Komoly felzúdulást váltott ki az a tény, hogy a kormány megvásárolta gyakorlatilag az összes olyan humán reprodukciós magánintézményt, amely állami finanszírozást is kapott a működéséhez, ezt az Mfor szúrta ki. Kásler EMMI miniszter pedig bejelentette, hogy felállítják a Nemzeti Humán Reprodukciós Intézetet. Furcsa az egész történetben, hogy a megjelent rendelet értelmében csak 2022. december 31-ig fog fenn állni ez a helyzet, utána nem tudni, mi a terv a megvásárolt intézményekkel. Ráadásul a kormány ezt az akvizíciót és a cégek közös irányítása alá vonását nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette, így nem kell bajlódni a Gazdasági Versenyhivatal eseteleges kukacoskodásával. Az egész ügyet pedig advent utolsó hetén nagy sunyiban zavarták le.
Az így kialakult rendszerben most már csak az állami szereplők és a teljes áron dolgozó magánklinikák maradtak. Ezen utóbbiak azonban szépen lassan meg fognak fulladni, hiszen az állami pénzzel kitömött klinikákkal nehéz lesz versenyezni. Pláne akkor, ha esetleg egy következő jogszabály majd csak az állami ellátás esetén fogja finanszírozni a kezelés költségeit beleértve a több százezer forintos gyógyszereket is. Ez hosszú távon végső soron azt is fogja jelenteni, hogy megszűnik a verseny és marad az állami monopólium a maga gyenge minőségével, és korrupciójával, amit a hozzám megküldött levél tökéletesen jellemez, amelyet változtatás nélkül teszek közzé:
“Szeretném előre jelezni, hogy az állami intézményben emberileg senkivel semmi problémánk nem volt, de a szervezés valami botrányos. Szervi hiányosságok miatt volt szükségünk lombikkezelésre, más megoldás nem jöhetett szóba. Mielőtt belevágtunk egy állami intézményben, érdeklődtem ismeretségi körben. Akinek volt tapasztalata, mindenki azt javasolta, hogy az állami intézményben rendelő doktor magánrendelésén kezdjünk, simábban fognak haladni a dolgok. Így is lett, ott kifizettem a 20 ezret, elkezdtük a szükséges vizsgálatokat. Kb kétszer vagy háromszor voltam a magánrendelésen, mielőtt elkezdtük az első stimulációt. A petefészek-stimuláció kb. két hete alatt gyakran van vérvétel és ultrahangos ellenőrzés. Itt jött az első sokk: a lombikos kismama-jelöltek a februári mínusz 5 fokban állnak az udvar közepéig érő sorban fél órákat, mire bejutnak az intézet recepciójára... Van, aki a férjét állítja be a sorba, addig visszaül melegedni a kocsiba. Az én férjemnek nem volt fél napja erre minden alkalommal (kb. addig tart a procedúra), így szóltam az előttem állónak, hogy utánad jövök, és bementem az épületbe melegedni. A második sokk az a jelenség, amit én "csoportos vetkőzés"-nek neveztem el. Ennek lényege, hogy egyszerre 3-4 hölgyet hívnak be az öltözőbe, mindenki levetkőzik alulról, majd egymás után sorban mennek be ultrahangra. Addig a többiek ott állnak pucéron. (Tudomásom szerint van olyan rendelő, aminek két öltözője van, ott ez szerencsére nincs így.) Az orvosnak kb. három perce van egy betegre és igazából haragudni se tudok rá, mert látom, hogy kinn várnak még tízen-huszan rá.
Sose igényeltem a lelkizést az orvostól - arra ott a férjem, de azt igenis elvártam, hogy képben legyen az esetemmel kapcsolatban. Rengeteg pénzünk, energiánk, időnk megy a dologra el eredmény nélkül. Egy idő után észrevettük, hogy ez nagyon nincs jól, a magánrendelések ellenére sem éreztük, hogy képben van az orvos, ezért váltottunk magánintézményre.
Nem fogom őket hosszasan isteníteni, nyilván megkérik az árát, de amikor az itteni orvosom fejből pontosan tudta a két nappal azelőtti nyálkahártya-vastagságom, akkor majd' leestem a székről.
Apró kitérő a méhtükrözés. Lombik előtt általában illik valamilyen módon benézni oda, tisztázni a méh anatómiai viszonyait. Az altatásban végzett diagnosztikus hiszteroszkópia előnye, hogy probléma esetén (pl. mióma, méhsövény) sokszor azonnal meg is oldják azt. Az én állami kezelőorvosom ezt kért, és megadott egy telefonszámot egy endoszkópos specialistához. Elmentem a magánrendelésére (tudja, 25 ezer), ahol megkaptam az állami kórházban dolgozó asszisztensének számát: őt hívjam fel. Másnap felhívtam a hölgyet, mindent megbeszéltünk. A legvégén megkérdezte, hogy ismerem-e a Tanár úr tiszteletdíját. Így, direktben, kertelés nélkül. Nos, tanár úr tiszteletdíja 100 ezer forint a 20 perces beavatkozásért az állami kórházban. Kicsit moroghattam a telefonban, mert az asszisztens epésen megjegyezte, hogy máshol is ennyi. Úgy felhúztam magam, hogy elmentem az x-be, ahol számla ellenében 130 ezerért csinálták meg akkor ezt a beavatkozást. Összességében az a véleményem az állami intézetekről, hogy nincsenek eredményre kényszerítve, így érdekükben áll pörgetni a ciklusokat.
A magyar támogatási rendszer - páronként öt kört áll a biztosító - kiemelkedő Európában, de sajnos emiatt válik kontraproduktívvá az egész. Sikertelen beavatkozás után rögtön erőltetik a következőt további vizsgálatok helyett.
Elképesztő, de a lányok neten keringő listák alapján magánúton végeztetnek el vizsgálatokat. Az állami intézetekben nem nagyon van endokrinológus, immunológus, hematológus, de néha még andrológus se, pedig ezen szakmák nagyon fontosak a meddőség vizsgálatához.
Másik fájó pont: bizonyos gyógyszerekre 90 százalékos állami támogatás jár, de csak ha állami intézményben írják fel, magánban 50. Nem érzem igazságosnak azokat büntetni, akik az állami ellátást tehermentesítik. (Ez utóbbi állítólag januártól ingyenes lesz - a Szerk.)
Az utolsó a petesejt-donáció. Az is elképesztő, hogy a magyar lányok százai utaznak a brno-i klinikákra, mert itthon gyakorlatilag nem létezik legális petesejtdonáció.”
Ez vár majd mindenkire és ettől lesz teljesen kontraproduktív a program, amit majd 2022 után ismét lehet magánosítani, akkor már komolyan vehető konkurencia nélkül, mégpedig egyben az egész iparágat.Az egész semmi másról nem szól megint, csak politikai lufikról és lózungokról, na meg persze a pénzről a haveroknak.
Persze csak akkor, ha elfogadjuk, hogy a lombik nem az ördögtől való, ahogy azt Veres András katolikus püspök bűnnek nevezete, amely "figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet”.