Az érsebész halála

Tragikus hirtelenséggel meghalt a héten dr. Tóth Gyula érsebész. 

A hír azért futott órák alatt végig az egész magyar sajtón, mert ezzel az Országos (igen, ezt a rangot nemrég visszakapta) Baleseti Intézet, helyesebben most már Péterfy Kórház-Rendelőintézet és Manninger Jenő Országos Traumatológiai Intézet elvesztette az egyetlen érsebészét, aki ügyeletben és munkaidőben is érsebészeti ellátást tudott nyújtani az ideérkező betegek számára. 

Azt a munkatársát veszítette el az intézet, ” aki március eleje óta egyedül gondozta a Péterfy ellátási területéhez tartozó krónikus érbetegeket, és a hónap minden napján telefonos készenléttel segítette a baleseti központ ügyeleti munkáját, egészen tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláig”- írja a Medicalonline. 

És itt álljunk meg, gondoljuk végig, hogy ezt így mégis hogyan? 

Személyében a kollégái elmondása szerint tényleg olyan embert veszítettek, aki ezt a készenlétet komolyan is gondolta, és hívásra mindig időben, szó nélkül megjelent.

Igen ám, csakhogy ez a mindennapos rendelkezésre állás teljes mértékben jogszerűtlen, törvénytelen, ugyanis a Munka Törvénykönyve szerint: “112. § (1) A készenlét havi tartama a százhatvannyolc órát nem haladhatja meg, amelyet munkaidőkeret alkalmazása esetén átlagban kell figyelembe venni”

Tehát, attól függően, hogy milyen a munkaidőkeret meghatározása, úgy az egy hónapra eső átlag készenléti idő nem haladhatja meg a 168 órát. Egy hónapban 720 óra van 30 napos hónapot számítva, ebben átlag 21 munkanapot számítva egy orvos normális munkaideje 168 óra havonta, ehhez még hozzájön az ügyeleti ellátás, majd a készenlét. Rendkívül egyszerű kiszámolni, hogy mindent kimaxolva összesen 336 órát dolgozhat és adhat készenléti rendelkezésre állást egy munkavállaló. 

Persze más a helyzet, amennyiben vállalkozói szerződés alapján lát el valaki rendelkezésre állást, ügyeletet, vagy akár munkát, de a hatályos jogszabályok szerint az egészségügyi dolgozók munkaideje ekkor sem haladhatja meg a heti 60, illetve nagyon speciális esetben a 72 órát. 

Azaz az egészségügyben dolgozók sokkal magasabb munkaidőkeretben foglalkoztathatóak törvényesen az átlag munkavállalókhoz képest.

A fentiekből, azonban nyilvánvalóan következik az a tény is, hogy az az intézmény, amelyik egy munkatársát gyakorlatilag folyamatos készenlétben tartja, az súlyosan törvénysértően és jogszerűtlenül jár el, hiszen ilyen terhelést, még az egészségügyben sem enged egyetlen jogszabály sem. 

Ezt egyszerűen nem tehetné meg egyetlen munkáltató sem.

Márpedig a hírek szerint a Péterfy Kórház-Rendelőintézet és Manninger Jenő Országos Traumatológiai Intézet március óta mindennap készenlétes ügyletesként egy érsebészt foglalkoztatott (ez utóbbi szó nem jogi értelemmel bír, a későbbi perek elkerülése érdekében), azaz a jelenlegi jogszabályokat súlyosan megsértve működött. 

Végtelenül cinikus és kétségbeesett az a hozzáállás, amikor egy orvosra épít egy országos intézet egy adott ellátást. 

Cinikus, hiszen ezzel azt is pontosan kifejezi, hogy a vezetést messzemenőkig nem érdekli a dolgozók leterheltsége, azok jólléte, de az ellátás minősége sem. Ekkora nyomás és munkaterhelés mellett az ellátás minősége egy idő után már nem garantálható, a dolgozó szinte kötelező jelleggel hibázni fog. Ennek kivédése pedig pontosan annak a menedzsmentnek lenne a feladata, amely ezt a helyzetet előállította.

Természetesen a fenti gondolatsor nem jelenti azt, hogy az elhunyt érsebész ezalatt a 3 és fél hónap alatt bármiféle szakmai hibát elkövetett volna, sőt, ahogy fent írtam is tisztességesen és mindig a maximumot nyújtotta, amíg élt. 

Persze érdemes a társadalomnak is elgondolkodnia azon, hogy vajon helyesek-e azok a jogszabályok, amelyek az egészségügyi dolgozókra vonatkoznak, és lehetővé teszik, hogy sokkal megengedőbb munkaidő- és rendelkezésre állási feltételekkel dolgozzon bárki is ezen a területen, mint bármely más munkavállaló, aki a Munka Törvénykönyvének hatálya alá tartozik. 

Vajon nem kellene-e sokkal, de sokkal szigorúbb munkaidő-szabályozást bevezetni az egészségügyi dolgozók számára is, hasonlóan akár a repülésben résztvevő pilóták és szerelők munkaidő szabályozásához?

Egy biztos, számos tanulmány szerint az egészségügy rendezetlensége, alulműködése következtében sokkal többen halnak meg, mint akár légibalesetben. 

Ugyanakkor a világon szinte mindenhol idézett Institue of Medicine: To Err is Human: Building a Safer Health System tanulmánya szerint, a nem megfelelően működő egészségügyi rendszer hiányosságai miatt többen halnak meg, mint  közlekedési balesetben.

A mi rendszerünk pedig sok mindennek nevezhető, de megfelelően működőnek távolról sem. 

És még valami a jövőről, minden évben a kórházak és az orvosegyetemek rezidensi keretszámokat tesznek közzé. Ezen keretszámok alapján kerülhetnek be a rezidensképzésbe és vehetnek részt a szakképesítés folyamatában a frissen végzett orvosok. Azaz ezen meghirdetett állások alapján lehet valaki majd hat(!) év  múlva érsebész szakorvos. 

A legutóbb 2019-re meghirdetett érsebész szakorvosi képzés keretszáma éppen nyolc volt, azaz nyolc frissen végzett orvosból lehet majd érsebész szakorvos. 

És tudják hány  érsebészeti rezidensi helyet hirdetett meg a a Péterfy Kórház-Rendelőintézet és Manninger Jenő Országos Traumatológiai Intézet? Nullát, pont annyit mint bármely más budapesti kórház. 

Isten nyugosztalja dr. Tóth Gyulát, ő tényleg mindent megtett, hogy jobb legyen!