Nem ismer lehetetlent a Magyar Orvosi Kamara (MOK), Éger István vezetésével még a gazdasági csoda is kézzelfogható.
Hiszen az mindenhol csodaszámba megy, ha egy frekventált helyen lévő ingatlan 2002-es értéke jóval magasabb, mint 2019-es, úgy, hogy lényegében az eltelt 17 év alatt jelentősebb értékcsökkenést magyarázó tényező nem merült fel. Pedig a csoda itt van, csak észre kell venni az ingatlan 2002-es értéke ugyanis 123 millió forint volt, majd ez mára 115 millió forintra apadt, legalábbis ennyiért értékesítette Éger István és a Magyar Orvosi Kamara elnöksége, a tagok tudta nélkül, ámde rohamtempóban.
Az értékesítésről maga a MOK honlapja számolt be: “Az elnök beszámolójában tájékoztatta a testületet (Területi Szervezetek Tanácsa) a hányatott sorsú Budakeszi ingatlan értékesítéséről”
Az eladás olyan gyors volt, hogy a hivatalos tájékoztatás másnapján már a tulajdonlapon széljegyre is kerültek az új vevők. Később a tranzakcióról egy cikk is született a Kamara hivatalos lapjában, az Orvosok Lapjában. Ebben gyakorlatilag hihetetlen sikerként értékelik az ingatlan értékvesztését és eladását. Arra hivatkoznak, hogy az ingatlan értéke az általuk megbízott értékbecslő szerint is a vételár alatt volt, és a Budakeszi Városi Önkormányzat mindent megtett annak érdekében, hogy a Magyar Orvosi Kamarát hátrány érje.
Hogy ezt a gazdasági csodát földi halandókként mégis megérthessük, bele kell ásni magunkat a múlt szövevényes, néha nehezen kibogozható homályába.
A ködből az sejlik fel, hogy ezt az ingatlant vélhetően 2002-ben (még Éger hatalomra kerülése előtt) a MOK megkapta az akkori állami vagyonkezelőtől, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól (KVI) hasznosításra, azzal a céllal, hogy abban létrehozzák és üzemeltessék az Idős Orvosok Házát. Ahogyan ezt a feltételezést ez az újságcikk is megerősíti.
Azonban, hasonlóan az elmúlt 16 év sikereihez, Égerék ezt a feladatot sem tudták megoldani, így ez a vagyonelem a tulajdoni lap szerint visszaszállt, illetve maradt az államnál. Ekkor (2002) a forgalmi értékét egyébként már 123 millió forintra taksálták az újságcikk szerint.
Csakhogy az Éger István vezette Magyar Orvosi Kamara 2005-ben megvásárolhatta, vagy valahogyan megszerezhette az ingatlant. Amennyiben megvásárolta, akkor valószínűleg a rájuk bízott tagi befizetésekből fedezhette a vételárat a Kamara, majd azt a saját a MOK százszázalékos tulajdonú cégébe apportálta. Ez utóbbi tényről a MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft. - akkor még DQM Szociális Ellátó Kft, (amely később többször is nevet váltott) - 2006-os gazdasági beszámolójában is megemlékezik:
“A társaság főtevékenységéből adódóan egy idősek otthonának megvalósítását és üzemeltetését tűzte ki céljául, ennek érdekében 2005. évben beszerzett egy budakeszi ingatlant, amelynek aktiválására nem került sor, ezért 2006. évben is ezen a soron tarjuk nyilván”.
Ez a tény az ingatlan tulajdon lapján is nyomon követhető. A megvásárolt, vagy valahogyan megszerzett ingatlan bekerült a cég tárgyi eszköz nyilvántartásába, 135 millió forintos könyv szerinti értéken. Ez az érték aztán elég hektikusan változott, volt az évek során, amikor közel 150 millió forintot is ért és volt amikor csak 61 milliót. Miközben a MOK Komplex Kft és elődjei, szinte folyamatosan veszteséget termeltek, volt olyan év, amikor ezt a veszteséget a rendelkezésre álló dokumentumok szerint valószínűsíthetően úgy írták jóvá, hogy az ingatlan értékéből leírtak hipp-hopp negyvenmillió forintot.(Ezt azonban csak az eredmény és mérlegadatokból visszafejtve lehet gyanítani, mert a Magyar Orvosi Kamara jogerős bírósági ítélet ellenére sem szolgáltatta még ki a helyzet tisztázásához elengedhetetlen adatokat.)
Hogy a dolog azért ne legyen ennyire egyszerű csavartak még egyet rajta.
Átrakták az ingatlant és annak vagyonelemeit a szintén a MOK száz százalékos tulajdonában levő Szondi 100 Ingatlanfejlesztési Kft-be. Ekkor már (2013-ban) az ingatlan értéke csupán 106 millió forint körül volt könyven tartva.
Tehát ahogyan haladunk előre a Budakeszi frekventált belterületén fekvő közel 4 ezer négyzetméteres ingatlan annál inkább veszít az értékéből, 2015-ben már csak 61 milliót ér a MOK által megbízott értékbecslő szerint, az Orvosok Lapjában (2019/5) megjelent cikk alapján.
Mindemellett folyamatosan hirdetik, több ingatlanos cégen keresztül is próbálják értékesíteni, 2018 tavaszán az egyik ingatlanos cég nekem 150 millió forintot mondott vételárként alku nélkül, telefonos megkeresésemre.
Ehhez képest jelentősen alulárazva adták el idén ősszel mindössze 115 millió forintért. Égerék azzal magyarázták a nyomott áron való értékesítést, mert szerintük a “Budakeszi Városi Önkormányzat mindent megtesz annak érdekében, hogy az ingatlan beépíthetősége, hasznosítási lehetősége útjába a lehető legtöbb jogi akadályt állítsa, ezáltal döntően befolyásolja az ingatlan piaci, forgalmi értékét a kamarára nézve hátrányosan” - írják az Orvosok Lapjában (2019/5).
Mi pedig persze örülünk, hurrá, mint mindig, megvan a bűnös, Égerék ismét megtalálták, hogy miért más a hibás.
Az azért valóban igaz, hogy a Budakeszi Város Önkormányzatának megjelent egy képviselő-testületi határozata 2018 végén, az azonban csak azt szögezi le, hogy nem támogatnak egy olyan ingatlanfejlesztést a jelzett területen, amely nagymértékű terhet jelenthetne a város forgalmi helyzetére. /511/2018. (XII.20). Mint ahogyan az is igaz, hogy a a kamarai tagok birtokában levő ingatlanon, elbontandó épületek is vannak, ezek pedig nyilván nehezítik az eladást és csökkentik a vételárat. Hogy a helyzetet tisztázzam, kikértem a terület beépítésének szabályzatát,amely szerint a jelzett ingatlan igen kedvező szabályozás, Vt2-es besorolás alá tartozik.
Így a szabályozás szerint:
“az épület rendeltetése
a) lakó
b) igazgatási, iroda,
c) kereskedelmi, szolgáltató, vendéglátó, szállás,
d) hitéleti, nevelési, oktatási, kulturális, közösségi szórakoztató,
e) egészségügyi, szociális,
f) sport
rendeltetésű lehet, vagy ilyen rendeltetést tartalmazhat.”
Valamint, nem helyezhető el üzemanyagtöltő állomás, vagy állattartó épület. Ámde beépíthető a telekterület 30 százaléka, 7.5 méter épület magassággal, ez pedig egy közel négy ezer négyzetméteres telek, ahol akár 10 lakásos társasházat is fel lehet építeni.
Éger Istvánék mégis úgy időzítették az adás-vételt, hogy a tagok megkérdezése nélkül, mindössze két hónappal a Magyar Orvosi Kamara tisztújító Küldöttközgyűlése előtt értékesítik azt, nem adva lehetőséget sem a Küldöttközgyűlésnek, sem a majdan felálló új vezetőségnek ennek megvitatására.
A sietségnek nyilván meglehet a maga oka, ahogyan az évek alatt elértéktelenedő vagyonnak is.
Az egyik és legoptimistább ok az lehet, hogy Égerék ezt az ingatlant brutálisan felülárazva vették meg, feltételezhetően a tagok pénzéből, vagy esetleg rendkívül felülértékelten került a könyvekbe.
Természetesen ez további kérdéseket is felvett, miért, és ki járt jól ezzel?A második feltételezés az az, hogy most adták el áron alul az ingatlant, ekkor ismét felvetődik a kérdés miért és ki járt jól ezzel a tranzakcióval a vevőkön kívül.
A harmadik pedig sokkal inkább arra vonatkozik, hogy miért lehet ennyire sürgős most az elnökválasztás előtt, az Országos Küldöttközgyűlés előtt sebtiben ezt az üzletet lezavarni, a miért és ki jár jól kérdéseken túl azonban itt elképzelhető még egy magyarázat.
Ha új elnöke lesz a MOK-nak, egy eladott ingatlan esetén már nem fogja tudni leellenőrizni, hogy valóban megtörténtek-e azok az állagmegóvási, és egyéb munkák, amelyekre a MOK cégei kifizetéseket eszközöltek évek hosszú során. Így ezen múltban elköltött összegek biztosan nem lesznek ellenőrizhetőek, azaz amennyiben ezen tejesítések mögött esetleg fiktív számlák álltak, ennek ellenőrzésére már nem lesz mód
Az nagyon valószínű, hogy ezzel a gazdasági csodával a Kamara tagjai csak buktak, ahogyan buktak már eleget Éger István 16 éves regnálásán is.