Életveszélyes, ha a zalaegerszegi szívsebészet bedől, márpedig bedőlni látszik

Még július elején, 23 év után távozott a Zala Megyei Szent Rafael Kórház Szívsebészeti Osztályáról Dr. Vígh András főorvos. Most pedig az egykori osztályvezető főorvos köszönt le botrányos körülmények között. Míg Vígh doktor főképpen a magas munkaterhelés és családi körülményei miatt döntött váltás mellett, addig Dr. Alotti Nasri egy beteg halála, valamint a tárgyi- és személyi feltételek hiánya miatt adta be felmondását. A beteg halála miatt már rendőrségi eljárás is indult.

Az osztályvezető főorvos távozásával végül két szakorvos és két rezidens maradt az egész osztályon. Ennyi dolgozóval azonban nem lehet a törvényes és folyamatos betegellátást biztosítani. Egy olyan munkahelyen, ahol minden nap 24 órában, a hét hét napján biztosítani kell a folyamatos ellátást, minimum 5 fő szükséges a törvényi korlátok betartására, valamint a betegállományok és a szabadságok zavartalan biztosításához. 

Azonban az egészségügyben a jogszabályok sokkal megengedőbbek más szektorok munkavállalóival szemben. Itt ugyanis negatívan diszkriminálja az egészségügyi dolgozókat a rájuk vonatkozó rendelkezés, hiszen például míg a Munka Törvénykönyve csak 168 órát engedélyez készenléti szolgálatra, addig a bájosan csak  “Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről” elnevezett törvény már 168 óra helyett 14 napos korlátot enged meg. 

Ezen rendelkezés értelmében elméletileg lehetőség lenne olyan szakmák ügyeleti ellátására, amelyeknél elegendő a behívós, azaz a készenléti ügyelet adása otthonról, ámde ehhez minimum három szakorvosra van szükség. Míg Zalaegerszegen a szívsebészeten mindössze csak kettő maradt. 

A jelenleg hatályos jogszabály kizárja azt a lehetőséget is, hogy rezidens, vagy szakorvosjelölt a szakorvos felügyelete nélkül, egyedül lásson el ügyeleti feladatokat. Így bármennyire is megengedő az egészségügyben a munka- és ügyleti időket szabályozó rendelkezés, két szakorvossal sehogy sem matekozható ki a törvényes működés. Még abban az esetben sem lenne biztosított a törvényes működés, amennyiben plusz egy szívsebész szakorvos csatlakozna az osztályhoz, hiszen a jogszabályi rendelkezés azt is meglehetősen pontosan szabályozza, hogy mikor kell már készenléti behívás helyett is - ahol elég lehetne három szakorvos - ügyeletet szervezni, ahová pedig a fentiek szerint minimum öt szakorvosra van szükség: "

Ügyelet szervezése akkor indokolt, ha a betegfelügyeleti feladatok mellett átlagosan az ügyeleti idő 25 százalékát meghaladóan, de legfeljebb annak 50 százalékáig sürgősségi ellátási és betegfelvételi feladatokat is teljesíteni kell.”

Azaz az esti vizit és gyógyszer-kiírások mellett hétköznap legalább 4, hétvégén pedig 6 órát meghaladóan kell beteget felvenni, ellátni, operálni, vagy akár csak konzíliumot adni. Ez pedig egy szívsebészeten, ahol a műtéti idők is meglehetősen hosszúak, gyorsan összejön. 

Azaz ebben a műfajban a jogszabály szerint kötelező az ügyelet megszervezése, amelyhez minimum öt szakorvosra van szükség. Enélkül a Zala Megyei Szent Rafael Kórház nem teljesíti a törvényi kötelezettségét, amelynek értelmében a szívsebészeti osztály nem is működhetne.Ami nagyon komoly további  problémát okozhat az egész egészségügyi ellátóláncban. Az alábbi képen jól látható, hogy csaknem a teljes Nyugat- és Észak- Dunántúlon 1.2-1,5 millió lakos szívsebészeti ellátásáért a Zala Megyei Szent Rafael Kórház felel jelenleg a mindössze két szakorvosával.

Mnsza. hu

A szívsebészet bedőlése magával rántja azokat a magas szintű kardiológiai osztályokat is, amelyeken invazív katéteres eljárással kezelik a szívizom infarktust és a koszorúér szűkületet is. Azaz azokat az osztályokat is veszélyezteti a szívsebészet elégtelen működése, amelyek az első vonalban mentenek életet. Ugyanis ezen osztályok háttér biztosítását éppen az a szívsebészeti ellátás jelentené, amely a szemünk előtt foszlik semmivé. Íme:

mnsza. hu

Nem véletlen, hogy az egészségügyi szolgáltatások minimumfeltételeit tartalmazó rendelet úgy rendelkezik, hogy III.a szintű kardiológiai osztály csak abban az esetben  működhet, ha a szívsebészeti ellátás 30 percen belül elérhető, sőt a III.b szintű kardiológiai osztály minimumfeltételeként az intézményen belüli szívsebészet szerepel.

Ezen minimumfeltétel értelmében komoly veszélybe kerül a győri, a kaposvári, a szombathelyi, maga a zalaegerszegi  és a balatonfüredi kardiológiai ellátás is. Mely utóbbiról csak zárójelben jegyzem meg, hogy kakukktojásként szerepel a kardiológiai ellátórendszerben, hiszen itt gyakorlatilag kórházi háttér nélkül egy szanatóriumot fejlesztettek komoly katéteres laboratóriummá, míg Balatonfüredtől a 15 percre levő veszprémi Csolnoky Ferenc Megyei Kórházban nem alakítottak ki haemodinamikai laboratóriumot. 

Tökéletes példáját mutatva ezzel is annak a pártokon átívelő helyi mutyi és érdekszövetségnek, amely a racionális betegutakat is felülírja. Hiszen a balatonfüredi szanatórium kardiológiai központtá alakítása nem az elmúlt tíz évben történt.A zalaegerszegi szívsebészet jelenlegi helyzete kiválóan mutatja be, hogy egyes szakmák, illetve azok problémái hogyan hatnak egymásra, hogyan veszélyeztetik az egészségügyi ellátórendszert a  láncszemek hiányosságai. 

Mégis, talán a legijesztőbb és rémisztőbb az a tény, hogy azonnali megoldás szinte lehetetlen, hiszen nem nagyon van honnan levenni szívsebész szakorvost, így még a tűzoltás sem elképzelhető, mindössze annyit tudunk tenni, hogy kerti slaggal locsoljuk a háztüzet. 

Reménykedhetnénk abban is, hogy egyszer, majd évek múlva jobb lesz a helyzet, így majd legalább mi valahogy megússzuk, és amikor odakerülünk, akkor már csilivili ellátást kapunk. 

Azonban erre vajmi kevés a remény. 

Tudják, hogy jelenleg hány szívsebész rezidensi hely pályázható? Kettő. 

És azt, hogy az orvosi egyetem elvégzése után hány év múlva lesz valakiből szívsebész? Hat.

Ami azt jelenti, hogy az elkövetkező hét évben komolyabb változás itt nem nagyon lesz, de azután is csak akkor következhet be jelentősebb változás, ha már ma elkezdünk ezért dolgozni.

Ámde a mai helyzet sem most alakult ki, ehhez szükség volt a korrupt, hálapénzalapú egészségügyi rendszerre, ahol az eszkimók mesterségesen alacsony száma jelentette a profit maximalizálását az egyre nagyobbra növő létszámú fókák mellett.