Ez az fiúk, először a villanyt!- kiáltott fel a félszemére vak zongorista, amikor a kocsmában kitört a tömegverekedés és az első ütés az ép szemét érte.
Valahogy így gondolkodik az egészségügyi tárca a sürgősségi ellátás átalakításáról, legalábbis erről árulkodik a medicalonline.hu-n megjelent összefoglaló arról, hogy milyen változtatásokkal gyorsítanák meg a betegellátás, hogyan lehetne érzékelhetően csökkenteti a várakozást a sürgősségi ellátásban.
A legfőbb probléma a megjelent anyaggal az, hogy a sürgősségi ellátást úgy próbálja meg kezelni, hogy a környezetét változatlanul hagyja. Az egészségügyben minden mindennel összefügg, akárcsak egy pókhálón, amit ha bárhol megrángatok mozogni fog az egész. Ezért meglehetősen naiv és ostoba az a feltételezés, hogy a sürgősségi ellátást azzal fogom hatékonyan fejleszteni, ha oda és szinte csak oda, plusz erőforrásokat rendelek. Ez pontosan olyan, mint amikor a vasúti rendszert nem sínek lefektetésével és mozdonyok, vasútkocsik üzembeállításával próbálom meg fejleszteni, hanem plusz kalauzok hadrendbe állításával.
Meg kellene érteni végre, hogy a sürgősségi ellátás nem azért rossz, mert csak önmagában van a hiba, hanem azért, mert az egész egészségügy elégtelensége erre a rendszerre omlott rá. Itt vesszük először észre, hogy nem működik az alapellátás, jóformán nincs szakellátás és a kórházi osztályok nagy része túlterhelt a nem odavaló betegekkel, akik szociális okból, vagy vastag borítékért foglalják az ágyakat. Ha a sürgősségi ellátást egy tartályként képzeljük el, akkor most azt mondhatjuk, hogy jelentősen megnőtt a befolyó cső átmérője, így a vízhozam is, míg az elvezetőcsöveket beszűkítettük, elzártuk.
És aligha fog ezen jelentős mértékben segíteni a megjelent koncepció, amelyben ennek ellenére vannak igen figyelemreméltó részletek is.
Mint az az elképzelés, hogy egységesíteni és kötelezővé kell tenni a triázs rendszert azzal, hogy bevezetik a Magyar Sürgősségi Triázs Rendszert (amelyben a betegosztályozás a beteg gyors állapotfelmérése megtörténik). Ezzel valóban lehet hatékonyabb a betegellátás, amennyiben az itt megtörtént betegosztályozás után van, aki foglalkozzon a beteggel.
Erre 677 millió forint többlet-támogatást nyújt a Kormány a a sürgősségi ellátásban részt vevő 59 fekvőbeteg-szakellátó intézmény számára (a járó- és fekvőbeteg ellátásban összesen). Azaz nem egészen egymillió forintot havonta, intézményenként. Ami nem túl jelentős összeg és arra sem elég, hogy egy új státusz létrejöjjön a sürgősségi osztályon a triázsban, ami a hosszabb várakozást enyhítené. Ugyanis egy státuszhoz (itt minden nap 24 órában dolgoznak) minimum 5 új munkavállaló szükséges és a mostani garantált bérminimum - erre az öt főre vetítve - meghaladja az intézménynek juttatott plusz forrást a nem egészen egy millió forintot. Azaz ebben az esetben a matek sem jön ki.
További elképzelésként vezetnék be a a sürgősségi osztályos diszpécser (SOD) funkciót, amely egy érettségivel rendelkező munkavállaló jelent, és amely munkakörhöz nem szükséges egészségügyi képzettség. A Medicalonline szerint a SOD “fogadja és informálja a betegeket, hozzátartozókat, előkészíti a betegdokumentációt, betegutat és finanszírozási folyamatot szervez, összegyűjti a betegelégedettségi adatokat.”
Számomra ez a munkakör meglehetősen ködös, annak ellenére, hogy kulturált egészségügyi rendszerekben van ehhez hasonló poszt, csak azt önkéntesek látják el. Ők egyfajta betegirányító, információt nyújtó (orvosi jellegűt!?) önkéntesek. Hogy ez nálunk hogyan fog kiegészülni a betegút szervezéssel és a finanszírozási folyamat szervezésével, meglehetősen homályos még. Pláne ha ezt az érettségizett munkatársat majd összevetjük a mai feudális egészségüggyel, ahol nem ritka az a gyakorlat, hogy a sebészeten ügyelő főorvos nem hajlandó szóba állni a sürgősségi osztályon dolgozó rezidenssel, amikor az konzíliumot kér és követeli, hogy a sürgősségi osztály főorvosa hívja őt fel, mert ugye mégiscsak a rang meg a rend. Na, majd ebben a helyzetben ez a főorvos biztosan ugrani fog az érettségizett munkatárs hívására.
A kormányhatározat szerint létrehoznának az ellátás minőségének javítása és a várkozási idő csökkentése céljából a magasabb szintű sürgősségi osztályotokon akut alapellátó egységeket. Ami szintén azon kevés ötletek egyike, amely valós problémákra valós választ adna, ha az rendszerbe lenne foglalva.
Ugyanis régi elképzelés az, hogy a háziorvosi ellátást integrálni kellene a sürgősségi ellátásba, hogy a sürgősségi osztályon megjelenő alapellátást igénylő betegek ott helyben megfelelő ellátást kaphassanak, ésszerű várakozási idővel. Ami a háziorvos, vagy a háziorvosi ügylet fizikai integrálását is jelentené sürgősségi osztályra. Ennek számos előnye lenne, egyrészt a háziorvos sokkal közelebb kerülne a sürgősségi betegellátáshoz és olyan kompetenciákkal vérteződne fel, amelyet a saját praxisában is használhatna, növelve a betegbiztonságot és az ellátás minőségét. Másrészt a sürgősségi osztályok leterheltsége is jelentősen csökkenhetne, ha azokat a betegeket lehetne azonnal a triázs után továbbküldeni, akiknek nincs szükségük kórházi ellátásra, de van akut problémájuk.
Sajnos azonban a háziorvosi lobbi (élén Éger Istvánnal, aki a Magyar Orvosi Kamara elnöke) ezt nem fogadta lelkesedéssel, mert ez mégiscsak több munka és bizony sokan hozzászoktak a napi négyórás kötelező, majd másik kettő-négy órás fakultatív, ám pénzért körbejáró körorvosi munkához.Így maradhatott az a megoldás, hogy akut alapellátó egységeket kell létrehozni. Csakhogy ebben az esetben egyáltalán nem lenne szükség - a jelenleg nem, vagy alig működő - háziorvosi ügyletetekre, hiszen ez az egység a mentőszolgálat megerősítésével párhuzamosan kiválthatná azokat. Így viszont a háziorvosi ügylet még inkább elkényelmesedhet, hiszen egyszerűbb lesz a sürgősségi osztályra küldeni a beteget, mint orvost találni az ügyeletbe.
De mindhiába, a lobbiérdek az erősebb, mint a racionalitás, a minőség és a betegbiztonság, de még a gazdasági érdekeknél is erősebb, hiszen így marad három párhuzamos rendszerünk, rossz mutatókkal és többszörös áron. Persze az itt sem tiszta, hogy az akut alapellátó egységeket végül miből és hogyan fogja egy-egy intézmény finanszírozni, hiszen ehhez a forrás valahogy elfelejtődött hozzárendelődni, ennek ugyanis nyoma sincs a megjelent anyagokban.
És mégsem ez a legszürreálisabb része a kormányhatározatnak, hanem az, hogy az eddig csak mozgásszervi problémákkal küszködő reumatológiai és immunológiai betegeket gyógyító Országos Reumatológiai és Fizikoterápiás Intézet (ORFI) is speciális akut ellátási centrum lesz évi 63 millió forintért. Ezzel végleg összekuszálva a budapesti -eddig is 57 oldalas- akut ellátási rendet. A budapesti ellátást igénybe vevő betegek alapvető érdeke az lenne, ha az ellátásukat négy nagy centrumkórházban kapnák meg és nem kellene intézményből intézménybe utazniuk.
Most -nyilvánvalóan valamelyik főorvosbáró lobbiérdeke mentén- sikerült sürgősségi ellátást rendelni egy ebből a szempontból marginális ellátóhelyhez. Hogy ehhez honnan lesz plusz orvos, plusz egészségügyi és nem egészségügyi személyzet, hogy a havi 5,2 millió forint fix finanszírozás mire lesz elég, az csak a kevésbé fontos problémák felvetése.
Sokkal fontosabb az a kérdés, hogy az odakerülő beteg kitől és milyen sürgősségi ellátást fog kapni, ugyanis félő, hogy egy reumatológiai, mozgásszervi intézményben a legkevésbé sem lesz majd meg az a tudás és eszközpark, amely elegendő lesz annak az infarktusos betegnek a diagnózisára és kezelésére, aki hátfájással ott fog megjelenni. Mert nem véletlen, hogy a korszerű és tényeken alapuló orvoslás egyik sarokköve a sürgősségi ellátás és a sürgősségi osztályok léte, ahol széleskörű problémákkal megjelenő betegek diagnosztikája, életmentése, kritikus állapotuk kezelése és a végleges ellátóhelyre való irányítása a feladat. Így viszont könnyen elképzelhető, hogy a beteg megfelelő ellátás nélkül éppen a sürgősségi fizikoterápia közben fog elhalálozni a szívinfarktusában.
Hiába próbálkoztak, ismét nem sikerült a Kásler vezette tárcának letenni egy értékelhető és legalább részben előremutató anyagot. Ez a kormányhatározat éppen a zűrzavart, a betegutak még inkább összekuszálását, végül hosszútávon a sürgősségi ellátás és a korszerű orvostudomány halálát fogja okozni.
De legalább megmaradnak az egyéni lobbiérdekek és a főorvosbárók világa is, miközben a betegek még tovább várnak majd ellátásra, hacsak meg nem halnak.Persze ha egy kicsit összetettebben gondolkodunk, elképzelhető az a cinikus lehetőség is, hogy a kormányzat úgy próbálja meg bebuktatni a sürgősségi ellátást, hogy előbb annak látszatfejlesztésébe fog. Majd az eleve halálra ítélt fejlesztés sikertelensége után széttárja a kezét és a társadalom előtt bizonyítékot szolgáltatva megszünteti a korszerű orvoslás alapjait, a sürgősségi osztályokat, annál is inkább, mert Moszkvában ilyen úgy sincs.