Ha menekülésre kényszerítjük a hajléktalanokat, akkor a mentők helyett hullaszállítókra lesz szükség

Rendkívüli mulatságnak számított húsz éve is egy mentőben 2-3 légköbméteren szállítani egy hajléktalant kórházról kórházra, esetleg órákon keresztül,  amíg felveszik..

Aki már volt egy helyiségben olyan hajléktalannal, aki hetek óta nem fürdött, az tudja, miről beszélek. Tudja, hogy az a jellegzetes bűz bemászik az ember orrába és még sokáig ott marad, ahogyan érzem ezt most is írás közben. Akkor még a fővárosnak volt két hajléktalanok ellátásra is specializált fürdője, sokszor előbb oda kellett vinni a beteget fertőtlenítésre, mielőtt a kórházban átvették volna.

Ma már minden kórháznak kötelessége átvenni a beszállított és kezelésre szoruló hajléktalant, és az ellátásuk, a fürdetésük, a fertőtlenítésük a sürgősségi osztályok gondjává vált a detoxok (detoxikáló állomás, ahová a részegeket szállították kijózanodásig) helyett.  Ez viszont azt is jelenti, hogy legalább két nővér kiesik a rendszerből egy órára, míg a fürdetés be nem fejeződik. Ez bármennyire is furcsa, pontosan a hajléktalanok és a részegek miatt jól is van így, hiszen kevésbé sikkad el egy-egy komolyabb megbetegedés a részegség leple alatt egy sürgősségi osztályon, mint egy detoxikáló állomáson. Azonban a szociális ellátóhálózat elégtelensége ide vetül és nyomja az amúgy is túlterhelt sürgősségi ellátást, részben a fentiek miatt, részben pedig azért, mert a téli hidegben sokszor nincs hová kiengedni a kórházi kezelést már nem igénylő embert.

Azok, akik az utcán élnek, és nem kerülnek be a kórházakba, csak néhány helyre tudnak elmenni tisztálkodni. Budapesten már csak egy ilyen fertőtlenítő, tisztálkodó állomás van a hajléktalanszállókon kívül. (Amit nem a Fővárosi Önkormányzat, hanem a Máltai Szeretetszolgálat tart fenn.) De ide el kell jutni a város távolabbi pontjairól, és aki nem tud, mert például nincs buszjegye, az ott és akkor végzi a kis és nagy dolgát, ahol az rájön. Budapesten alig akad nyilvános wc, még a turistáknak sincs elég, sőt ami van, az gyakran zárva van, mint például a Margit-szigeten található wc-k többsége.

Tehát nincs a hajléktalanok számára tisztálkodási lehetőség, ami önmagában is közegészségügyi probléma. De van hajléktalanszálló, ahová mehetnének.  Igen ám, de sokszor ezek sem fogadóképesek, arról már nem is beszélve, hogy a szállókon a kevés szociális munkás igen nehezen tart rendet, így nagyon sok hajléktalan azért nem hajlandó oda bevonulni, mert megverik, meglopják. Ez utóbbival idén már nem kell foglalkozni, hiszen megteszi ezt maga az állam, amikor elveszi a hajléktalanok csomagjait és értékeit megsemmisítésre.

Fotó: Halász Júlia

A most hatályba lépett jogszabály, amely bünteti az utcán élést, azt a hatást fogja elérni, hogy az eddig is a társadalom peremén élő hajléktalanok még inkább kicsúsznak a szociális ellátóhálózatból. Mert el fognak tűnni szem elől, főleg a Parlament elől, de meg fognak jelenni a kevésbé forgalmas helyeken, az erdőkben, a városszéleken. Itt azonban az alig-alig létező szociális ellátóhálózat sokkal nehezebben fog rájuk találni. Azaz vagy gyorsan meghalnak, és akkor a cinikus kormányzati hozzáállás szerint a probléma megoldva. Vagy nagyon komoly egészségügyi problémákkal kerülnek majd kórházba, tovább terhelve az egészségügyi ellátórendszert, növelve a sürgősségin a várakozást, a várólisták hosszát és az egészségügyi kiadásokat, a közegészségügyi kockázatot.

A kriminalizálással a kormány csupán szőnyeg alá söpri a problémát, nem tesz semmi mást. Ahelyett, hogy kezelné, tovább rontja a helyzetet. Mert ha már lakást nem tud adni, sőt tétlenül nézi a kilakoltatásokat, akkor legalább azt a minimumot illene teljesíteni, hogy a fedél nélkül maradtaknak megpróbál Budapesten kerületenként tisztálkodási lehetőséget biztosítani, akár a jézusi szeretetben munkálkodó egyházakkal karöltve. Mert ugye templomunk az mindenhol van, vizesblokkal egyetemben. Ezzel jelentősen csökkenhetne az utcán élés közegészségügyi kockázata, valamint a hajléktalanok is nagyobb biztonságban lennének, mert a tisztálkodás alkalmával csak megjelennek, és amennyiben egészségügyi problémájuk van, van hol segítséget kérni.

A hajléktalanok nagy része beteg, mind mentálisan, mind testileg. Segítségre szorulnak. Miféle keresztényi irgalom a segítség helyett a büntetésük?

Jön a tél, évente 200-250 ember fagy meg az utcán, vagy a saját lakásában. Ha menekülésre kényszerítjük a hajléktalanokat, akkor a mentők helyett hullaszállítókra lesz szükség.