Ma nagy nap volt a Parlamentben, hiszen mind a Kulturális bizottság, mind a Kórózs Lajos vezette Népjóléti bizottság előtt éves beszámolóra volt hivatalos Kásler Miklós, EMMI miniszter.
Én utóbbira voltam hivatalos.
A meghirdetett időpont után fél órával kezdődött a miniszteri expozé, amit azután limitált 3-3 perces kérdések követhettek a bizottsági tagoktól. Sajnálatos módon a miniszter az elé helyezett mikrofontól távol helyezkedett el és így beszéde inkább tűnt távoli motyogásnak, mint érthető beszámolónak.
Az első fél órában Családvédelmi programot a remek családtámogatási rendszert ismertette, majd rátért az egészségügy helyzetének ismertetésére. Természetesen itt is minden a legnagyobb rendben van, annak dacára, hogy ma jelent meg egy sajtóhír arról, hogy a Veszprém megyei Csolnoky Ferenc Kórház éppen jelezte, hogy ágyaik harmadát nem tudják használni "a továbbra is fennálló szakemberhiány" miatt.
Ez pedig azt jelenti, hogy most (télen) közel 350 ezer beteg ellátása kerül veszélybe a mindössze 12 ágyas intenzív osztály 8 ágyassá alakulása után. Amely kritikus állapotot jelent ez a sürgősségi ellátást érintően és a tervezett betegellátást érintve is. Műtétek és beavatkozások fognak elmaradni, köztük olyanok is, amelyek életveszélyes betegek túlélését jelenthetnék. Mégis az EMMI miniszter szerint minden a legnagyobb rendben van és különösen kiemelte azt is, hogy “arra adjanak véleményt, amire úgy látják nem jó”.
A továbbiakban néhány olyan aranyköpés jellemezte a miniszteri beszámolót, amely mellett nehéz sikítás nélkül elhaladni.Ismertette azon elképzelését, hogy úgy kell felépíteni az egészségügyi fekvőbeteg struktúrát, hogy egy-egy országos intézmény köré épülnek az egyetemek, mint regionális centrumok, azok köré pedig a nagy megyei, vagy centrum kórházak.
Ez a struktúra ismert lehet az ötvenes évekből, azonban a mai egészségügyi rendszerekben ez rendkívül ósdi, túlhaladott gondolat. Mi sem bizonyítja ezt annál jobban, hogy a magyar onkológiai halálozás 30 évvel van lemaradva az OECD országok statisztikájától. Ott a kilencvenes években sem volt olyan magas a rákhalálozás, mint hazánkban.
Nem így látja ezt az EMMI miniszter, hiszen a mai beszámolójában így fogalmazott: Magyarország az egyetlen európai ország, ahol a teljes onkológiai spektrum kialakult, és ezt a világon mindenhol irigylik.
Amennyiben azonban továbbgondoljuk ezt az országos intézet a csúcsintézmény gondolatrohamot, akkor gyorsan szembesülhetünk azzal, hogy az egyik országos intézetben a beteget nyitott mellkassal kellett áttolni a szomszédos közkórházban CT-re, míg a másik országos intézetben az egy szem tragikus halált halt érsebész után állt le a teljes érsebészeti ellátás.
És bár igaz, hogy az országos intézetekben komoly szakmai munka folyik, de ez elmondható az ezzel párhuzamosan dolgozó egyetemekről is, ezért inkább a két rendszer egyesítésén, mint további szétválasztásán kellene dolgozni.
Érdekes megközelítése volt a miniszternek az egészségügyben tomboló humánerőforrás-hiány magyarázatának. Szerinte például nincs érsebész-hiány, csak a betegek mennek későn orvoshoz és akkor már nem lehet megmenteni a végtagot. Amit ugye egy egyszerű kereslet-kínálat görbe is azonnal megcáfol, mert bár az igaz, hogy a betegek a prevenció teljes hiánya, az alapellátás hiánya és a rendkívül hosszú várólisták miatt is későn kerülnek szakorvosi kezekbe, de mégis csak feltűnő a keresletet nem követő kínálat. Ahogy az is rendkívül furcsa, hogy egy szolgáltatásnál annak működésképtelensége esetén a vevő a hibás, ami itt speciel a beteg.Az meg már külön a kásleri bohózat csúcspontja volt, amikor elmagyarázta, hogy a kórházi fertőzésekért a látogatók a felelősek, hiszen ők hurcolják be a kórokozókat. Holott a kórházi fertőzések kialakulása nem így történik, ezek a kórokozók ott tenyésztődnek és laknak bizony a kórházakban és amennyiben a beteget másik intézménybe szállítják ez bizony vándorol a beteggel, minek következtében az új célintézményben is járványt alakíthat ki.
Ezt a magyar rendszert irigylő nyugat európai egészségügyi intézményekben úgy akadályozzák meg, hogy az áthelyezett beteget addig, amíg meg nem vizsgálták, a leoltásokat ki nem tenyészették, teljesen elkülönítve tartják.
Ja, és persze van ezekben a sárga irigységtől duzzadó európai kórházakban még valami, megtanultak az ott dolgozók kezet mosni és fertőtleníteni. Ami itt ugye pusztán úri huncutság.