Tulajdonképpen elkezdődött a kampány az őszi önkormányzati választásokra, az ellenzék már túl van egy előválasztáson, tisztázódtak kábé, kik lesznek a jelöltek. Az egészségügyről értelmes szó alig esett, és ahogy a jelölteket elnézzük, könnyen lehet, hogy nem is fog. Pedig a fővárosi ellátórendszer összesen hárommillió embert, az ország teljes lakosságának majdnem harmadát szolgálja ki, és az intézmények jelentős része önkormányzati fenntartású.
Budapest egészségügyi ellátása rendkívül szerteágazó, bonyolult, szinte követhetetlenek a betegutak, ezek tisztázását a mentők számára is egy 56 oldalas könyv segíti. Míg a kórházak már állami fenntartásban vannak, az alapellátás és a szakrendelők fenntartása a főváros területén működő 23 önkormányzati feladata. Az állami fenntartás miatt meglehetősen nehéz a budapesti városvezetés érdekérvényesítése a mindenkori kormányzattal szemben, és még sokkal nehezebb lenne, ha a főváros vagy a kerületek többsége ellenzéki irány alá kerülne. Kemény meccs lehet, de nem megnyerhetetlen.
A budapesti egészségügyi rendszer felelős a pest megyei betegek jelentős részének ellátásáért is, tehát, mint már említettem, közel három millió embert képvisel a városvezetés, amikor a főváros egészségügyi rendszerét alakítja. Tehát a teljes lakosság csaknem harmadának nevében léphet föl, ezért hangosan és érthetően, kész programokkal kéne követelnie a kormányzattól a jelenlegi teljesen lehetetlen budapesti kórházi struktúra átalakítását.
1. Sokkal kevesebb kórházra van szükségMeg kell építeni négy-öt legalább kétezer-kétezerötszáz ágyas, korszerű kórházat.
A meglévő kórházak egy részét át kell alakítani egynapos ellátást végző intézményekké, ahol nemcsak sebészeti jellegű beavatkozást, hanem egyéb, például belgyógyászati kezeléseket is lehet végezni, mint például infúziós kúrákat stb. Sőt, hogy csökkenthessük a daganatos betegek jelenleg elfogadhatatlan sorbanállását a kemoterápiás kezeléseknél, az alacsony rizikójú betegek kemoterápiás kezelését is át lehetne irányítani ezekbe az intézményekbe, szigorú szakmai kontroll mellett, úgy, hogy az onkológiai gondozás maga maradna a fekvőbeteg-ellátásban. A fennmaradó kórházak másik részét pedig át kell alakítani ápolási központtá, vagy rehabilitációs részlegekké. Ezt kell konzekvensen képviselni a mindenkori kormánnyal szemben.
2. 23 város a városban: hogy lesz azonos a színvonal?A fekvőbeteg-ellátással szemben a szakellátás és az alapellátás már önkormányzati kezekben van. Itt a nehézséget az okozza, hogy ezen feladatokat 23 teljesen különböző összetételű önkormányzat felügyeli, ezért meglehetősen nehéz azonos minőségpolitikát alkalmazni.
Mégis meg kell próbálni.
3. Több kompetenciát a háziorvosoknak!Jelentősen meg kell erősíteni az alapellátást. Elsősorban minőségi tekintetben.
El kell érni, hogy az alapellátásban dolgozó orvosok önálló orvosi munkát végezhessenek, és ne jól idomított diszpécsernek tartsuk őket. Ehhez megfelelő felszerelés és képzések szükségesek, amelyet egy Budapest méretű metropolisz meg kell tudjon szervezni.
Létre kell hozni egy egészségügyi képző és monitorozó intézményt, amely felelős a szükséges továbbképzések megszervezéséért és a minőség fenntartásáért.
El kell érni, hogy a háziorvos többre legyen képes, mint amit ma diagnosztikában és kezelésben tud, így tehermentesítse a szakellátást.
Támogatni kell a csoportpraxisok létrehozását, ahol – függetlenül az állami finanszírozástól – olyan alapellátó orvosok is dolgoznak, akik a háziorvosi szakvizsgán kívül egyéb érvényes szakvizsgával is rendelkeznek.
El kell érni, hogy ezen szakvizsgájukat a csoportpraxisokban használhassák, ha kell fővárosi finanszírozással. Integrálni kell a csoportpraxisokba azon ellátások egy részét is, amely ma még sokszor szak-, vagy a fekvőbeteg ellátáshoz tartoznak, pl.: dietetikus, gyógytornász stb.
Miután az önkormányzatok szerződnek a háziorvosokkal, ezért első lépésként el kell érni, hogy ezek a szerződések a fővároshoz kerüljenek.
4. Erős otthonápolást!Meg kell szervezni a hatékony és betegcentrikus otthonápolási szolgáltatásokat. A beteg, amennyiben lehet, ne a kórházban, hanem otthonában gyógyuljon, és ezt segítsék szakképzett egészségügyi szakemberek.
5. Egységes háziorvosi ügyeleti rendszert!Jelenleg is komoly problémát jelent a háziorvosi ügyeleti rendszer, amelyet az önkormányzatok tartanak fenn. Jelentős összeget emészt fel, és nem hatékony, ráadásul szinte lehetetlen olyan ügyletet találni, amely megfelel az előírt követelményeknek. Gyakran egy orvos sincs az adott ügyletben, pedig kettőnek kellene lenni, helyüket mentőtisztekkel próbálják meg pótolni, és ez sem mindig sikerül. Ezért ezt a rendszert a fővárosnak kell átvennie első körben és központilag kell üzemeltetni. Azután, hogy a fent részletezett kórházi átalakítások is megtörténtek, a mentőszolgálatnál jelentős kapacitások szabadulnak majd fel – hiszen gyakorlatilag megszűnik Budapesten belül a kórházak közötti szállítás – így az OMSZ teljesen átveheti majd a háziorvosi ügyletek szerepét, tehát ez hosszabb távon kivezethető a rendszerből.
Amennyiben az alapellátást sikerült átszervezni, az jelentős hatással lesz mind a szakellátásra, mind a fekvőbeteg-ellátásra, hiszen mind a két rendszer levegőhöz jut.
6. Csak az kerüljön kórházba, akinek erre valóban szüksége van, akkor viszont késlekedés nélkül!A szakellátás felé ki kell tolni a jelenleg még kórházban elérhető kezelések egy részét. Bővíteni kell az egynapos sebészeti ellátás kapacitásait, és –ahogy feljebb írtam – az egynapos belgyógyászati kapacitásokat is.
A cél az, hogy minél kevesebb beteg legyen kénytelen igénybe venni a fekvőbeteg-ellátást, minél kevesebb betegnek legyen szüksége kórházi kezelésre.
7. Megelőzni könnyebb és olcsóbb is, mint kezelni!Külön programokat kell létrehozni a lakossági szűrővizsgálatok népszerűsítésére.
El kell érni, hogy már kisiskolás kortól – amíg ez nem szerepel a tantervben – oktassák a gyermekeket egészségkultúrára. Ehhez szükséges egy oktatógeneráció képzése, kinevelése, amit már most el kell kezdeni.
8. PÉNZAz elégtelen állami finanszírozást a fővárosnak muszáj kiegészítenie.
Azaz Budapestnek is meg kell határoznia a prioritásokat: költünk az egészségügyre, vagy fairtásra és betonozásra pazaroljuk a pénzünket, illetve hagyjuk, hogy a parkolási pénzeket továbbra is ellopják.
A főváros évente cc. 250 milliárd forint felett rendelkezik, ehhez jön még a kerületekben keletkező bevétel. Hogy ezt hogyan és mire költjük, az egészségünkre, vagy betonra, azt az önkormányzatok dönthetik el. Őket pedig mi választjuk.