetésére is alkalmatlanságát bizonyította.