A botrány egy hónapja kezdődött, amikor a Péterfy kórház kötelezettségének eleget téve, elküldte dolgozóit az időszakos sugárvédelmi tanfolyamra.
A baleseti sebészetben műtét közben meglehetősen gyakran használnak röntgent: ha törött csontvégeket operálnak, vagy az implantátumok megfelelő elhelyezkedését ellenőrizik, meg sok más eset is lehetséges. Ezen a területen a röntgenkészülék tehát alapfelszerelés, pontosan annyira, mint máshol a vérnyomásmérő. Azoknak, akik ilyen helyen dolgoznak, időnként sugárvédelmi képzésen kell részt venniük. Egy ilyen képzés után gondolta néhány traumatológus, hogy a képzésen tanultak szerint átvizsgálnák a munkahelyüket.
Először kipróbálták a legfontosabb védőeszközök, az ólomkötények áteresztőképességét – az eredmény még őket is meglepte. A kötények több helyen berepedezettek, koszlottak, foszlottak voltak, rosszul is tárolták őket, és amikor a röntgenkészülék alá helyezték, kiderült, hogy simán áteresztik a sugárzást.
Ráadásul nemcsak leharcoltak a védőfelszerelések, hanem hiányosak is: nincsen elérhető pajzsmirigyvédő, sugárvédelmi szemüveg vagy kesztyű. Sokan saját pénzen vásárolt sugárvédelmi felszereléssel mennek a műtőbe, beteget ellátni. Ami azt is jelenti, hogy az operálandó beteg számára sincsen megfelelő védőeszköz. Még gyerekeknek sem.
Ilyen előzmények után kezdtek az intézet orvosai mélyebben kutakodni, és kiderítették, hogy a Péterfy Kórház Manninger Jenő Baleseti Központnak a jelen pillanatban nincsen érvényes és jóváhagyott Munkahelyi Sugárvédelmi Szabályzata, a legutóbbi érvényes szabályzat – a dokumentumok alapján – 2017-ben lejárt.
Annak ellenére, hogy a jelenleg hatályos jogszabály szerint (487/2015. XII. 30. Korm. rendelet) a munkáltató, azaz a törvény szerint az engedélyes kötelezettsége:
- - „a munkavállalók egyéni védőeszközzel való ellátására…
- - a hatékony sugárvédelmi intézkedések biztosításához szükséges szervezési és szabályozási környezet megvalósítására,
- - a sugárvédelmi program kidolgozására, melynek kötelező eleme a sugárveszélyes tevékenységekre és a sugárveszélyes munkahelyekre vonatkozó Munkahelyi Sugárvédelmi Szabályzat (a továbbiakban: MSSZ) elkészítése és betartásának biztosítása”.
Amennyiben tehát nincs meg a kötelező és érvényes Munkahelyi Sugárvédelmi Szabályzat, úgy nem jogszerű egyetlen műtét sem, amelyben sugárterhelés léphet fel, tehát amelyhez röntgent használnak.
A munkáltató felelőssége a hiányzó védőfelszerelés biztosítása is, így a pajzsmirigyvédő, az ólomkesztyű, a védőszemüveg és a személyi doziméter is. Ez utóbbi az a kis kék valami, amit röntgenorvosoknál, asszisztenseknél a bal felső zsebnél gyakran megfigyelhetünk, ez az eszköz alkalmas arra, hogy megmutassa a személyt érő sugárterhelést.
Furcsa és nehezen megmagyarázható az a gyakorlat, ami számos magyarországi kórházban megfigyelhető: a műtőkben gyakori sugárterhelés alatt dolgozó baleseti sebészeknek, altatóorvosoknak, asszisztenseknek, műtősnőknek és műtőssegédeknek nem jár ez a kis sugárterhelést mérő személyi műszer, míg a szintén sugárterhelésben, de a röntgenkészülék működése idején ólomszigeltelt fal védettségben dolgozó röntgenorvosoknak, -asszisztenseknek pedig jár, és az ő besorolásuk magasabb, „A” kategóriás sugárvédelmi szempontból.
Az egyébként lejárt Sugárvédelmi Szabályzat szerint „a röntgen berendezést rendszeresen kezelő röntgenasszisztens és orvos »A« besorolású dolgozó”, márpedig műtét közben sokszor az operáló orvos kezeli a röntgent, pedállal kapcsolja ki és be, hogy ellenőrizhesse az operálandó vagy éppen operált területet.
Sőt a lejárt szabályzat szerint a „C’ íves” (azaz a műtőkben is használt) röntgenberendezéseket szakképzett röntgenasszisztensnek kellene kezelnie, nem pedig ahogy a gyakorlatban számos helyen történik, a műtőssegédnek.
Azt egyébként az Országos Atomenergia Hivatal általam megkérdezett munkatársa is megerősítette, hogy járna az A kategóriás besorolás a sugárveszélyben dolgozó baleseti sebészek, altatóorvosok és asszisztensek, műtősnők és műtőssegédek részére is. „Jelenleg az A kategóriába sorolás a terápiás és intervenciós berendezések esetén egyértelmű, megkövetelt. A sebészeti műtőkben dolgozóknál nem általános, sajnos ennek sok helyen anyagi oka van, a munkáltatók ellenkeznek a plusz költség miatt.”
Merthogy ennek költségei is vannak, hiszen a személyi dózismérőket meg kell vásárolni, azok méréseit ki kell értékelni, és a munkavállalónak is jár ebben az esetben évi minimum öt, maximum tíz nap plusz szabadság, na meg persze a plusz röntgenasszisztens is, aki a gépet műtét közben kezeli.
Arról már nem is beszélve, hogy a 356/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet szerint, amely az egészségügyi dolgozókra vonatkozik
a teljes napi munkaidőből hat órát kell a munkahelyen töltenie annak a közalkalmazottnak, aki a munkahelyén legalább napi 3 órán át sugárártalomnak ki van téve.
Ez a szabály gyakorlatilag teljesíthetetlen a kórházainknak: a mai súlyos orvos- és szakdolgozói létszámhiány miatt szinte azonnal működésképtelenséget okozna. Hiszen az altatóorvosoktól, a műtőssegédekig szinte mindenkit érinthet a legalább napi 3 órás sugárterhelés. Őket mind csak hat órában lenne szabad dolgoztatni. Azonnal működésképtelenné válna szinte minden baleseti sebészet. Érthető tehát az intézmény vonakodása a magasabb kategóriába sorolástól, illetve a korrekt egyéni dózisméréstől.
Talán ezek a feltételek, valamint a megfelelő védőeszközök beszerzésének és karbantartásának a költsége, és persze a magyar rögvalóság, a munkavállaló érdekeinek cinikus semmibevétele is hozzájárult ahhoz, hogy ez a helyzet kialakulhatott a Péterfy Kórház Manninger Jenő Baleseti Központban, ahol egyébként nem régen 84 orvos mondta fel a az önként vállalt túlmunkát a kialakult bérfeszültség miatt.
Ugyanakkor fontos azt is megjegyezni, hogy ezek az anomáliák nem egyediek, a sugárzásvédelem meglehetősen elhanyagolt területe a kórházi munkának. Pedig a veszélyekkel aztán tényleg mindenki tisztában lehet, aki itt dolgozik: a túl magas dózis akár daganatos megbetegedést is okozhat, női munkavállalóknál károsíthatja a petesejteket.
Éppen ezért a dolgozók levélben fordultak az igazgatósághoz, ahonnan a lényegi kérdéseket elmaszatoló levelet kaptak válaszul:
„Szabályzat érvényes volt, de az engedély kibocsátását követően a műtőben változatlan technikai körülmények között történik a sugaras képalkotás.”
(...)
„az A besorolású munkavállaló a röntgenberendezést rendszeresen kezelő orvosra vonatkozik, nem a »műtői tevékenységet folytató orvosok«-ra.”
Ez egyébként teljesen értelmetlen, hiszen, mint feljebb kifejtettem, az operáló orvos maga a gép kezelője is. Az is a tényekhez tartozik, hogy a válaszlevélben ígéretet tettek a Sugárvédelmi Szabályzat felülvizsgálatára és újraengedélyeztetésére, új ólomkötények és sugárvédelmi eszközök beszerzésére, valamint a műtőssegédek részére (ők azok akik a műtőben a röntgengép kezelésében segítenek) doziméterek beszerzésére.
Az igazgatósági válaszlevél után a Péterfy Kórház Manninger Jenő Baleseti Központ dolgozói az Országos Atomenergia Hivatalhoz (OAH) fordultak, hatósági állásfoglalásért. Az OAH nem maszatolhat, meglehetősen szigorú nemzetközi előírások szerint dolgozik.
Ez pedig nem jelenthet semmi jót a Baleseti Központ menedzsmentje számára. Ez a menedzsment már két éve (akkor járt le a sugártvédelmi szabályzat) egy törvénytelenül működik a kórházat vezet, amit a szabályokat szigorúan értelmezve, be kellett volna zárni, hiszen illegálisan működik minden egyes esetben, amikor röntgent használ. Vagyis minden nap. Minden órában.
Persze ha a Péterfy is bezár, akkor a végén ki látná el azokat a politraumatizált sérülteket, akiket az ország legnagyobb kórháza, a Honvédkórház mellett másik két erre beosztott ügyletes kórház sem tudott ellátni pont a múlt hétvégén?