Amikor Karácsony Gergely elindította a “CT-t minden kerületbe” politikai kampányát, már lehetett sejteni, hogy ebből az előkészítetlen blöffből később még komoly probléma lesz.
A helyzet aztán tovább eszkalálódott, hiszen a főváros Karácsony vezetésével 50 milliárd forintot kért az elkövetkező öt évre a kormánytól egészségfejlesztésre, ez volt a feltétele annak, hogy megrendezésre kerülhessen majd az atlétikai vb. Végül a kormány rutinosan beszorította a tapasztalatlan kezdőcsapatot azzal, hogy a megállapodás után közölte, utalná két héten belül a megállapodás alapján az első 10 milliárdot, csak szükség lenne a jogcímre. Ugyan legyen már szíves megmondani a főváros, hogy mire költené az első tízmilliárd forintot.
Csakhogy a főváros kezében nincsen semmiféle egészségügyi rendszer sem, a háziorvosi- és szakrendelők, azaz a járóbeteg-ellátás önkormányzati kézben van, míg a kórházi ellátás állami kézben. Így a jól hangzó kampányszöveg mögött elindult a kapkodás, megkérdezték az önkormányzatokat, hogy ugyan nyújtsák már be igényeiket, mire költenének, gyorsan, gyorsan, hiszen a pénz már itt van és jönne. A vége az lett a dolognak, hogy az első évi fejlesztési költségből 2 milliárd megy majd valamilyen rendszer szerint CT és MR készülékek vásárlására és 8 milliárd az önkormányzatokhoz. Eképpen jutott tegnap majdnem egymilliárd forinthoz Kispest is.
És hogy ez miért baj? Azért, mert Budapest betegellátásában nem a CT-hiány a legégetőbb. Ezt erősítette meg érdeklődésemre a Péterfyben működő szolgáltató azzal, hogy két héten belül bármely beutalt beteget megvizsgálnak, de ugyanezt mondják kórházban, alapellátásban dolgozó kollégáim is. Az MR vizsgálat az már más tészta, itt valóban jelentősebb időt, akár hónapokat is kell várni egy-egy NEAK, azaz állami finanszírozásban elvégzendő vizsgálatra. Azaz ezen a téren lenne helye a fejlesztésnek.
De nem feltétlen így, hiszen az MR vizsgálatoknak is az egyik legfőbb gátja a finanszírozás, merthogy az állam ebből is csak bizonyos mennyiséget finanszíroz egy-egy szolgáltatónak lett légyen az állami, vagy magán. Amennyiben ezt a bizonyos mennyiséget eléri, a további vizsgálatokra már nem jár állami támogatás. Tehát az MR hozzáférés legnagyobb gátja éppen nem a készülékhiány, hanem a pénzhiány, az általános alulfinanszírozás, na meg a szakemberhiány. Pontosan ezért alapvetően elhibázott lépés a vasakba fektetni szoftver és áram nélkül. Csakhogy az első évi apanázs nagy része az önkormányzatokhoz megy, ami megint csak a lyukak betöméséről szól és a legkevésbé sem fejlesztésről. Ezen önkormányzatok vélhetően az igényelt összeg nagy részét az elhasznált, amortizálódott eszközök pótlására, lecserélésére fogják fordítani. Ami a legkevésbé sem nevezhető fejlesztésnek, ez pusztán a pótlás kategóriája, ami új szolgáltatásokat minimálisan eredményez. Ráadásul az eszközök amortizációja az állami finanszírozásba bele van építve, csak persze nem valódi értékén. Valahogy úgy néz ki az állami támogatás, mintha Trabant áron próbálnánk meg Teslát venni.
Tehát ezzel az önkormányzatoknak adott nyolc milliárd plusszal, gyakorlatilag semmi sem fog változni, azonkívül, hogy az amortizálódott eszközöket lecserélték, és a betegek csilivili váróban ülhetnek. Miután a rendszerhez abszolút nem nyúlnak, így minden marad a régiben, igen, a várólisták továbbra is fennállnak majd és a betegutak sem lesznek egyszerűbbek, de még a mentő sem fog hamarabb kiérkezni.A budapesti betegellátás egyik legnagyobb rákfenéje - az alulfinanszírozottság mellett - a teljesen kusza betegutak. Amely betegutak abból erednek, hogy huszonvalahány kórház ötvenvalahány telephelyén próbálunk meg egészségügyi intézményeket fenntartani. Ezt egy ötvennyolc oldalas dokumentum próbálja meg uralni, sikertelenül. Eképpen nem először fordul elő, hogy a beteg azért hal meg, vagy szenved további egészségkárosodást, mert az adott intézményből egy másikba kell szállítani, például érsebészeti ellátásra, vagy szívkatéterezésre.
Éppen ezért egy felelős budapesti főpolgármesternek elsősorban azért kellene dolgozni, hogy ezen botrányos anomáliák minél előbb megszűnjenek. Ehhez azonban az kell, hogy olyan szuperkórházak jöjjenek létre, amelyek legalább egy nagyobb megyei kórház színvonalát és ellátási spektrumát le tudják fedni. Ebből kellene négy-öt darab a jelenlegi rendszer helyett, Budapesten.
A politikai blöffként bedobott ötvenmilliárd egy része erre is felhasználható lett volna, például a Szent Imre Kórház megfelelő bővítésével. Persze ehhez kellene a kormányzati akarat is, hiszen azt már az elején tisztáztuk, a fővárosnak nincsenek kórházai. Van viszont 23, a szivárvány minden színében pompázó politikai vezetésű kerülete, ahol éppen ezért nem könnyű egységes elképzelést teremteni. Pedig muszáj lenne ahhoz, hogy a politikai blöff szögletre mentése legalább megtörténhessen.
A jelen helyzetben ugyanis teljesen felesleges megvenni mondjuk négy CT, vagy MR készülékeket és egy-egy önkormányzathoz telepíteni. Sokkal értelmesebb és költséghatékonyabb ezeket a készülékeket egy diagnosztikai központba szervezni, ami akár négy-öt kerületet is felölelhet, így megosztva a négy-öt kerület között a funkciókat. Ezek között a központok között lehetne olyan, ahol diagnosztika áll a XXI. századi körülmények és technika segítségével a betegek rendelkezésére, máshol az egynapos ellátás kaphatna prioritást. Ennek köszönhetően a várólisták hossza jelentősen csökkenhetne, kevesebb szakembert igényelne, a betegellátás színvonala pedig erősen emelkedhetne.
És ehhez még az az ötvenmilliárd is elég lenne. Persze a betegeknek valóban többet kellene utazni egy-egy vizsgálatra, vagy kezelésre, azonban Budapest közlekedése ehhez éppen eléggé fejlett, összehasonlíthatatlanul jobb, mint bárhol máshol az országban.
Karácsony Gergelynek és stábjának sokkal inkább ezt a vonalat kellene képviselnie, hiszen ellenkező esetben a teljes budapesti fejlesztés a jelenlegi egészségtelen budapesti állapotot önti betonba.
Update: A hozzám eljuttatott helyreigazítási kérelem szerint, a Főváros már letett arról a szándékáról, hogy CT és MR készülékeket vásároljon. Helyette kihasználatlan képalkotó (CT,MR) kapacitásokat kíván vásárolni az erre szánt 2 milliárd forintból, azzal a céllal, hogy ezen szolgáltatások várólistája rövidebb legyen.
A helyzet így egy fokkal jobb, azonban továbbra is fenntarthatatlan, ugyanis a 2 milliárd forint elköltése után miből fogja majd a Főváros finanszírozni ezeket a plusz kapacitásokat? Sajnos ez, sem a helyzetet, sem a rendszert nem változtatja meg.