Komoly visszhangot váltott ki a német egészségügyi miniszter azon kijelentése, hogy fontolóra kellene venni olyan uniós jogszabály megalkotésát, amellyel korlátozni lehetne a német orvosok Svájcba áramlását.
Azt nyilatkozta a a Sonntags Blick című lapnak, hogy
“Nálunk pedig olyan lengyel orvosok dolgoznak, akik aztán Lengyelországban hiányoznak…Ez így nincs rendjén. Ezért meg kell fontolni, hogy nem kell-e újraszabályozni bizonyos szakmákat űző emberek elcsábítását az unióban, anélkül, hogy a mozgás szabadsága megkérdőjeleződne.”- írja a 444.hu.
Hmm. Meglehetősen érdekes és kemény kijelentás ez, pláne a PC világában. Ugyanis mi alapján és kik döntenék majd el, hogy melyek azok a bizonyos szakmák, amelyeket újra kell szabályozni? Hogyan és miként hajtható végre egy ilyen szabályozás, anélkül, hogy a mozgás szabadsága megkérdőjeleződne?
Ugye ez nem jelenthet röghöz kötést, hiszen azzal a mozgás szabadságát kérdőjeleznék meg, amely pedig az Európai Unió munkavállalóinak egyik alapvető joga az Unión belül. És nem jelentheti azt sem, hogy a csábító országtól valamiféle kompenzációt követelne, hiszen ezt a feltételezést kategorikusan visszautasította.
Mégis akkor mire gondolhatott a német egészségügyi miniszter? Kézenfekvő, hogy a svájci munkavállalást bármilyen szempontból sokkal könnyebb kezelni, mint az unión belülit, hiszen Svájc nem tagja az Európai Uniónak, így rá az uniós direktívák nem vonatkoznak. Azaz a munkavállalók szabad mozgása sem vonatkozik azokra a munkavállakóra, akik az Unióból Svájcban vállalnak munkát. Tehát ebben az esetben a német kormány akár meg is tilthatja a német orvosok svájci munkavállalását, legfeljebb nehéz lesz megmagyarázni azt a diszkriminációt, ami csak az orvosokat érinti majd, hiszen ezzel a lendülettel bármely német munkavállaló svájci munkavállalását megtilthatná, azonban a nyilatkozata szerint ez csak bizonyos szakmákra vonatkozik.
Egészen más azonban a helyzet az uniós állampolgárok munkavállalásával, akik az Unión belül kívánnak munkát vállalni. Hiszen itt érvényes az uniós alapjog, miszerint az Unió területén belül a munkavállalók szabadon mozoghatnak, szabadon vállalhatnak munkát. Így ezt ezzel a szabályozással, megszorítással nem fogják tudni kezelni, a magyar kormány nagy bánatára. Mert azért egy csepp kétségünk ne legyen arról, hogy a hazai kormányzat kis túlzással legszívesebben úgy kezelné az egészségügyi szakdolgozó és orvoselvándorlást, hogy gyorsan bevonná az érintett állampolgárok útlevelét.
Hasonlóan a német egészségügyi miniszterhez, akinek semmiféle egészségügyi végzettsége nincsen, a helyzetet nem az okokkal, hanem az erre született reakció meggátlásával kívánja kezelni a magyar kormányzat is. Azaz nem azzal próbálják meg megoldani és megállítani az egészségügyi elvándorlást, hogy tisztességes fizetést és munkakörülményeket biztosítanak, illetve a jelenlegi ellátási struktúrát és rendszert próbálják racionalizálni, hanem egyszerűen meg kívánják gátolni a szakemberek kivándorlását.
Furcsának tűnik, de Németország egészségügyi ellátórendszerét hasonló problémák tépázzák, mint a magyar rendszert, még akkor is, ha egész más, több biztosítós struktúráról beszélünk. Az Európai Unióban Németországban van a legtöbb kórházi ágy, azaz itt a legmagasabb a 100 000 főre eső kórházi ágyak száma. Magyarországon ezen a listán a negyedik.Tehát Németországban is, akárcsak Magyarországon, rendkívül sok a kórház, annak ellenére sok, hogy Németország képes ezeket fenntartani, sőt itt hatvan százalék körüli a fekvőbeteg ellátást is végző magánkórházak száma, míg ez Magyarországon szinte elenyésző.
Azonban hiába képes magukat az intézményeket a német gazdaság fenntartani, ha az abban dolgozó munkaerőt nem tudja megfizetni, és az a könnyebbik utat választva a német nyelvterületi Svájcba megy több pénzért dolgozni.
Vajon elgondolkodott-e a német egészségügyi miniszter azon, amin magyar kollégái még biztosan nem, hogy hogyan lehetne racionalizálni a német kórházak számát, akár tartományonkét? Vagy azon, hogy hogyan lehetne a rendszerbe több pénzt pumpálni és a távozókat a tisztességesebb fizetéssel maradásra bírni?
Merthogy először talán ezzel kellene próbálkozni.
És mielőtt a szaftos bólogatás és fröcsögés elkezdődne, hogy bezzeg az orvosok, akik a mi pénzünkön tanultak, most külföldön dolgoznak, és hát hol van a hazaszeretet, a hivatástudat és persze az oly gyakran emlegetett Hippokratészi eskü. Nos kérem szépen pontosan ott, ahol a megbecsülés és ahol a tisztességes fizetés, ja és persze ahol a munkakörülmények miatt nem azzal kell szembesülnie az egészségügy személyzetnek, hogy a menthető beteg is sokszor eszköz, tudás, vagy lehetőség híján halálra van ítélve.
Ugyanakkor elgondolkozott-e már bárki is azon, hogy az ácsok, a felszolgáló, a kőművesek is a mi pénzünkön tanultak, nekik miért jár a jog a külföldi munkához?
De visszatérve az egészségügyhöz, Magyarországot nemcsak az orvoselvándorlás, hanem a rendkívül pazarló és rosszul szervezett egészségügyi ellátó lánc is komoly problémákat okoz. Ehhez hozzájárul természetesen a végtelenül kifacsart, fáradt egészségügyi dolgozók demotivált munkavégzése is.
Tökéletesen látszik, hogy tisztességes ellátást nem lehet ilyen körülmények között nyújtani. Ami nemcsak azt jelenti, hogy a rendszer szabályozását kell azonnal megkezdeni, hanem azt is, hogy a munkaerőt kell olyan szabályozás alá vonni, ami a minőségi betegellátást garantálja. Ugyanis még a 2000-es évek elején végzett tanulmány szerint az USA-ban többen halnak meg orvosi hiba miatt, mint közlekedési balesetben, vagy mellrákban. Ezt a becslés Magyarországon nem ismert, de valószínűleg sokkal rosszabb a helyzet, mint az USA-ban. Éppen ezért, az egészségügyi dolgozókra, főképpen az orvosokra sokkal szigorúbb munkaidő szabályozást kellene bevezetni, mint a repülésben a pilótákra, természetesen megfelelő anyagi kompenzáció mellett.
Ez persze tovább fogja növelni a már meglévő orvos és szakdolgozó hiányt, ellenben emelni fogja a szakma presztízsét. És ami a legfontosabb, valószínűleg a betegbiztonság jelenlegi szintjét meg is többszörözi, ez pedig azt jelenti, hogy hatékonyabbá válik a gyógyítás, ami beteg életévekben mérhető.
A munkaórák korlátozásával keletkező orvoshiányt, hosszú távon a technikai fejlődése fogja megoldani, ugyanis lesz egy csomó szakma, ami megszűnik, átalakul, így véleményem szerint már nincs messze az az idő, amikor az egyszerűbb, majd a komolyabb radiológiai kérdéseket is számítógép fogja megválaszolni, kiküszöbölve ezzel is az emberi hibát.De addig is, azonnal hozzá kell látni az ellátórendszer átalakításához és megfizetni a szakértelmet. Így az orvoselvándorlás is megfordítható, és az ellátás minősége is magasra emelhető.
Persze azért a németeknek is maradt más út: kölcsönkérhetik Káslert, aki itthon három nap alatt rendet tett a sürgősségi ellátásban - hiszen tegnap éppen azt jelentette be, hogy most már minden rendben, minden nagyszerűen működik - talán ott is tudna csodát tenni, mi szívesen adnánk.