Nagy sajtóvisszhangot váltott ki annak a kétéves gyermeknek az esete, aki kirándulás közben bottal megsértette a szemét, és a nagybudapesti egészségügyi ellátásban keringve több kórház is elutasította az ellátását, és pontos diagnózishoz csak a sérülés után 21 órával jutott.
A gyerek ellátása tökéletesen tükrözi a kaotikus, átláthatatlan budapesti kórházi struktúrát, a rendezetlen betegutakat, a rendszer teljes alkalmatlanságát.Budapesten 27 kórház és ezek több mint 50 telephelye hivatott a fekvőbetegellátás kiszolgálására, ide értve a kórházi akut betegellátást is. A rendszer mindaddig tökéletesen működik, amíg maga a beteg fel nem tűnik a láthatáron.
Hogy ezen a helyzeten valahogy mégis úrrá legyenek az akut ellátók, Budapesten a Központi Ágynyilvántartó koordinálja a kórházi kapacitások elosztását, egy 57 oldalas segédlettel, amely rendelkezik arról, hogy mikor, milyen betegséggel melyik kórház melyik telephelyének kötelessége ellátni a betegeket. Értik!? 57 oldalon csak a beutalást taglalják!
Jelen esetben is ezen beutalási rend szerint haladt az ellátás, azonban az első ellátásra kötelezett kórház, a Bajcsy Kórház nem tudta fogadni a gyereket. A Bajcsy Kórház profilját tekintve alapvetően felnőttek ellátására szakosodott városi kórház. Ennek ellenére szerepel a gyermekek áthatoló szemsérüléseinek ellátására kötelezett intézmények között, hiszen van gyermekellátásra is alkalmas szemészete, valamint a fül-orr-gégészeti osztályon operálnak is gyermekeket, így a gyerekek altatáshoz szükséges eszközök és az ehhez szükséges tudás is rendelkezésre áll.
Azaz csak állna, abban az esetben, ha a gyermek nem kétéves, vagy annál fiatalabb lenne, hiszen - információim szerint - ilyen kis gyermek altatásához nincs megfelelő lélegeztetőgépük.
Ráadásul a pontos diagnózishoz MR-kompatibilis eszköz kellett volna ebben az esetben, mivel a ebben a korban a mágneses rezonancia vizsgálat még nagyon gyakran csak altatással végezhető (teljesen mozdulatlannak kell maradni a betegnek), ehhez viszont speciális lélegeztető gép kell, amely nem magnetizálható.
Ebben az esetben a Bajcsy Kórház tehát nem tudta ellátni a feladatát, így a beteget még a kórházba érkezés előtt továbbirányították a következő ellátóhelyre, a Semmelweis Egyetem Szemklinikájára.
Amely éppen csendes ügyletet adott, azaz csak a személyzet behívása után állt volna hadrendbe, azaz az éppen ügyelő orvoson kívül be kellett volna hívni az ellátáshoz szükséges teamet: műtősnőt, altató orvost stb… Éppen ezért itt az a szabály, hogy ilyen esetben először lássa a szemsérültet egy – bármely más kórház – szemésze, hogy annak szakvéleménye alapján hívják be a teamet. Valószínűleg ezért vonakodott az ott éppen akkor ügyelő orvos megkezdeni az ellátást, és küdte el először a sérültet és az édesanyját. (Ami egyébként sem emberileg, sem szakmailag nem védhető és magyarázható.)
Szerencsére aztán – ezt az édesanya Facebook-bejegyzéséből tudjuk – végül sikerült kikönyörögni a kisfiú ellátását, amihez kellett a gyermeket szállító mentősök kiállása és a szolgálatvezető főorvos tökössége is: ő konzultált a szemészdoktornővel, és valahogy elérte, hogy végül megvizsgálja a gyermeket.
Az elsődleges szakorvosi vizsgálat után további képalkotó vizsgálatra is szükség volt, és MR-vizsgálatot végül nem sikerült elintézni ugyan – vagy a gyermek-aneszteziológus szakorvos, vagy az MR-kompatibilis altatógép hiányzott, netán mindkettő -, de CT készült. (Ez utóbbi lényegesen rövidebb ideig tart, mint az MR, így talán elérhető, hogy a kétéves gyerek ne mozduljon be a felvétel közben, azonban jelen esetben a lágyrészeket kevésbé részletesen ábrázolja, mint az MR .)
Természetesen ehhez a CT vizsgálathoz egy harmadik intézménybe kellett szállítani a gyermeket és az aggódó édesanyját, majd onnan vissza a szemklinikára.
A klinikát megkezdődhetett volna a szakszerű ellátás, de ez sem ment zökkenőmentesen, hiszen meg kellett várni, amíg egy gyermekellátásában is járatos altatóorvos éppen elérhetővé válik. Ezt – immár 21 óra várakozás után – a negyedik intézményben sikerült összehozni.
A gyermek szállítását és első ellátását ugyanaz az esetkocsi végezte, ők adtak fájdalomcsillapítót a kisfiúnak, ők tartották a lelket az édesanyában. És őket tartotta fel hosszú-hosszú órákra – megakadályozva további feladataik ellátásában ez idő alatt – a budapesti egészségügyi ellátórendszer, amely egy kétéves kisfiú szemészeti ellátását 21 órán át szervezte, négy kórházon keresztül.
Éppen ezért rendkívül ostoba, szakmaiatlan és a betegek szempontjából életveszélyes az az egészségügyi program, ami Budapest ellátását ilyen „rendezőelvek” szerint képzeli el továbbra is, illetve ezeket a követhetetlen, hosszú, átláthatatlan és használhatatlan betegutakat betonozza be.Gondoljunk erre akkor, amikor azzal szembesülünk, hogy a mentő 2 óra múlva ér ki, és akkor is, amikor némán elfogadjuk az egészségügyi vezetés kisebb-nagyobb mutyijait, amelyek fenntartanak 27 kórházat ötvenvalahány telephellyel Budapesten, pedig az egésznek semmi más értelme sincs, minthogy minden orvosbáró megtarthassa kórházvezetői, főorvosi pozícióit.
És gondoljunk erre akkor is, amikor olyan sürgősségi rendelet lát napvilágot, amelyben az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet sürgősségi kvótát kap havi 5,2 millió forintos finanszírozás mellett.
Tényleg, nem is értem, hogy miért nem ott kezdték a kétéves ellátását?