Rég nem látott vehemenciával rontott neki a Magyar Orvosi Kamarának Cser Ágnes a napokban. Történt ugyanis, hogy Éger István novemberi megsemmisítő veresége után a Magyar Orvosi Kamara (MOK) teljes vezetése tagról tagra megújult és végre tizenhat év után elkezdett dolgozni is.
Elkészítettek egy meglehetősen alapos és tisztességes béremelési javaslatot az orvosok anyagi helyzetének rendezése és a hálapénz kivezetése érdekében. Ez a bérrendezés 2022-ben fejeződne be, és onnantól a MOK javaslata szerint büntetni kellene a hálapénz adását és elfogadását is. Ezzel lépésre kényszerítve a kormányzatot és az EMMI-t is.
A kamara javaslata annyiban volt zseniális, hogy az általuk elképzelt béremelés – amely egyáltalán nem nevezhető túlzottnak – arra éppen elég lenne, hogy az orvostársadalom nagy része úgy utasíthassa vissza a hálapénzt, hogy ezzel saját megélhetését ne veszélyeztesse. Ráadásul ennek béremelési programnak a bejelentésével lépésre kényszerítette az EMMI-t magát is, merthogy erre azért muszáj reagálnia, mégis a negyvenezer orvost tömörítő kamara kér valamit.
Persze a tervbe némi hiba csúszott, ugyanis senki nem tudta azt elképzelni, hogy mind maga az EMMI, mind Cser Ágnes ennyire nyíltan ki fog állni a hálapénz fenntartása, és az ennek következményeként rothadó jelenlegi egészségügyi rendszer mellett. Azonban ha a benézünk a függöny mögé, akkor sok minden azonnal nyilvánvalóvá válik, ahogyan a MOK javaslatára adott reakció is.
Az EMMI-t vezető Kásler Miklós ugyanis az egyik legnagyobb hatalmú orvosbáróból lett miniszter. Így tényleg semmi csodálkoznivaló nincs abban, hogy Kásler a szintén professzor államtitkárát a frontvonalba tolva, az orvosbárók érdekeit szem előtt tartva visszadobta a MOK ajánlatát. Sőt kifejezetten a hálapénz krimianalizálása ellen foglalt állást az EMMI, fenntartva a jelenlegi rendszert, amely az orvosbárókon kívül senkinek sem szolgálja az érdekeit.
A hálapénz ugyanis nemcsak egy plusz kiadás a lakosság számára, hanem sok beteg ezzel próbálja meg kétségbeesve sokszor az életét is megvásárolni. Annak ellenére fizetik, hogy a hálapénz mögött nincsen semmi garancia, sem minőségi biztosíték. Azonban arra tökéletesen alkalmas, hogy szétrombolja az orvos-beteg kapcsolatot és polipként fojtogatja az egészségügyet. Elriasztja az utánpótlást is, ami a mostani helyzetben, az egyre növekvő orvoshiány közepette már magában is végzetes hatás.Már az egyetemeken is egyre inkább bevett gyakorlat, hogy az orvostanhallgatókat nem a szakma nagyjai, hanem sokszor rezidensek, vagy akár idősebb orvostanhallgatók oktatják. Ahogyan egy szakorvosjelölt, még a szakvizsgájának megszerzése előtt felelős a rezidensek oktatásáért is gyakran, amíg az osztályvezető professzor, vagy főorvos éppen a hálapénzt kergeti az állami magánrendelésén. Merthogy gyakran a fizetősnek kinéző betegeket azonnal elhappolja a főorvos úr a rezidensek elől, még akkor is, ha egy rutinműtétről van szó, és abból a rezidens sokat tanulhatna, míg a főorvos számára nem jelent kihívást.
Ezenfelül a hálapénznek még rendkívül sok egyéb negatív hatása is van, ugyanúgy felelős lehet túlpörgetett, fölöslegesen kiírt vizsgálatokért, mint az elmaradtakért is. A pénzt lobogtató betegnél sokszor azonnal indokolttá válik a CT, még olyan esetben is, amikor az nem egészen egyértlemű, míg a hálapénzmentes, normál esetben akár három hónapot is várni kell. Természetsen a hírhedt várólisták alakításában is fontos szerepe van a hálapénznek, megfelelően vastag borítékért a professzori vélemény rögtön súlyosabbnak fogja láttatni a beteg állapotát, ami jelenthet azonnali indikációt a beavatkozásra, pedig a beteg tegnap még a várólista végén állt.
Nem nehéz belátni, hogy a hálapénz sok esteben nem egyéb, mint korrupció. Az EMMI a korrupció fenntartása mellett áll, miniszteri és államtitkári szinten is. Melléjük sorakozott fel Cser Ágnes szakszervezeti vezető, aki szerint a MOK béremelési javaslata és a hálapénz krimianalizálása az országot „összedöntené”. Cser szerint az összedöntés mellett a hálapénz büntetése etikátlan és igazságtalan is lenne, és alapjaiban ásná alá az orvos-beteg kapcsolatot, mert ebbe a büntethetőség nem fér bele. Kérdéses az, hogy a büntethetőség kérdésében mit gondol Cser Ágnes a műhibaperekről.
Mindenesetre egy biztos, Cser Ágnes tökéletesen felmondta a kormány leckéjét, ismét bebizonyította, hogy szakszervezeti vezetőként a saját, az orvosbárók és a kormány érdekeit képviseli, a szakszervezeti tagoké, az egészségügyi dolgozóké helyett. Hiszen olyat is ritkán látni, hogy egy szakszervezeti vezető egy a szektorát érintő béremelést túlzottnak és etikátlannak talál, miközben ez a béremelés az amúgy nem túl elrugaszkodott ausztriai bértábla mintegy 70 százaléka csak. És persze olyat is, hogy olyan bértárgyalást sikerült lezárnia, hogy a kialkuldott „béremelés” után a szektor dolgozói rosszabbul járnak. (A Cser által kialkudott bértábla egyes elemei a kormány által adott garantált bérminimum alatt voltak.) Ráadásul ezt azzal a nyilatkozattal kommentálta, hogy akiknek ez a béremelés nem tetszik, az szülessen más országba.
Ahogyan Éger István megbukott, Cser Ágnes ideje is közeledik, és velük együtt az orvosbárói rendszernek is leáldozóban van, a magyar egészségügy egyre nehezebben viseli el ezeket a terheket. A hálapénzrendszernek előbb vagy utóbb vége lesz, hiszen fenntarthatatlan. Hogy ehhez a Magyar Orvosi Kamara kap-e kormányzati támogatást, az részletkérdés.